Az Ő hűségében megmaradva

2014. február 18., kedd

„A párunkban történő változásokra, bármily irányúak is, mi magunk is hatással vagyunk" – Szalay László Pál gondolatai a házasságról.

Fényképek a történelmi időkből, esküvői kiállítás a Házasság hetére. Kockázatos utazás visszanézni az idő és egy kapcsolat hajnalára. Még ha a nap nem is szívta ki a színeket a fotópapírból, érezzük az ünnep, a lelkesedés, a báj a múlté. Valaki/valami megváltozott. Lekerült a fess zakó, a habcsók ruha, félénken visszahúzódott a haj, a kimért, hiú testtartás, lágyabb, ívesebb vonalakba torkoll.

De ha csak ennyi lenne. Az élettörténet sorssá vált, az események nem csak a testen hagynak barázdát, hanem a lélek mélyszántására is készek. Ami felül volt alulra került, s fordítva. Nincs ebben semmi furcsa, hiszen a házassági esküben pontos hívószavak rögzítik az eljövendő változást. Kísértések, próbák, tűrés, szenvedés, betegség, halál. Kimondva könnyű, a hangszálak és a levegő részecskéi elbírják, de az élet belesajdul. A szerelemálomból ébredés hajnali félhomályában össze kell kaparni, ami emlékeztet, ki is az ágy másik lakója.

Nem szükséges, hogy így történjen. Mert a párunkban történő változásokra, bármily irányúak is, mi magunk is hatással vagyunk. A másik azzá válik, amit tükrözünk felé, ami a szemünk fénykörében megcsillan, amiről szavaink dallamívei árulkodnak. „Vassal formálják a vasat, az egyik ember formálja a másikat" (Péld 27:17) Ha a feleségem nem hinne bennem és nem biztosítana arról napról napra, hogy képesnek lát a családfői feladatok ellátására, akkor ma nem hajtanának virágcsokrot ezek a szavak a lap szélén.

Egymás történeteiben ott vagyunk, nem maradunk le, sőt azért teszünk, hogy kettőnk közös sikere legyen a változás. „Szeretlek önmagam helyett, örökös változásban is, örökös halkulásban is..." – ahogyan Zorán énekli. Az alakulás, a változás így nem szül kedvezőtlen következményt, tarthatatlan, vállalhatatlan helyzetet, hanem a házasság, a kapcsolat ereje, szíve lehet. Jack Nicholson a „Lesz ez még így sem" című filmben röviden és szimplán ezt így fogalmazta meg: „Csak miattad akarok jobb ember lenni."

Ahhoz, hogy az átalakulásnak részesei és tanúi legyünk, hűnek kell maradnunk a másikhoz. Nehéz leírni ezt a szót, amikor társadalmunk teljesen súlytalanná tette. Nem azért mert megszegi, hanem mert nem is szándékozik ilyet ígérni sem. Félreértjük a szót, ha azt gondoljuk, hogy csupán pőrére vetkőzve, testünket kiszolgáltatva, érzékeink ingoványára lépve lehetünk hűtlenek. Az árulás nem a vár feladásával, a várkapuk kinyitásával kezdődik, hanem értékének lebecsülésével. Jelzés értékű a szép szó, az előzékenység, a mások előtti nagyra tartás, a figyelmesség és a megbecsülés kifejezése. Beszédes, ha tréfa tárgyává tesszük személyét, ha pletyka szintjére süllyesztjük a problémáinkat, esetleg ha a létét is elhazudjuk.

Kovács Ákos: Hűség című számának egyik mondat így hangzik: „A hűség a legkegyetlenebb béklyó." Ezt most szűrjük át Füst Milán: Feleségem története című regényének zárásán, és adjunk neki időt, hogy hasson. Störr tengerészkapitány egy könnyű nőcskét vesz feleségül. Gondolja, ideális társra talált. De a szerelem erősebb nála és erősebb a halálnál. Felesége hűtlen lesz hozzá, majd a férfi sem lesz rest visszaadni, amit kapott. Válásuk után a kapitány új életet kezd, s mindenben tervét szerencse kíséri. Elhatározza, hogy ad még egy esélyt magának a társas létre, s lánykérőbe indul. A busz ablakából ekkor meglátja egykori feleségét. Mit sem változott az idő múlásával, lénye csupa fény, szikra, mint egy jelenés. Störr kapitány kezei remegni kezdtek, hódító útja megbicsaklott, a virág a földre hullt. Felhagyott végleg házasodási tervével. Az elszakíthatatlan kötelék – felesége ekkor már hat éve halott – ebben a pillanatban tudatosult benne: „Mert nem ő ment ott, hanem én magam, − mintha csak két szemem elment volna sétálni, s most szembe jönne velem az utcán. Mert nem tudom én őt megkülönböztetni magamtól, még képzeletemben is összecserélem."

Amit egyszer Isten oltalmába ajánlottunk, annak erejére bátran támaszkodhatunk. Nehogy későn ismerjük fel, hogy a viszontagságok és változások között, kihez fordulhatunk bizalommal: „ha hűtlenek vagyunk, Ő akkor is hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja." (II Tim 2:13)

Szalay László Pál

A református lelkipásztor előadása 2014. február 14-én hangzott el, a telkibányai Művelődési Házban, a Házasság hete rendezvényén. Az est a TESZE program keretében, civil kezdeményezésre valósult meg. Az alkalom első felében az adventista prédikátor, a görög katolikus pap és református lelkész szólt a házasság értékéről. Ezután a fiatalok énekkel és családjaik bemutatásával készültek. Majd tánccal, pezsgővel és tortával ünnepeltek a megjelent házaspárok. Ezt követte házaspár-kvíz, amin sokat derültek az egybegyűltek. Az est záró mozzanata a gyertyafény-keringő volt, ami még meghittebbé tette az alkalmat. Kísérő programként, esküvői fényképkiállítás nyílt a Művelődési Házban és az Öko-demo Központban.

Istent keresem

Lk 1,1–25

„De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek,” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink