A két református egyház közötti együttműködés legfontosabb területeiként az ökogyülekezeti programot, az ifjúsági munkát, a városi szegények közötti szolgálatot, valamint a helyi szintű partnerkapcsolatok fejlesztését és ápolását nevezte a skót egyházvezető, aki egy évig tölti be a leginkább nagyköveti szerephez hasonlító posztot közössége élén.

Tíznapos látogatásra érkezett ezúttal Magyarországra. Korábban járt már az országunkban?

Húsz évvel ezelőtt jártam először Önöknél. Később a fiam egy erdélyi magyar lányt vett el feleségül és most már a Budapesthez közeli Etyeken élnek. Három unokánk is van, gyakran jövünk hozzájuk látogatóba. A mostani hivatalos utunkon jártunk Kárpátalján is, és amikor Beregszászról visszafelé átléptünk a határon, felsóhajtottam, végre újra itthon vagyok.

David Arnott, fotók: Kalocsai Richárd

Beszélne bővebben a moderátor szerepéről? A Skót Egyházat kevéssé, a brit kultúrát jobban ismerők számára felötlik, hasonlít-e az Ön pozíciója a londoni City Lord Mayorjának a posztjához, aki egyfajta utazó nagykövete a brit főváros belső részének, a pénzügyi világ talán legfontosabb központjának.

A Skót Egyház moderátorának a szerepe valóban olyan, mint egy nagyköveté. A moderátor feladata az, hogy új ajtókat nyisson ki és ehhez nála vannak a szükséges kulcsok. Ez a hozzáállás szükséges az egyház egyes gyülekezeteivel folyó találkozásokban, akárcsak a többi egyházzal, vagy éppen a közélet, a politika szereplőivel folytatott megbeszéléseken. A moderátort egy évre választja az egyház zsinata. Mintegy ötven évvel ezelőttig az volt az egyetlen feladata, hogy a májusban tartott zsinati ülés levezető elnöke legyen. A moderátor a zsinati ülést követően visszatért gyülekezetébe és ezzel véget is ért a megbízatása. Azóta ez megváltozott, a moderátornak egészen a következő zsinati ülésig van feladata. Ellátogat a gyülekezetekhez, prédikál, bátorítja őket. Legalább két tengerentúli út is szerepel a programban: magam karácsonykor Betlehemben, illetve Palesztinában jártam, márciusban pedig Kínába utazom majd. Találkoztam már a brit kormányfővel, David Cameronnal, valamint élő a kapcsolat az edinburgh-i parlamenttel és a skót miniszterelnökkel is.

Hogyan jellemezné a Skót Egyház, mint az ország legnagyobb felekezetének a helyzetét, szerepét Skócián belül?

Skócia történelme nem érthető meg a Skót Egyház történetének ismerete nélkül. Az ország múltja nagyon szoros összefüggésben alakult Kálvin János tanításaival, a skót reformátor, John Knox munkásságával, valamint a reformáció egészével. Az 1560-ban létrejött Skót Egyház számára kezdettől központi érték volt az oktatás, és a XIX. századra Európa legjobb oktatási rendszere lett a miénk. Van egy keresztyén, protestáns alátámasztása mindannak, ami Skóciában létezik. Ami számunkra még fontos, hogy a Skót Egyházban nincs egyházfő, a felsőbbség nem a brit királynőé, hanem egyedül az Úr Jézus Krisztusé. A királynő eljön a zsinatunk üléseire, vagy levélben köszönti a tanácskozást, és az mindannyiszor kihangsúlyozza, hogy a Skót Egyház, a skót protestantizmus szerepe megkérdőjelezhetetlen.  Az ország vezetői meghallgatják a Skót Egyház véleményét, példának hozhatom azt, hogy legutóbb, amikor levélben fordultam egy kérdéssel a skót miniszterelnökhöz, a válasz az volt, üljünk le, beszéljük meg személyesen, az ő ajtaja minidig nyitva áll előttünk. Ha a mai Skóciáról, és abban egyházunk szerepéről beszélünk, akkor még fontos megjegyezni, hogy egyre nagyobb a muzulmán hívők aránya, és a velük való párbeszédnek is egy nagyobb a fontossága.

Melyek az együttműködés fő területei a Skót Egyház és a magyar reformátusok között?

A skót és a magyar reformátusok kapcsolata immár négyszáz évre tekint vissza. Elég a Vörösmarty utcai St. Columba templomra és a több mint százötven éves budapesti skót misszióra gondolni. A zsidók között végzett misszióra vagy éppen Jane Hainingre, az innen elhurcolt és Auschwitzban meghalt skót református misszionáriusnőre. Tehát hosszú és olykor fájdalmas ez a kapcsolat közöttünk, ami nagyon fontos a Skót Egyház számára. A mostani látogatás is jó alkalom arra, hogy új szerződések helyett megerősítsük, tartalommal töltsük meg az eddigi megállapodásainkat,a  megkezdett együttműködéseket. Az egyik ilyen az ifjúsági munka, a fiatalok bevonása: abban jók vagyunk, hogy megmondjuk a fiataloknak, hogy mit csináljanak, de abban nem, hogy lehetőséget adjunk a számukra, hogy ők hallassák a szavukat. A nálunk már létező, az itt most beinduló ifjúsági zsinatok közötti együttműködés jó terepet kínál erre. Az ökogyülekezetek témájában is folytattunk egy nagyon jó megbeszélést. Nálunk külön iroda is foglalkozik a klímaváltozással kapcsolatos kérdések kezelésével és ez lett az egyik első terület, amelyen elindult az együttműködés egyházaink között. Kárpátalján és Debrecenben pedig az egyházmegyék közötti testvérkapcsolat elősegítéséről volt szó, szeretnénk, ha jóval több ilyen megállapodás, illetve élő kapcsolat jönne létre a két egyház közösségei között. Aztán ott van a városi szegénységben élők között végzett munka, amit a Skót Egyház végez, és amelyet nagyon jól fogadnak a helyi önkormányzatok. A projekt lényege az, hogy ezekben a leszakadó közösségekben nem lehet kívülről segíteni. Lehet támogatni, forrásokhoz juttatni a közösségeket, de az adott helyi projekteket mindig helyi embereknek kell vinniük, a helyieknek kell meghozniuk a döntéseket. Ez azt eredményezte, hogy két év leforgása alatt ezek az emberek láthatóan megerősödtek az önbizalmukban. Az is egyértelmű, hogy vannak olyan területek, amelyeken mi járunk előbbre, de vannak olyanok is, amelyeken a magyar reformátusok jutottak előrébb. Fontos a helyi szintű partnerkapcsolatok ápolása is, mert ezek keretében személyesen oszthatjuk meg a tapasztalatainkat. Mert a problémák a legtöbbször nagyon hasonlóak és így tudjuk egymást bátorítani.

Mostani látogatása, illetve kiterjedt saját tapasztalatai alapján mit mondana, mik a hasonlóságok valamint az eltérések a két ország, illetve a két református egyház között?

Az Önök egyházának nagy erősségei a benne élő emberek. Az, amit láttunk a debreceni Immánuel Otthonban, vagy éppen Beregszászon: a gyerekekkel, idősekkel foglalkozók szeretete, figyelme, hite. A hasonlóságok közül természetesen a legfontosabbak reformátori gyökereink, a prédikáció és a tanítás kiemelt szerepe. Mindemellett hatalmas változást látok a magyar reformátusoknál. Húsz évvel ezelőtt, amikor a debreceni Nagytemplomban jártam, úgy éreztem, nem történik ott semmi. Most elolvasom az Önök angolul is megjelent éves jelentését és azt látom, oldalakon keresztül tudják bemutatni akár egy év történéseit. A fontos pedig az, hogy tudják, mit szeretnének tenni, ismert a teendők hosszú sora, hogy hol kell segíteni. A különbözőségek között első helyen említeném a szertartásaink közötti különbséget: az itteni istentisztelet jóval hagyományosabbnak, konzervatívabbnak tűnik, mint a miénk. Lehet, hogy csak nyelvi különbségek okozták ezt az érzést, mégis, határozottan ez volt a benyomásom.

Van-e véleménye, esetleg vannak-e információi, tapasztalatai a hazánkban nemrég elfogadott egyházügyi törvénnyel kapcsolatban?

Nem lenne okos a részemről, hogy külföldiként az országuk egy ilyen fontos jogszabályával kapcsolatban megállapításokat tegyek. Azt is fontos ennek kapcsán leszögezni, hogy a moderátor a saját nevében tud ilyenkor beszélni, a saját véleményét fogalmazza meg, nem közvetíti a Skót Egyház hivatalos álláspontját. Azt viszont elmondhatom, a magyarországi látogatásom során a lelkipásztorokkal beszélgetve azt tapasztaltam, hogy általában véve a kormány mögött állnak, egyetértenek az intézkedések irányával, de a sebességével már nem. Mi is azt képviseljük otthon, hogy nem szabad bizonyos változásokat túl gyorsan véghezvinni, mert akkor sokkal könnyebb hibázni. Az egyházak szabályozása Skóciában egyébként jelentősen eltér az ittenitől: nincsen erre semmilyen jogszabály, ha valaki egyházat szeretne alapítani, akkor azt minden további nélkül, bármilyen vallási elvek mentén megteheti. Ami viszont kötelező, hogy az egyházakhoz befolyó adományok csak törvényes keretek között, csak hatóság által – éves beszámolók segítségével – ellenőrzött keretek között lehet felhasználni; jótékonysági szervezetként kell megtennie ezt a mi egyházunknak is, ehhez szükséges az állami bejegyeztetés.

A 20. század folyamán és jelenleg is megfigyelhető az egyházak társadalmi szerepének a csökkenése. Milyen kihívások elé állítja ez az Önök egyházát?

Ez egy állandó kihívás volt mindig is. Azt is kell látni, hogy bár Skócia lakosságának egy kisebbsége mondja magát az egyházunkhoz tartozónak, majdnem a fele ápol valamilyen kapcsolatot a felekezetünkkel. A kihívás tehát az, hogy közülük minél nagyobb számban jöjjenek közénk és minél több fiatalhoz érjünk el.

Nem szorosan az egyház életéhez kötődik, de nagyon aktuális kérdés, hogy megtörténhet-e és mi történik abban az esetben, ha Skócia lakossága népszavazáson az Egyesült Királyságtól való elszakadás mellett dönt. Állást foglal a moderátor, illetve a Skót Egyház ilyen kérdésekben?

Nagyon fontos, hogy a moderátornak egészen egyértelműen pártatlannak kell lennie ezekben a kérdésekben. Az első, amit le kell szögezni, hogy Alex Salmond, a skót miniszterelnök [a Skót Nemzeti Párt elnöke, a skót függetlenségről szóló esetleges népszavazás elkötelezett szorgalmazója] nagyon nagy tiszteletnek örvend a társadalomban, valamint politikustársai között is és nagyban elfogadott szereplő. Nem a nézeteiről beszélek, hanem az emberről. Zsinatunk még nem tárgyalt a skót függetlenség kérdéséről. Az is biztos, hogy a Zsinatunk nem hozhat egyedül döntést ebben, nem foglalhat állást elvágólag, hiszen egy nagyobb közösségről van szó.

Az interjú a Zsinati székházban tartott sajtóbeszélgetés szerkesztett leírata. A beszélgetésen részt vettek és kérdéseket tettek fel: Csatári Bence (MTI), Csepregi Botond (reformatus.hu), Náray Balázs (Magyar Rádió), Szegő Iván Miklós (hvg.hu).