Átkerültünk egy teljesen más tudatállapotba

2011. május 19., csütörtök

„Szeretném, hogyha az előítéletek és az ismeretlentől való ódzkodás nem árnyékolná be a fogyatékkal élő emberek mindennapjait. Ha kapcsolatot létesítünk ezekkel csodálatos emberekkel, rájövünk, hogy ennyi erővel félhetnénk a négyéves gyerekektől is” – véli Gigor Attila, a Szeretethíd elé készült Legyetek felkiáltójellé! című kampányfilm rendezője.

A református egyszázalékos kampányfilm főszereplője, Ötvös András vetette fel, hogy te legyél a Szeretethíd-film rendezője. Honnan ismeritek egymást?

Egy közös barátunk, Bánfalvi Eszter mutatott be minket egymásnak, valamint együtt csináltunk Kecskeméten egy gyerektábort. Andris Képzelet Rehabilitációs Központnak nevezte el. A tábori két hét, a gyerekekkel való foglalkozás igencsak összekötött négyünket, Andrist, Bánfalvi Ágit, Bányai Miklóst és engem. Ezért ha Andris felhív, hogy van valaki, akivel érdemes lenne találkozni, mert egy filmet kellene készíteni, nulla forintból tegnapra, akkor azt nem igazán szoktam elutasítani. Persze nagyon kíváncsi voltam arra, hogy miről is lenne szó.

A téma is számított abban, hogy elfogadtad a felkérést?

Magával ragadott az ötlet. Pedig nem unatkoztam, volt mit csinálnom, és nem is az anyagiak miatt vállaltam. Egyszerűen nem tudtam visszautasítani, mert Pásztory Ádám nagyon hiteles embernek tűnt, és a film témája is nagyon megfogott. Nem tudom elképzelni hogy ezt az ötletet hallva bárkinek is azt mondtam volna, hogy nem vállalom el.  Mert ha valaminek, akkor ennek a filmnek és ennek a kezdeményezésnek tényleg van értelme. Szerencsére mindannyiunkat érdekelt a fogyatékosok ügye, így elég hamar kitaláltuk, miről is akarunk forgatni.

A teljes interjút elolvashatják a közegyházi egyszázalékos kampány honlapján.

Reformatus.hu a közösségi oldalakon

Asztali verzió