A boldogság gazdaggá tesz

2012. április 01., vasárnap

Mi adhat kapaszkodót ahhoz, hogy ne féljünk abban a bizonytalanságban, amit a gazdasági válság, a veszélybe került munkahely, a növekvő munkanélküliség okoz? Mi az, amivel könnyebbé tehetjük ezt a nehéz időszakot? Ehhez adott tanácsokat Mirnics Zsuzsanna pszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, aki azt is elmondta, mi megy végbe az emberben, ha nincs állása.

„A munkahely elvesztésének rémképét, a bizonytalanság érzetét sokáig hajlamosak az emberek maguktól elhessegetni, mert van egy olyan hajlandóságuk, hogy természetesnek vegyék, velük csak jó dolgok történnek. Azt feltételezik, hogy nekik jobb, mint a másiknak, akit menesztettek beosztásából—mondja Mirnics Zsuzsanna. —Csak akkor kezdünk el úgy vélekedni, hogy mi leszünk a következők a leépítési hullámban, amikor már konkrétan az egzisztenciális fenyegetettség közelébe kerülünk. Ez sokszor az utolsó hónapokig nem biztos. Amikor biztossá válik, az teljes közönyt, rezignáltságot válthat ki, és eljön a minden mindegy állapot. Ha holnap kirúgnak úgy jó, ha nem, úgy is jó, és ettől kezdve a munkánk a pénzkereseten túl nem sokat fog jelenteni. Ilyenkor az élet más területein kell megtalálnunk magunkat, értelmes céljainkat, ahogy a munkanélküliség alatt is."

Jogos érzelmek

Az állástalanság kezdeti szakaszában nagyon sok harag halmozódik fel az elbocsátottban, amit leginkább a családján, legközelebbi hozzátartozóin vezet le. Mirnics Zsuzsanna szerint ilyenkor keletkező negatív érzéseink, félelmeink jogosak, mert emberileg reagálunk így a létbizonytalanságra, a nagyfokú szorongásra. Gyakran dühvel, az agresszióval egészen addig a határig elmegyünk, hogy a sok negatívum csak úgy „jön belőlünk", már nem tudjuk magunkban tartani azt és ezzel mások felé is pesszimizmust, rosszindulatot sugározhatunk. Rendkívül sok lelkierő kell ahhoz, hogy meg tudjuk fékezni magunkat. Általában azon munkakeresők helyzete kritikus, akiket fél év után sem alkalmaznak. Hathónapnyi aktív küzdés után passzivitás, tespedtség, tehetetlenség, depressziós állapot, illetve stressz miatt szervi betegségek alakulhatnak ki, sorolja a tüneteket a pszichológus. Az érintettek, amennyiben tartósan krízishelyzetben maradnak, feszültebbé válnak, konfliktusaik keletkeznek. Nem az a lényeg, hogy a rossz érzéseket elkerüljük, hanem hogy megéljük, és leküzdjük őket. Jó esetben eljutunk a megbocsátás és elfogadás állapotába, amelyben benne lehet egy jobb jövő reménye.

Eddzük lelkünket

„A szorongás, az aggodalom rendkívül sok energiát vesz el tőlünk, ezért jobb, ha kezeljük és legyűrjük azt — tanácsolja Mirnics Zsuzsanna. —A bibliai történetekben is számtalan alkalommal szerepel, hogy mennyire emberi dolog a félelem. A hit, a remény segít abban, hogy nap, mint nap megharcoljunk önmagunkkal, és ne baljós előérzeteink valósuljanak meg, hanem az aktív küzdelmünk gyümölcse."

Fontos, hogy naponta eddzük akaraterőnket, kitartásunkat, tűrőképességünket, hívja fel rá a figyelmet. Ha van bennünk egy folyamatos önfejlesztési, önismereti igény, akkor számos problémát átvészelhetünk. Amikor válságban vagyunk, akkor lelki tartalékainkkal tudunk élni. Itt kiemelhető a vallás szerepe, mert már önmagában az, hogy valaki hetente meglátogat egy istentisztelet, vagy imádkozik, az lehetőséget ad az önreflexióra is. Segít abban, hogy el tudjuk dönteni, amit teszünk, azt jól vagy rosszul tesszük. A könyvek olvasása, a barátokkal való találkozások, az események átbeszélése, szociális kapcsolataink ápolása és minden, ami szellemi, az önfejlesztő táplálékot adhat. Ha lelkileg erősek vagyunk, akkor mindent jobban bírunk.

Használjuk ki az időt

„A munkanélküliség főleg a negyvenes korosztályt érinti. Erre az életszakaszra jellemző, hogy végiggondoljuk, megkérdezzük magunktól, mi az, amit már véghez vittünk, a hátralevő időben mi az, amit még megvalósíthatunk, és mi az, amit már soha nem tudunk megtenni. Sokan vannak, akik kisgyerekek mellől visszatérnek a munkába, vagy elkezdenek valami olyan hobbival foglalkozni, amivel korábban nem, esetleg az eredeti szakmájuk mellé keresnek kiegészítő tevékenységet —sorolja a Károli-egyetem oktatója. —Az ő jó példájuk arra tanít, hogy saját fejlődésünkben mérhetetlenül lényeges, meglássuk, mi az a belső értékünk, amit még nem bontottunk ki. Például aki korábban muzsikált, majd 10-15 évig nem, az kezdjen el zenélni, vagy aki nagyon szerette a gyerekeket, az esetleg tanítson. Ha van rá módunk, végezhetünk önkéntes munkát (pl. gyerekvigyázás, idősgondozás), aminek számos formája még a negyvenes-ötvenes korosztály számára is elérhető. Ha tudunk másoknak örömet szerezni, az értelemmel tölthet ki egy ilyen kritikus periódust."

Gondolkodjunk pozitívan

A pozitív gondolkodás a kutatások szerint jobb életminőséget jelent. Aki így vélekedik, kevesebbszer beteg, nyitottabb, elfogadóbb mások iránt, könnyebben megtalálja a megoldásokat, és mindez még aktívabb életvitellel jár. Gyakran hangoztatják, hogy a pozitív gondolkodás lehet irreális is, ami igaz, de mégis hasznos. Ezért vezet eredményre, amikor még kilátástalan helyzetben is megpróbáljuk a jó oldaláról nézni a dolgokat. Egy szélsőséges példa: Viktor Frankl pszichiáter még a koncentrációs táborban, a legmélyebb szenvedésben is értelmet talált, és meggyőződése volt, hogy ez segítette a túlélésben.

A remény, a hit, az értelemkeresés belső szükséglet, egyszerűen adaptív, túlélést segítő dolog. Mi magunk is rákényszerülünk, hogy álláskeresési helyzetben eljussunk a hibáztatástól a reménykedésig, és egy idő után már tanulásként, fejlődésként, vagy megpróbáltatásként tudjuk felfogni a nehézségeket.

Ismerjük fel az apró örömöket

A remény és a hit olyan erőforrás, amely bármikor rendelkezésünkre áll, még az egzisztenciálisan és emberileg legnehezebb helyzetekben is a belső értékek, a belső fejlődés felé vezet bennünket. Azonban önmagában ezekkel az eszközökkel nem biztos, hogy meg tudjuk oldani a problémát. Cselekednünk is kell napról, napra. Minden egyes napnak megvan a maga nagy küzdelme, egy konkrét kis lépés, amelyet aznap megtehetünk. Egy ajtó, amin zörgethetünk, egy kapcsolat, amelyben tehetünk valami jót, egy fejlődési pont, amelyet elérhetünk. Apró lépés, világi mércékkel másoknak jelentéktelen, de valójában nagy erőfeszítés van mögötte, és ezáltal mérhetetlenül értékes, ahogyan mi is mérhetetlenül azok vagyunk, akik ezen a folyamaton átküzdjük magunkat. Azzal is békében kell lennünk, ha hosszabb tétlenség után a kiinduló állapothoz képest nem jobbal, hanem rosszabbal kell kiegyeznünk. Nem egyszerű ezt elfogadni, változni, és alacsonyabb szintről újrakezdeni karrierünket. Ilyenkor különösen fontos, hogy minden bajunk ellenére megtaláljuk és értékeljük azokat a napi szintű dolgokat, amelyek értékesek, megtaláljuk bennük azt a kis örömet, ami segít a túlélésben. Olvassunk, sétáljunk, hallgassunk zenét, beszélgessünk, főzzünk, kézműveskedjünk, tanuljunk, élvezzük mindazt, ami kis költséggel is élvezhető.

Legyünk kreatívak

Nagyon sokat használ, ha a művészethez fordulunk, akár csak zenét hallgatunk, írunk, otthon kézműveskedünk, kézimunkázunk, ad ötleteket az egyetemi oktató, majd hozzáteszi, hogy ez sokaknak a gyerekeikkel való napi foglalkozás természetes része. Hihetetlen sok lehetőség van abban is, ha csak magunk kedvére kiírjuk, kifestjük azokat a dolgokat, amik foglalkoztatnak bennünket. Az is rendkívüli mennyiségű feszültséget le tud vezetni belőlünk, ha sportolni kezdünk, például biciklizni, görkorcsolyázni, futni, és így tovább. Számos olyan tevékenység van, ami újra felfedezhető.

Gondozzuk kapcsolatainkat

Jó megoldás lehet frusztrációnk leküzdésére, ha találunk olyan teherbíró személyt, akinek kibeszélhetjük gondjainkat. Ez jól működő párkapcsolatokban adott. Ha nincs családunk, vagy megsínylette azt, hogy felmondtak nekünk, akkor baráti, ismeretségi körben, közösségben, gyülekezetben találhatunk támogatást. Közöttük azt érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül, és ennek már önmagában is hatása van. Szükség van barátainkra, akiktől nemcsak támaszt, hanem konkrét ötleteket is kaphatunk. Gyakran egy ilyen időszakból az ő összefogásukkal emelkedhetünk ki.

Sokszor az állásvesztés „szelektálja" kapcsolatainkat. Akik érdekek mentén kedveltek bennünket, elpártolnak tőlünk, akik viszont megmaradnak, azok a nehéz helyzetekben is sok erőt adnak.

Gyakorlati oldalról megközelítve, az is szükséges, hogy mindenkor legyen kéznél egy ügyvéd, jogász-barát, ismerős, akinek a közreműködésével az elbocsátás idején el tudjuk kerülni a méltánytalanságokat. Amikor jogsérelem ér bennünket, azt szóvá tehetjük. Ilyenkor arra is kell az energiánk, hogy ismerjük a jogainkat és szükség szerint kiálljunk értük, határozottan, de tisztelettel.

Érezzük magunkat hasznosnak, értékesnek

„Mindenekelőtt rá kell jönnünk, hogy emberi értékeink csak részben függnek társadalmi státuszunktól, nyomatékosítja szakértőnk. Anyai, apai, baráti szerepeinkben akkor is nagyon értékesek lehetünk, ha éppen nincs állásunk. Tanuljuk meg magunkat hasznosnak érezni a lehető legkülönbözőbb hétköznapi helyzetekben. Éljük át mélyen az élet minden apró pillanatát. Lehet, hogy évekig nem mehetünk nyaralni, lehet, hogy háztartásunkban minden forinttal jól kell gazdálkodnunk. Mégis, értékességünket, egyediségünket, szeretetünk lehetőségeit ez nem vonja kétségbe. Talán többet is látnak majd bennünket családtagjaink, több szeretetjelzést kapnak tőlünk azáltal, hogy kényszerűen otthon vagyunk. Lehet, hogy nem tudunk új ruhákat venni a gyermekeinknek, de minden este velük zenélhetünk, társasozhatunk, beszélgethetünk, napközben pedig ennivalót készíthetünk nekik, tájékozódhatunk az éppen aktuális gyermekrendezvényekről —ad bíztatást Mirnics Zsuzsanna, majd így folytatja. —A munkakeresés időszaka remek alkalom mások szolgálatára is, és az alázat gyakorlására, aminek a már említett önkéntes munka kiváló megnyilvánulása lehet. A világi értékek, a pénz, presztízs, hatalom felől az emberi és spirituális értékek felé fordulhatunk. Elvezet arra a felismerésre, hogy családunk, párunk nem az alapján ítél meg minket, hogy mennyit keresünk. Természetesen napi szinten nézzünk hirdetéseket, járjunk interjúkra, de töltsük hasznosan az üres időnket is. Az álláskeresés mindenképpen egy időleges állapot, amely egy új állás megszerzésével véget fog érni."

Kováts Annamária, Fotó: Kalocsai Richárd

„A boldogság gazdaggá tesz” címet cikkünkhöz a napokban, 70 éves korában elhunyt Kopp Mária, magatartáskutató egyik előadásának elnevezéséből kölcsönöztük.

Kopp Mária, orvos-pszichológus pályafutását az Országos Munkaegészségügyi Intézetben kezdte, majd a SOTE-n és a Pszichiátriai Klinikán is folytat kutatásokat. 1993-tól a Magatartástudományi Intézet igazgatója, később tudományos igazgatóhelyettese. 1994-től egyetemi tanárként, 2007-től kutatócsoport-vezetőként dolgozott. 1997-2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 2003 óta vezetett önálló magatartástudományi programot a Mentális Egészségtudományok elnevezésű doktori iskola keretében, valamit a 2009-ben indult Népesedési Kerekasztal szervezője volt.

 

Publikációi között 9 könyvet, és csaknem 180 tudományos közleményt találunk. Munkásságát számos díjjal ismerték el, legutoljára idén március 15-én, a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal polgári tagozata kitüntetésben részesült, a legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések pszichoszociális, társadalmi, gazdasági és demográfiai háttértényezői kutatásában elért tudományos eredményeiért, több évtizedes, a magyar társadalom és a család érdekében végzett tevékenységéért.

 

A református közönség 2011 júliusában, a Csillagpont ifjúsági találkozó Kötény vagy kosztüm című kerekasztal beszélgetésen találkozhatott legutóbb a kutatóval.

Istent keresem

5Móz 7

„Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →