A Feltámadott helye üres

2013. március 28., csütörtök

Húsvét ünnepe van, alkalom, hogy dicsérjük a feltámadott Urat. Jézus él, megüresedett sírja biztatás, reménységet keltő, bátorító üzenet arról, hogy Istennek vannak lehetőségei és erőforrásai ott is, ahol a halál környékezi az ember életét.

A földi életből eltávozás valóban fájdalmas. Nincs szorongatóbb érzés, hogy a hely, amelyet addig kitöltött az ember lényével, szavaival, tetteivel, munkájával, egyszer csak megüresedik. Félelmes belegondolni, hogy talán sohasem pótolja senki és semmi azt a helyet, amit az ember életében betöltött. A keresztyén ember számára megszűnnek ezek a félelmek, mert tudja: nem a megsemmisülésé, nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé. Míg az embert rémiszti a földön megüresedő helye, addig Jézus húsvétkor megüresedő sírjával közeledik a félelmekkel teli emberi szívhez. Míg a halál űrt okoz, a feltámadás űrt tölt be. Betölti szívünket örömmel, ahol addig békétlenség, félelem és gyász lakott.

Vegyük észre: ezen a földön valójában nincs üres hely. Amennyiben megpróbálunk semmire sem gondolni, azonnal gondolatok pattannak a fejünkbe. Ha űrt keltünk, azzal helyet kínálunk valami számára, hogy az betöltse azt. Ha valahol nem szólunk, nem cselekszünk, majd szól és cselekszik más helyettünk. Ugyanígy régi kacatok, holmik, beidegződések, bűnök, amelyekkel tele lehet egy emberi élet, megakadályozzák, hogy annak helyére jó, áldás és békesség áramolhasson. Ezért ha valami újra vágyunk, teremtsünk neki előbb helyet az életünkben. Az új ember is csak ott születhet meg, ahol meghalt az óember. Ezért áldásos a böjtben lelkünk megüresítése, hogy megtelhessen gazdag tartalommal, az Úr szerint valóval, Igével, magával a feltámadott Jézussal. Talán érezzük ezekben, mennyire fontos másként gondolnunk a nekünk adatott élettérre, amellyel sáfárkodni küldött minket Urunk e földre.

A húsvéti események forgatagában is felfedezhetjük, milyen nagy ajándékot kap az emberiség, ha Isten munkája számára hely kínálkozik. Nagypénteken maga Isten áll az elveszett és bűnös ember helyére. Az Üdvözítő vállalja az ítélet helyét egy olyan földön, ahol megszületésekor sem volt számára hely. A keresztnél a tanítványok helyén asszonyok állnak, de Arimátiai József helyet készít az elhunyt Megváltónak. Helyek, amelyek nem maradtak üresek, hogy Isten munkája maradéktalanul megvalósuljon. Húsvétkor már azt olvassuk: helyét üresen találják. Üres a sír, mert Jézus feltámadt. Visszavéve isteni erejét, ezzel a helyszínváltással üzeni a tér kategóriájába kényszerített ember számára, hogy munkája rendületlenül halad tovább, s feltámadottként jelenik meg számtalan más helyen tanítványainak, hogy reménységet és új életet adjon.

Ám ettől kezdve az új életre támadt ember sincs már régi helyén. Megüresedik helye ott, ahol nem az Úr dicsőségére létezett. Az őt körülvevő világ élénken érzékelheti ezt a különös helycserét is. Ahol Isten Lelke új életre támaszt – tanítja a káténk is – a „helyre"-állított ember egész valójával megüzeni, ő már húsvéti ember, akinek helye a templomban, az imádság helyén, az Ige mellett, az Úr szolgálatának különböző színterein van.

Áldott helycserék mennek tehát végbe, ahol Krisztus kilép a sírból. Így állhatunk mi is rendelt helyünkre, ahonnan áldást hozhatunk mindenütt e világra. Várva a feltámadás végső beteljesedésére, amely koronája lesz itt megélt, húsvéti hitünknek.

Berencsi Balázs
A cikk megjelent a Reformátusok Lapja húsvéti számában.

Istent keresem

2Tim 1,15–18

„...az Ázsiában lévők mind elfordulnak tőlem...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →