A bizalom döntés kérdése

2015. február 18., szerda

A már jól működő közös projektek mellett a bizalom kérdéséről tanácskozott a Kárpát-medence református ifjúsági munkásainak egyeztető fóruma (GeKIB) közel nyolcvan résztvevője február 16. és 18. között Nagyváradon, akik a nem egyházi ifjúsági munka, ifjúságpolitika témáiról is hallgattak előadást.

Párhuzamosok a végtelenben

Februárban tanácskozott másodjára együtt két olyan közegyházi csoport, akik évek óta egymással párhuzamosan végzik az ifjúsági misszió munkáját: az ifjúsági szervezetek, egyetemi lelkészségek, teológiák, valamint az egyházkerületi és egyházmegyei ifjúsági referensek szerte a Kárpát-medencéből. A párhuzamosok a végtelenben találkoznak – illetve találkoztak most Nagyváradon, ahol a bizalom szociológiai aspektusaitól kezdve különböző európai uniós, hallgatói önkormányzati vagy éppen kormányzati ifjúságpolitikai elképzeléseket ismerhettek meg a résztvevők Duráczky Bálint szociológus, Gulyás Tibor, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK)és a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) magyar régiójának elnöke, illetve Schanda Tamás helyettes államtitkár előadásában. Schanda Tamás vázolta a kormányzat ifjúságpolitikai törekvéseinek főbb irányait, amelyekben az egyházakra is számítanak útitársként.

Nem csak jóllakottan

– Nem azért van GeKIB, hogy mi, akik sokat küszködtünk kicsi projektekért, most sokan küszködjünk nagy projektért. A GeKIB arra is jó, hogy legyen társam a csendben, ahol megosztom küszködéseimet, és legyen, aki segítsen, amikor a szívemet kell megszaggatnom. Minden szolgálat alapja ez – mondta a böjtről szóló áhítatában Mikló István Boldizsár jákóhodosi lelkipásztor. Mint mondta, a böjt csendje, vállalt fájdalma segíthet elindulni mások felé, őszinte bizalommal megnyílni előttük, így erősödve meg a ránk váró feladatokra.

Ne vedd ki őket a világból

Miért nem az egyházi vezetőkkel beszélgettek az ifjúsági munkások a bizalom kérdéséről? – vetődhet fel a kérdés. Szontágh Szabolcs, a Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője úgy látja, az egyház egyre inkább mer kilépni a templomból a fiatalok felé, de abban még fejlődnie kell, hogy merje kiengedni a fiataljait abba a világba, amelyben egyébként élnek, és ahol kapaszkodót kell találniuk a mindennapokban. Ahhoz, hogy az egyházra bízott ifjak boldoguljanak az életben, először is stabil, Istenben kiteljesedő lelki identitásra van szükségük, emellett pedig tudniuk kell eligazodni a világban, ahová küldettek, kamatoztatva az egyházban megszerzett tudásukat, önkéntes tapasztalatukat, társadalmi felelősségvállalásukat. Jézus is így imádkozott az övéiért főpapi imájában: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn 17,15) Ezért mutatkoztak be olyan programok, ahová kifejezetten várják a közösségért tenni akaró keresztyén fiatalokat: HÖOK, MIK, Erasmus plusz-program, az EVS, különféle hosszú távú pályázati lehetőségek.

Tapasztalatot szerezni

A GeKIB három fő feladatot lát el: szakmai képzést ad, ahol gyakorlati tudást, tapasztalatot szerezhetnek a résztvevők – ez alkalommal kétórás élménypedagógiai tréninget tartott a csapatnak Bányai Sándor, amelyben együttműködési készségükről tanulhattak a résztvevők. A találkozó célja továbbá az információátadás és a párhuzamosan végzett munka összehangolása közös munkává jó példák megosztásával, szolgálattevők meghívásával, egymás jobb megismerésével. Most a bizalom témájáról tanácskoztak, ami egyébként a július 21. és 25. között Tatán megtartandó Csillagpont református ifjúsági találkozó témája is, amelynek szervezéséről szintén beszélgettek a tanácsozáson, csakúgy, mint a Szeretethídról, a 72 óra kompromisszum nélkül nevű ökumenikus önkéntes akcióról, valamint a Kárpát-medencei imaéjjelről, amelyre idén a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházai is meghívást kapnak október 16. éjszakáján.

Bízni, de hogyan?

Mi lehet a kulcsa annak, hogy emberek, csoportok, munkaágak, évek óta párhuzamosan egymás mellett futó, nemes ügyek szereplői között bizalom alakulhasson ki? Egymás elfogadása és megbecsülése, ami egymás megismerésével, találkozásokon keresztül jöhet létre, el- és felismerve, hogy a másik is Istentől kapott elhívását követi. Ha nincsenek tapasztalataink, találkozásaink, könnyen elhisszük, hogy egyedül mi dolgozunk az egyházban Isten dicsőségére. Ez a hozzáállás hátráltatja, hogy Isten csodái nyilvánvalóvá legyenek a világban.

Ugyanez igaz az állam-egyház együttműködésre. A bizalom nem alakul ki magától, kell és lehet tenni érte – hangzott el Duráczky Bálintnak az egyházszociológiai kutatásról szóló előadásában. A kutatásból kitűnt, hogy a bizalomnak számos rétege van az egyházi munkában. Ha csak a legfelső réteget látjuk egymás tevékenységéből, az ellehetetlenítheti a közös munka elmélyülését. Ezért érdemes az államnak és az egyháznak túllépni azon az elsődleges képen, amit egyik őriz a másikról, ehhez pedig találkozniuk kell, így fejleszthető tudatosan a bizalom. Az egyházak sok területen számítanak az állam támogatására, de, mint Schanda Tamás előadásában elhangzott, ez visszafelé is igaz: várnak az egyházra a családok támogatásában és a közösségek fejlesztésében – utóbbi az egyház évezredes célkitűzése. Számos lehetőség nyílhat meg ebben az együttműködésben, ha megbecsüljük egymást, megbízzunk egymásban, megismerjük egymást, mielőtt véleményt alkotnánk – ez már éppen elég nagy feladat, amelyet legközelebb november 9–11. között Kolozsváron folytat a GeKIB közössége.

Bagdán Zsuzsanna, Reformátusok Lapja

Fotó: Kiss Gábor

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Péld 21,1–16

„A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak,...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink