„Az egyházban élő iskola” – a református iskolák küldetéséről volt szó Léván

2010. április 24., szombat

altA 2000-ben alapított és egy évvel később huszonegy diákkal induló Lévai Egyházi Gimnázium jövőre ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Április közepén a gimnázium épületében „Az egyházban élő iskola” címmel megtartott konferencia előadói ennek apropóján arra a kérdésre keresték a választ, hogy milyen küldetése van ma a református iskoláknak és hogyan tudnak Szlovákiában megfelelni ennek a feladatnak.

 

A gimnáziumban megtartott konferencián mintegy százan vettek részt. Jelen voltak többek között a helyi iskola tanárai, diákok, szülők, a helyi egyházközség tagjai, az érsekkétyi és a martosi alapiskola pedagógusai, valamint az iskolafenntartó egyházközség lelkésze, Szénási Szilárd is. A barsi egyházmegye lelkészei közül az alkalmat megtisztelte jelenlétével Kiss Pál nagysallói esperes és felesége Kiss Ilona farnadi, valamint Kuczy Lajos garammikolai lelkipásztorok – írja beszámolójában Kassai Gyula lévai lelkipásztor.

A konferencia rövid áhítattal kezdődött, amelyet Kassainé Mártha Tímea lévai lelkipásztor tartott, az 1Móz 18,19 alapján a kiválasztottságról. Először a Lévay József Református Gimnázium igazgatója Ábrám Tibor főgondnok tartott előadást, többek között mutatott rá, hogy az általa vezetett intézmény számára már nem a küldetés megfogalmazása az elsődleges kérdés, hanem az, hogy hogyan kell azt megvalósítani.

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, Fazekas László szintén az egyház és az iskolák küldetését fogalmazta meg előadásában. Kiemelte, hogy a küldő egyháznak és az iskolának szimbiózisban kell egymással élniük. Az iskola feladata az értékmegőrzés és az értékteremtés, ehhez hiteles és hitben járó pedagógusokra van szükség. A püspök rámutatott arra, hogy az egyházi iskolákra küzdelmes feladat és szerep jut a mai társadalomban. Akkor is meg kell felelniük a kor kihívásainak, ha az állami, önkormányzati iskolák lehetőségei jóval szélesebbek. Az egyházi iskolákat ebben a versenyben a küldetésük és az abban folyó pedagógiai-nevelői munka teszi erősebbé és vonzóbbá – nyomatékosította a püspök. A lévai gimnáziummal kapcsolatban elmondta, hogy az egy olyan intézmény, amely a helyi közösségek megmaradása szempontjából létfontosságú. De beszélt arról is, hogy az iskolák fenntartását a továbbiakban elsődlegesen a helyi közösségekre kell bízni, mert csak azok képesek azt jó irányba terelni.

Kluch János a lévai gimnázium igazgatója az intézmény életét mutatta be a jelenlévőknek. Kiemelte, hogy a diákok tanulmányi eredmények kitűnőek. Az iskolát rendszerint a legjobb és legtehetségesebb diákok választják és a végzősök kilencven százaléka az egyetemeken is megállja a helyét. Rendkívül jó eredményeket érnek el a diákok a hazai és magyarországi versenyeken és vetélkedőkön. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a sikerekben a pedagógusok munkájának is döntő szerep jut. Kluch figyelmeztetett arra is, hogy nem szabad megfeledkezni a fenntartó lévai egyházközség tehervállalásáról sem, amely évente közel kilenc ezer euróval támogatja gimnáziumot.

Kassai Gyula helybeli lelkipásztor a konferencia résztvevői előtt jelentette be, hogy az egyházközség Czeglédi Péter nevének felvételét javasolja a gimnázium részére. „A gályarablelkész hitvallása és példaértékű élete az iskola küldetése meghatározása szempontjából fontos, útmutató erőforrás lesz“ – húzta alá határozatuk lényegét a lelkipásztor. A gályarablelkész életpályájáról és a gyászévtizedről Baráth Béla Levente a Debreceni Hittudományi Egyetem docense tartott előadást.

Kassai Gyula a konferencián ezen kívül szólt az egyházban élő iskoláról is. Előadásában kifejtette, az iskola ne az egyházból, hanem az egyházban éljen. Ahhoz viszont, hogy ezek a célok megvalósuljanak, szükség van az egyház, az anyaország és a helyi közösségek támogatására is. A lévai egyházközség tervbe vette a jelenlegi iskolaépület modernizálását, bővítését. Számolnak egy kollégium építésével is, de azzal is, hogy a gyülekezeti helységeket is egy épületben helyeznék el. „Egy olyan élettér kialakításán gondolkodunk, ahol az egyházközség és az iskola együtt élhet és szolgálhatja a fogyatkozó és a létéért küzdő lévai magyarságot” – mondta Kassai Gyula lelkipásztor. A lelkész beszélt a református pedagógusok képzéséről is. Mivel a Szlovákiai Református Egyháznak nincs önálló tanítóképző főiskolája, ezért javasolja a magyarországi református egyetemeken való továbbképzés lehetőségét biztosítani az érintettek számára.

A konferencia a pedagógusok hivatásáról szóló fórummal végződött, amelyen az addig felszólalók mellett a martosi és az érsekkétyi alapiskolák igazgatói is szerepet kaptak. Dékány Gizella a martosi, Bohák Valéria az érsekkétyi iskola igazgatója – a többi résztvevővel együtt – a keresztyén pedagógusi pálya kihívásairól, saját szakmai sikereikről adtak számot. Sok személyes példával adtak tanácsot a jelenlévő pedagógusoknak, hogy hogyan lehet helytállni, hittel és kellő energiával, odafigyeléssel és empátiával nap mint nap odaállni a felnövekvő nemzedék elé az oktatói nevelői szolgálat teljesítése közben – számolt be az eseményről Kassai Gyula lelkipásztor.

A konferencia végén a résztvevők nevében a helyi lelkipásztor köszöntötte Bohák Valériát, abból az alkalomból, hogy magas egyházi elismerésben részesült. A Magyarországi Református Egyház a tatai országos tanévnyitó ünnepségen tüntette ki a kétyi iskola igazgatóját, elismerve ezzel áldozatkész pedagógiai szolgálatát.

Czeglédi Péter 1641-ben született, 22 éves volt, amikor beiratkozott a sárospataki kollégiumba, majd annak elvégzése után a komáromi rectori állást foglalta el és végül 1671-ben került Lévára. 1674. április 4-én ítélte el a pozsonyi törvényszék és 1676. február 12-i szabadulásáig tartott vesszőfutása. Valószínűleg még annak az évnek a végén sikerült Lévára visszatérnie. Egy hosszú verse is fennmaradt, amelyet rabtársai szenvedéséről írt. 1688-ban hunyt el. Utóda is gályarablelkész lett, Rimaszombati Kis János egykori csoltói lelkész személyében. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy lelkész hitvalló élete meghatározó volt a lévai gyülekezet életében. Czeglédi zürichi tartózkodása idején, az ottani Collegium Carolinumban, a filozófia professzorának emlékkönyvébe írt önéletrajzában leírja szenvedésének útját. Jeligéje: „Per spinas ad rosas – töviseken át a rózsákhoz”.

forrás: reformata.sk

Istent keresem

1Thessz 1

„...sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →