Michiel Adriaenszoon néven született 1607. március 24-én egy fontos holland kikötővárosban, Vlissingenben. Édesapja előbb matróz, majd sörkihordó fizikai munkásként dolgozott. Michiel tizenkét testvér közül negyedikként volt az első, aki életben is maradt, mivel ebben az időben Hollandiában is jellemző volt a magas fokú gyermekhalandóság.

Az ifjú Michiel figyelmét a tanulás nem kötötte le, nyughatatlan magatartása miatt eltanácsolták az iskolából, már tizenegy éves korában így elkezdett dolgozni, heti hat garasért egy kötélverő mesternél. A műhelyben nem maradt sokáig, Lampsins kereskedőház hajójára szegődött matrózinasként, itt négy évig szolgált. Közben 1621-ben beállt a holland hadseregbe, ahol a tüzérekhez, majd a muskétásokhoz került. Tizenöt éves korában a spanyolok által ostromol szülővárosa védelmében vett részt. A Lampsins kereskedőház dublini képviselője lett 1631-ben, ebben az évben feleségül vette Maayke Velderst, aki kislányuk születése közben meghalt. A gyermeke csak három héttel élte túl édesanyját. A tragédia után Michiel elszegődött egy bálnavadász hajóra kormányosnak. 1635-ben vette fel a Ruyter ragadvány nevet, a ruiter szó hollandul lovast jelent. Ugyanebben az évben újranősül, Neeltje Engelsdochterrel kötött házasságából öt gyermeke született. Két évvel később a Lampsins megbízásából kapitányként a társaság kereskedelmi hajóit védelmezte. De Ruyter szerényen, takarékosan élt, nagy hozzáértéssel fokozatosan gyarapította vagyonát. 1643-ra saját hajót tudott vásárolni, amelyet Salamendernek nevezett el, kereskedőként saját vállalkozásba fogott, a fél világot bejárta.

1650-ben elhunyt második felesége, de egy éven belül újra nősült és elvette Anettje van Geldert, egy vlissingeni hajóskapitány özvegyét. Ebből a házasságból még két lánya született.

Az angolok 1651-ben meghozták a hollandok számára nagy csapást jelentő hajózási törvényt, amelynek következtében kitört az angol-holland háború. De Ruytert felkérték, hogy vegyen részt hazája hadiflottájának irányításában, majd 1655-től flottaparancsnok-helyettes lett, és családjával Amszterdamba költözött. Az 1654-ig tartó angol-holland háborút követően Ruyter a holland érdekeket védve számtalan alkalommal vett részt történelmet formáló tengeri csatákban.

Az 1655 és 1660 között vívott északi háborúban a dánokat támogatva a svédeket legyőzte. III. Frigyes dán király 1660-ban nemességet adományozott részére. Az 1665-től 1667-ig tartó második angol-holland háborúban De Ruyter lett a holland flotta főparancsnoka.

Élete utolsó küldetése Spanyolország szövetségeseként a francia flottával való összecsapás volt. Ezt megelőzően 1676. február 11-én Ruyter admirális flottája horgonyt vetett Nápoly előtt. Határozottságának és diplomáciai érzékének köszönhetően sikerült elérnie, hogy a nápolyi alkirály szabadon bocsátsa a magyar protestáns gályarab prédikátorokat. Eendracht nevű hajóján nagy örömmel fogadta Ruyter a megmentett lelkészeket és a következő híresé vált mondattal válaszolt a köszönő szavakra:

"Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam."

Michiel de Ruyter 1676. április 22-én Messinánál a franciákkal vívott csatában hajója parancsnoki hídján állva irányította az ütközetet, amikor egy ágyúgolyó mind két lábán megsebesítette. A parancsnoki hídról a fedélzetre zuhant és fejét is sérülés érte. Egy heti szenvedés után 1676. április 29-én hunyt el. Halála előtt lelkipásztorának a következő bizonyságtevő szavakat mondta:

„Ez a silány test nem jelent semmit, ha a lelkemet megtartja az Úr. Az én fájdalmam semmi, összehasonlítva azzal a fájdalommal és gyalázattal, melyet a mi Megváltónk ártatlanul szenvedett, hogy bennünket az örökké tartó kínoktól megszabadítson".

Ruyter admirális testét bebalzsamozták, és akadályokkal teli tengeri út után 1677. március 18-án Amsterdamban temették el.

Fia, Engel de Ruyter 1681-ben megbízta Gerard Brandt lelkészt, hogy írja meg édesapja életrajzát. A könyv megjelenését sem a szerző, sem a megbízó nem élhette meg . Ruyter admirális életét és tetteit bemutató mű 1687-ben jelent meg, amelyet a lelkész fiai Caspar és Johannes Brandt fejeztek be. Ez a könyv jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a holland hős személyének és harci cselekedeteinek emléke több évszázadon át élő maradjon.

Millisits Máté