A szeretet a megtartójuk

2015. december 16., szerda

Többször születtek meg Isten kegyelméből azok az árva vagy mélyszegénységből érkező kárpátaljai lányok, akik a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonban kaptak új esélyt az életre. Ebbe az otthonba látogat évről évre a csurgói református gimnázium küldöttsége, hogy ajándékokon túl szeretetet és törődést is vigyen a szeretetéhes lányoknak. Bár ők igyekeznek adni, mégis mindig úgy térnek haza Csurgóra, hogy ők kaptak többet. Kárpátalján jártunk, hogy megnézzük, hogyan lehet Jézus születését ünnepelni egy református árvaházban.

Öt éve minden adventben meglátogatja Kárpátalján az otthonban lakó lányokat a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium küldöttsége. Már annyira ismerik egymást, hogy ezúttal névre szóló, és amennyire ez lehetséges volt, személyre szabott ajándékokkal érkeztek. Kovács Józsefhez, a csurgói református gimnázium igazgatójához sorra szaladnak a gyerekek, és tételesen mutatják, mit rejtett a dobozuk. Egy kislány sorolja: – Pattogós kukoricát, hajgumit, szappant, zsírkrétát és egy plüsskacsát – ezzel fogok aludni!

Mellénk szegődik a tízéves Jana, aki a rajzait mutatja. Az ukrán kislány szépen beszél magyarul, elsőre nem hisszük el, hogy csak az utóbbi hónapokban tanulta meg a nyelvet. Jana megmutatja a magyar könyvét, egy verset is elmond belőle, fejből – ő egy éve él az otthonban.

A társalgó zsúfolásig van a gyerekekkel és a csurgói diákokkal. Együtt énekelnek, játszanak, örülnek. Fotósunk akaratlanul némileg átveszi a főszerepet, amikor belép a fényképezőgépével. A gyerekek először csak azt kérik, fényképezze le őket, aztán a gépét is kölcsönkérik, hogy ők fotózhassanak. Előkerülnek a most kapott édességek is, a lányok a vendégeket és egymást is kínálják. Megható érzés, ahogy egy tábla csokit nyújt felém az egyik kislány, és azt mondja: törj belőle, bátran – zavarban vagyok, attól kapok, akinek ez az egyetlen csokija.

Átértékelődnek a valódi értékek

– Úgy megyünk haza, hogy mi kaptunk többet – mondja Kovács József, a csurgói református gimnázium igazgatója. Hiába ők hoztak minden itt lakó lánynak ajándékot, az a szeretet, ragaszkodás és őszinte öröm, amellyel fogadják őket, sokkal többet jelent. Kovács József azt mondja, ebből az élményből hosszú időre töltekezik, és a saját, személyes karácsonyát is mélyen meghatározza a nagydobronyi élmény.

A csurgóiak több mint kétszáz Nyilas Misi Pakkot vittek Kárpátaljára, a Magyar Református Szeretetszolgálat karácsonyi programjának partnereként. Az otthon lakói mellett a nagydobronyi református gyülekezet és a cigány gyülekezet rászoruló gyermekei is kapnak belőle. Ezen túl háromszázezer forint adományt is összegyűjtöttek Csurgón, sőt, egy házimozi-rendszert is hoztak ajándékba, amelyet karácsonykor fognak először használni a lányok.

Az igazgató kiemeli: küldöttségük nemcsak az iskola jelenlegi, hanem volt diákjaiból is áll. Egyikük, Miskolczi József azt mondja, azért jó visszajönni évről évre, mert itt mindig újra megérti: az otthonban lakó lányoknak egyáltalán nem maguktól értetődőek azok a dolgok, amelyek neki azok. – Itt minden átértékelődik, hazatérve pedig igyekszem máshogy állni a dolgaimhoz, meglátni azt, mi a valódi érték – teszi hozzá az öregdiák. József is kiemeli, milyen megható, hogy ők is kapnak ajándékot a lányoktól, és hogy erős kötődés is kialakul közöttük: a rendszeresen visszatérőket nevükön szólítva várják. – Mi megyünk el gazdagabban, mindenféle téren, és ez csodálatos – összegzi.

A dolgozók együtt imádkoznak a lányokért

– Egy közös van minden lányunkban: az, hogy itt kell élniük, mert máshol nincs lehetőségük az életre – fogalmaz Katona Viktória nagydobronyi református lelkész, az otthon lelkigondozója. A református gyerekotthonban most hetvenhárom lány él, a legfiatalabb öt, a legidősebb huszonkilenc éves. A lányok árvák, félárvák, vagy a rossz körülmények miatt emelték ki őket a családból. Az otthonban együtt élnek, sőt, közös szobákban laknak a mentális vagy testi fogyatékkal élő és az ép lányok is. A lelkigondozói feladatok érthetően nagy feladatok elé állítják a lelkészt. Azt mondja, amikor elkezdte hat évvel ezelőtt a munkát, nagyon megviselte, ahogy a lányok az életükről és a vágyaikról meséltek neki. – Nem tudtam elfogadni, hogyan lehet otthagyni a kórházban egy egészséges, szép csecsemőt, vagy hogy lehet bántalmazni a gyerekeket, sokszor sírtam is – vallja meg a lelkész, aki minden lelkigondozói beszélgetést imádsággal zár, és Isten elé teszi a lányok életét, hiszen ő hordozhatja el a terhüket. – A nevelőkkel, főnővérekkel is szoktunk együtt imádkozni a lányokért – teszi hozzá Katona Viktória. A lányok többsége nem ismeri vér szerinti családját, így nincs meg az a gyökér, kötődés, amelyre szüksége van minden embernek, ezért nehéz feldolgozniuk, hogy nincs kihez hazamenniük. A nevelők megpróbálnak anyamintával szolgálni számukra, és minden törődést, figyelmet megadnak nekik.

A lelkésznő szerint a csurgóiak látogatása azért fontos az otthon életében, mert nem csupán ajándékot hoznak a lányoknak, „hanem elhozzák magukat is". A gyerekek később nem az édességre emlékeznek majd, hanem egy fotóra, egy beszélgetésre, vagy egy kibontakozó kapcsolatra, amelyet interneten akár fenn is tudnak tartani. A lányok évről évre várják már a csurgóiakat decemberben, imádkozni is szoktak értük.

A megtartó szeretet ünnepe

– Megpróbáljuk széppé varázsolni a karácsonyt az otthonban – mondja a lelkész arra a kérdésemre, hogyan telik az otthonban az ünnep. Három-négy méter magas karácsonyfát állítanak, amit a lányok díszítenek fel. Sok lányt hívő családok fogadnak otthonukba az ünnepre, hogy családban élhessék át a karácsonyt. Azok, akik az otthonban maradnak, együtt ünnepelnek, a nevelők közül többen is a lányokkal töltik a szentestét a saját családjuk helyett. A lelkésznő kiemeli: bár a világ csak a szeretet ünnepeként emlegeti a karácsonyt, ők nem felejtik el, hogy valójában a krisztusi szeretet ünnepéről van szó. – Krisztus annyira szerette őket, hogy többször születhettek meg: először, amikor édesanyjuk megszülte őket, másodszor amikor az otthonba kerültek, és harmadszor amikor megtérnek. Ez a szeretet az ő megtartójuk. A lányoknak nincs családjuk, de Isten melléjük helyezett minket, mi vagyunk azok, akik szeretni akarjuk őket – teszi hozzá Katona Viktória.

Az advent harmadik vasárnapi istentiszteleten együtt vesznek részt a leányotthon lakói, a csurgói küldöttség és a nagydobronyi gyülekezet. Kovács József lelkész, csurgói igazgató azt mondja igehirdetésé­ben, hogy tele van az életünk csodákkal, és arra kéri a gyülekezetet, hogy hagyják megtörténni életükben Isten csodáit.

Hegedűs Márk, fotó: Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium

  A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2015. december 20-27-i számában.

Istent keresem

Jel 20,1–6

„…vele fognak uralkodni ezer esztendeig” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →