A reformáció az Istentől kapott kegyelmi idő

2015. november 02., hétfő

„Keresztyén emberként újra és újra át kell gondolni a reformáció tanítását és azt ma is meg kell valósítani életünkben" – mondta köszöntőjében Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára a MEÖT október 31-i, a budapesti Reformációi Emlékparkban tartott ünnepségén.

„A mai együttlétünk célja az emlékezés és a hálaadás” – kezdte előadását Szűcs Zoltán, a Magyarországi Baptista Egyház Presbiteri Tanácsának elnöke, aki a Zsidókhoz írt levél 12 fejezetének 1. és 2. versét idézte: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.”

A reformáció emléknapján azokra emlékezünk, akik megismerték és felismerték azokat az akadályokat, amik a Krisztust követő élet hiteles megélését lehetetlenné tették, illetve olyan irányba terelték, ami nem egyezett meg az Evangélium tiszta tanításával – mondta Szűcs Zoltán. Mindenek előtt emlékezni kell arra, hogy Isten – aki a történelem és az egyház Ura –, Lelke által kimunkálta egy szerzetes gondolkodásában azt a döntést, hogy az általa felismert igazságokat vitára bocsássa. „Meggyőződéssel vallom, hogy Isten Lelkének munkája volt ez az esemény, amit alátámaszt, az is, hogy szinte a 21. századra jellemző gyorsasággal – mintha a templom ajtaja Facebook-ként működött volna –, két hét alatt ez a vitairat bejárta Európát” – hangsúlyozta az előadó.

Elindultak azok a szellemi és társadalmi változások, amik megváltoztatták a keresztyén egyház működését, a hitélet gyakorlását, az egyes ember Istennel való kapcsolatának megélését. Könyvek és bibliafordítások, traktátusok és vitairatok jelentek meg, mert Isten időszámításában elérkezett az az időpont, amikor kegyelmet gyakorolva, Lelke által lehetőséget teremtett az egyház életének megújulására. A reformátorok lerántották a keresztyén vallásra évszázadok alatt rárakódott rétegeket, amelyek elvették annak életet adó erejét. A deformációt okozó rétegek eltűnésével a keresztyénség valódi lényegét látták meg, ami a jól ismert négy állításban fogalmazódott meg: Egyedül a Szentírás, mert Isten Igéje élő és ható. Egyedül Jézus, mert Isten Igéjében azt olvassuk: „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk”(Apostolok Cselekedetei 4, 12.). Egyedül a hit, mert a hit által igazul meg az ember, a törvény cselekedeteitől függetlenül. Egyedül a kegyelem, mert ez Isten ajándéka.

Szűcs Zoltán kiemelte, hogy a Biblia lefordításától kezdve már nem egy privilegizált réteg kiváltsága a Szentírás olvasása és magyarázása, hanem szinte minden érdeklődő ember számára elérhetővé válik. Az Ige középpontba kerülése átformálta a közösséggyakorlás rendjét és természetét is. Az lesz a természetes, hogy a templomban a hívők anyanyelvükön hallják az igehirdetést. „Nem lehet elfeledkezni az egyetemes papság újrafelfedezett bibliai elvéről sem – mondta az előadó.” Hozzátette: a bibliai igazságok megismerése és alkalmazása az élet profán területeire is kihatással lesz, például megváltozik a munkához való viszony.

A baptista vezető beszédében a reformáció megindulásával egyidőben megjelent deformáció erőit is megemlítette. „Nagyon hamar megszakad az egység, és az egyes hitigazságot előtérbe helyező akarat következtében az azonos célokat követő, és az azonos kegyelemben részesülő reformátorok különböző csoportok, felekezetek alapítói lesznek.” A negatívumokhoz sorolta, hogy a hívők megújult közösségei a világi hatalom szándékait és akaratát kisebb vagy nagyobb mértékben beépítették életükbe. A mai kor deformáló hatásának pedig az elvilágiasodást nevezte. „Van-e még élet a protestáns egyházakban?” – tette fel a kérdést. Ha a reformációra emlékezve a hálaokokat komolyan vesszük, akkor nem tehetünk mást, mint leborulunk Urunk elé és azt kérdezzük: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem. „Tegyünk le tehát – ahogy a mottónként választott Igében halottuk – minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt. Nézzünk fel Jézusra a hit szerzőjére, és beteljesítőjére. Ekkor és csak is ekkor futhatjuk meg az előttünk levő pályát és lehetünk örökös társai a Urunknak. Adjon ehhez kegyelmet az Örökkévaló” – fejezte be előadását Szűcs Zoltán.

A Reformációi Emlékparkban rendezett megemlékezésen a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium diákjai szavalattal, miskolci rézfúvósok pedig zenével szolgáltak. Az ünnepség végén a megjelent felekezetek lelkészei áldást mondtak, majd a reformációi emlékműnél egy-egy szál virágot helyeztek el.

Telepóczki Márta, fotó: Vargosz

Figyelem!

A Reformatus.hu megújult

Ön a Magyarországi Református Egyház korábbi weboldalán jár, amelyet 2020. április eleje óta nem frissítünk. Az itt található információk már elavultak lehetnek. Kattintson és látogasson el megújul honlapunka.