A békesség szolgálatában

2014. február 19., szerda

Bensőséges ünnepen emlékeztek a tábori lelkészi szolgálat (TLSZ) húsz évvel ezelőtti újraindítására a magyarországi történelmi egyházak, a Honvédelmi Minisztérium (HM) és a Magyar Honvédség (MH) képviselői február 19-én Budapesten.

Lelkészek a fronton

A HM Tábori Lelkészi Szolgálat (TLSZ) gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza Magyarországon, de sokkal korábbi jelenség, hogy papok kísérik a hadba menőket – erről a Biblia is több helyen tudósít. Hazánkban az 1848–49-es forradalom és szabadságharc jelentett fordulópontot a tábori lelkészek munkájában: ekkor jelentek meg az első, ekkor még önkéntes rabbik a nemzetőrségben, amelyben számos hívő izraelita áldozta életét a szabadságért. Az Osztrák–Magyar Monarchiában 1868-tól minden ezrednek saját lelkésze volt. Visszaemlékezések tanúsága szerint a Monarchia felbomlása után is több száz lelkész vett részt a második világháború harcaiban és került hadifogságba a magyar katonákkal együtt. A Néphadsereg időszakában már nem volt helye egyik felekezet lelkészeinek sem az állományban, legfeljebb sorkatonaként. A negyven éven át tartó időszak végeztével nem volt zökkenőmentes a TLSZ beindítása, de az elmúlt húsz év alatt közelebb kerültek egymáshoz katonák és tábori lelkipásztorok – ennek ékes bizonyítéka volt, hogy számos vezető beosztású tiszt jelent meg az ünnepségen.

Vargha Tamás államtitkár köszöntő beszédében kiemelte: a tábori lelkészi szolgálat az Istennel találkozás reményében vívja harcát a lelkigondozás, az erkölcsi tanácsadás, a sákramentumok kiszolgáltatása, a szeretetszolgálati tevékenységek terén, és küzd azért, hogy evangéliumi értékekre épüljön a jövő. Az államtitkár köszönetet mondott a TLSZ minden munkatársának „a lelki támaszért, az erőt adó jó szóért és tanításért, az emberséges példáért, az ünnepek családias melegségéért, a katonai szolgálat viszontagságai közt is megélt békességért".

A szabad vallásgyakorlás joga

A rendszerváltáskor kötött megállapodás óta minden katonának törvényileg biztosított joga saját vallásának szabad gyakorlása. Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ügyvezető elnöke ünnepi beszédében elmondta: a tábori rabbinátus azokat akarja elérni és segíteni, akik a hadsereg kötelékében is gyakorolni akarják hitüket. – Különösen a katonai missziókban, távol hazájuktól, ismeretlen veszélyek közt dolgozóknak és az onnan érkezőknek van szükségük bátorító szóra, lelki támaszra – tette hozzá az elnök. A tábori rabbinátus számos területen nyújt segítséget a vallási szabályok betartásától kezdve a közösségi alkalmakon át az ismeretterjesztésig: a holokauszttal kapcsolatos kiadványaik mellett örülnek annak, hogy a tavalyi évben több mint ötszázan látogattak el a HM és az MH kötelékéből a legnagyobb magyar temetőbe: Auschwitz-Birkenauba.

Isten közelségét tapasztalni

„Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul." A jubileumi ünnepség mottójául választott ézsaiási ige kapcsán Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök elmondta: még nem ilyen világban élünk, de többek között a katonák és a tábori lelkészek munkájával is tanuljuk, melyek a békességteremtés lehetőségei. A püspök a Magyarországi Evangélikus Egyház idei vezérigéje kapcsán („De nekem olyan jó Isten közelsége!") hozzátette: „Katonáink, tábori lelkészeink sokszor nagyon távolra kerülnek mindenkitől, akik támaszt jelentenek nekik, de Isten közelségét a távolban is megtapasztalhatják, akárhova szólítsa is őket a parancs. A tábori lelkészek valamiképpen Isten közelségét testesítik meg, rajtuk keresztül szólal meg az Ige, és ők segíthetnek megszólítani azt az Urat, aki soha nincs távol az őt keresőktől."

Amiért érdemes

Családi történetet osztott meg az ünneplő közösséggel Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, akinek édesapja és apósa is tábori lelkészként szolgált a második világháborúban. Utóbbi lelkészként esett szovjet fogságba, aztán hazatérve Csepelen lett lelkipásztor. Amikor 1945-ben egy nap az akkor ideiglenesen ott állomásozó szovjet csapatok elkezdték összegyűjteni a járókelőket – noha lelkész volta miatt megmenekülhetett volna –, ő is elment az elhurcoltakkal, nem hagyta el az övéit. „Ez az a lelkület, ami miatt érdemes volt megkötni húsz éve az egyezményt, és amiért érdemes a sokféle változás között is megtartani ezt a szolgálati lehetőséget."

A püspök a napi újszövetségi igeszakasz, a Mt 16,21–28-hoz kapcsolódva elmondta: a tábori lelkészek olyan emberek között szolgálnak, akiknek az a küldetésük, hogy megtartsák mások életét, akár a sajátjuk árán is.

A biztonság és a szabadság szolgái

Alberto Bottari de Castello, Magyarország apostoli nunciusa szintén személyes történetet idézett fel a tábori lelkészséggel kapcsolatosan: hadifogoly édesapjának sokat jelentett az a támogatás, amit a velük lévő lelkészektől kapott. Az apostoli nuncius nagy jelentőségűnek nevezte a Szentszék és a magyar kormány 1994. január 10-én megkötött megállapodását, és emlékeztetett a katonák között ellátandó számos feladatra a beteglátogatástól a kauzális szolgálatokon át az egyházi ünnepekig. XVI. Benedeket idézve hozzátette: a katonákra úgy kell tekinteni, mint a népek biztonságának és szabadságának szolgáira, amennyiben kötelességüket teljesítve valóban hozzájárulnak a béke megőrzéséhez.

Nem lehet parancsszóra

A köszöntő szavak után Vargha Tamás minisztériumi elismeréseket nyújtott át a katolikus és a protestáns tábori lelkészség, valamint a tábori rabbinátus volt és jelenlegi munkatársainak, majd a TLSZ által összeállított kulturális műsort hallgatták meg a résztvevők.

Benkő Tibor vezérezredes, honvéd vezérkari főnök a Magyar Honvédség vezetése és parancsnoki állománya nevében köszönte meg az elmúlt húsz évben végzett szolgálatot, amelyet kezdettől fogva figyelemmel követett. „Emlékszem, a legelején sokan kértek tőlem segítséget, hogy a katonák elmenjenek a tábori lelkészi szolgálat által szervezett alkalmakra. Hinni nem lehet parancsszóra – a kapcsolatépítéshez ott kell lenni a katonák között minden egyes megmozduláson, gyakorlaton."

A vezérezredes kiemelte: amikor 2010 nyarán életét vesztette Afganisztánban az első magyar katona, Kovács Gyula tűzszerész, a misszióban szolgálatot teljesítő lelkész sokakat segített át a krízisen. „Amikor a tábori lelkészek közel kerülnek a katonákhoz, amikor együtt vannak a missziókban, a megmérettetésekben, az viszi tovább közös ügyünket, amelyben mindannyian hazánkat, nemzetünket szolgáljuk" – fogalmazott Benkő Tibor.

Bagdán Zsuzsanna, képek: Vargosz

Istent keresem

1Thessz 2,1–12

„...a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →