„A bűnbocsánat ajándéka ma is felszabadítást ad a megnyugvást kereső embereknek” – megkezdődött az ökumenikus imahét Székesfehérváron

2010. január 18., hétfő

alt"Krisztus az emmausi tanítványaitól búcsúzva elmondja nekik, hogy ők a tanúk arra nézve is, hogy neki fel kell támadnia. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyháznak úgy kell cselekednie és beszélnie Jézus Krisztusról, mint ma is közöttünk élő Úrról és Pásztorról" – hangsúlyozta Somogyi László református lelkipásztor Székesfehérváron a Szent István Király Bazilikában a január 17-én kezdődött ökumenikus imahét nyitó alkalmán.

Az ökumenikus imahét megnyitóján vasárnap a Székesfehérvári Szent István Székesegyházban Kiss János nagyprépost köszöntötte Spányi Antal megyés püspököt, majd a megye főpásztora nevében üdvözölte a testvéregyházak képviseletében megjelent lelkipásztorokat és a híveket.
A püspök az emmausi tanítványokról vett példában azt kérte imádságban, hogy az Úr gyújtsa fel bennünk az együttérzés tüzét és élessze fel bennünk a vágyat, hogy hirdethesüék igéjét. Azért is imádkozott, hogy a Szentlélek tanítsa meg a híveket az Írások helyes értelmezésére és nyissa fel szívüket, hogy felismerhessék a Krisztust.
Ezt követően Somogyi László, a Székesfehérvári Református Gyülekezet lelkészi elnöke hirdetett igét Lukács evangéliuma 24. fejezetének 44–48 versei alapján.
Az ökumenikus imahét alapigéje Jézus Krisztus szavaira emlékeztet: „Ti vagytok erre a tanúk.” Ennek nyomán fogalmazódtak meg a gondolatok a lelkipásztor beszédében. A hívő nép Isten tanúja arra, hogy Krisztus, akinek szenvednie kellett, kész velünk lenni, mint feltámadott, és minket is feltámaszt. Tanúk vagyunk arra is, hogy meg lehet térni, hogy van újrakezdési lehetőség. És tanúk arra is, hogy hirdessük a teljes bűnbocsánatot.
Mint fogalmazott, jó azt hallani, hogy karitatív szervezetek munkatársai, hívő emberek, orvosok, ápolók elsőként vannak jelen a katasztrófa sújtotta települések áldozatainál. Isten megadhatja nekik, hogy elsőként ők menthessék meg egy-egy szenvedő ember életét. A tanú attól tanú, hogy amit átél, arról bizonyságot is tesz.
Hogy miért kellett Jézusnak szenvednie, erről csak a hívő emberek tanúskodhatnak. De ha a tanúság csupán azt sugallja, hogy azok, aki együtt vannak a templomban, a komoly emberek gyülekezete, azaz a templomba járók különbek, egyfajta "elit" csapat, akkor nem fogja senki megérteni az evangéliumot. Ezért az egyház azok közössége, akik hiszik, hogy Isten Fiának szenvednie kellett.

"Krisztus, emmausi tanítványaitól búcsúzva elmondja, ők a tanúk arra nézve is, hogy neki fel kell támadnia. Ez azt jelenti, hogy az egyháznak úgy kell cselekednie és beszélnie Jézus Krisztusról, mint ma is közöttünk élő Úrról és Pásztorról" – hangsúlyozta a lelkipásztor, hozzátéve, hogy tanúskodni kell arról, hogy egészen személyesen szól Jézus a ma élő emberhez is.

Mindennek legfontosabb „igazolványa” maga az Írás, a Biblia, amely az egész világon elterjedt és általa többmillió ember szívét érte el, formálta át az Isten.
Arról is tanúskodni kell, hogy Jézus majd bennünket is feltámaszt, hiszen nekünk is van örök életünk.
"S erről hogyan tehetünk legjobban bizonyságot?" – tette fel a kérdését a lelkipásztor, majd meg is adta rá a feleletet: Ha életünket úgy rendezzük, hogy láthatóvá váljon – ez csak ideiglenes.  
Ha hisszük, hogy feltámadott a Krisztus, akkor miért ragaszkodunk földi vagyonhoz, sikerekhez, ranghoz? Arról akarunk tanúskodni, hogy mi is számítunk ebben a világban? Ha így lenne, akkor nagyon balgák volnánk.
Ha képes vagy tanúsítani, hogy nap mint nap kommunikálsz az Úr Jézus Krisztussal, s ha úgy beszélsz Róla, mint aki veled van, akkor bizony az emberek megsejtik a feltámadás titkát – mondta.
Igehirdetésében szólt arról, hogy Jézus a tanítványainak elmondta, hirdetniük kell a megtérést. Ez egyszerűen annyit jelenti: „Van múltja és jelene az életemnek. Ez voltam, és Isten kegyelméből ilyen lehetek.” Jézus beszél arról, hogy a világ számára újra és újra hirdetni kell a megtérést, a régi elhagyását és a Krisztusban való új kezdetét.
A Megváltó a tanítványok figyelmét arra is felhívta, hogy hirdetniük kell a teljes bűnbocsánatot.
Ennek kapcsán a Zsidókhoz írt levél 10. fejezetének verseiből idézett: „Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta: Ez az a szövetség, melyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat. Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. Ahol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.”
A lelkipásztor végül elmondta, mindez azt jelenti, hogy Jézus értünk bemutatott áldozata teljes és tökéletes. Kifizette minden bűnünk büntetését. Aki ezt valaha átélte már, az tudja, hogy mázsás terhek hullanak le az emberről, s valósággal felszabadul! A bűnbocsánatról pedig az öröm által lehet legjobban tanúságot tenni.
Az alkalmon az ökumenikus kórus szolgált énekkel Dóczi István karnagy vezényletében és Tóka Szabolcs orgonaművész játékának kíséretében. Végül a testvéregyházak lelkipásztorainak áldáskívánásait fogadták a hívek a bazilikában.



Szöveg és fotó:
Szűcs Gábor

Istent keresem

1Thessz 5,12–28

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →