Egyházak a megbékélés és a béke szolgálatában

2011. május 19., csütörtök

Az Egyházak Világtanácsa (EVT) ökumenikus és missziós céljai mellett kiemelten törekszik az erőszak különböző formáinak megnevezésére és leküzdésére.

Ennek egyik oka a szervezet történetének összefonódása a 20. századi Európa történelmének legszomorúbb korszakaival, és ezért az erőszaknak áldozatul esettek szenvedéseinek enyhítésére, a béke és globális igazságosság megvalósulására irányuló szándékkal. Továbbá, az EVT 349 tagegyháza közül az európai és észak-amerikai egyházak kezdeti túlsúlyát mára felváltotta az afrikai, ázsiai, Karib térségi, dél-amerikai és a csendes-óceániai országok egyházainak többségi jelenléte. Ebben a helyzetben állandó személyes eseménnyé vált a Föld népeinek nyomorával, megaláztatásaival, kiszolgáltatottságával, az őket sújtó gazdasági és társadalmi igazságtalanságok következményeivel járó helyi és globális problémákkal való közvetlen találkozás, amely szintén szükségessé teszi a világszervezet vonatkozó, felelősségteljes válaszadását. 

Ez az elköteleződés fejeződik ki abban a 2001-2010 között meghirdetett rendkívüli programban is, amely az erőszak leküzdésének évtizedeként kívánja hatékonyabbá tenni az erőszak visszaszorításáért folytatott ökumenikus erőfeszítést. Az Erőszak Elleni Évtized: Egyházak a megbékélés és a béke szolgálatában program koncepciója 1998-ban a zimbabwei Harraréban az EVT 8. Nagygyűlésén fogalmazódott meg, amikor a tagegyházak az erőszak különböző szintű és formai megnyilvánulásai elleni összefogás és fellépés mellett döntöttek.  

A világméretű megmozdulás egyik alaptörekvése volt, hogy feltérképezze és megnevezze az erőszak minden tetten érhető formáját (például: családi, iskolai, munkahelyi, szociális, gazdasági és politikai stb. szinten), hogy azok elemzésével a tagegyházak használható megoldási stratégiákhoz jussanak. A társadalom minden intézménye közül ugyanis egyedül az egyház van abban a helyzetben, hogy a fennálló politikai és nemzeti érdekeken felülemelkedve, az Evangélium szabadságával képes legyen meglátni a konkrét és valóságos élethelyzetben élő embert, és ezzel a közeledéssel megnyitni az utat a megbékélt közösség épülése felé. A felmérés az erőszak szellemiségével és gyakorlatával való leszámolás után az egyházakra is kiterjedt és számos önkritikus elemet tartalmazott. Az évtized az egyházi közösségeknek és tisztségviselőknek a bűnbánattartás lehetőségét kínálta a történelem erőszakos cselekményeiben való közvetlen vagy közvetett részvétel miatt.

Lényeges faladata továbbá az egyházaknak az erőszak teológiai igazolásaitól való megszabadulás és a kiengesztelődés, illetve aktív békességszerzés lelkiségének teológiai megerősítése. Szükségszerű a béke és a megbékélés témáinak alapos teológiai vizsgálata a Szentírás, az egyháztörténelem és a tapasztalat fényében. Jelenleg ez a program a legalkalmasabb az EVT szociáletikai orientációjának bemutatására. Ebben az összefüggésben mind gyakrabban kerül elő az ökumenikus beszélgetésekben az „igazságos béke,” kifejezés, amelynek konkrét tartalmi, teológiai kidolgozása immár végső stádiumban van és az Erőszak Elleni Évtized programzáró nagygyűlésén vitatják meg az EVT tagegyházai. A közös nyilatkozat a szélesebb ökumenikus mozgalomra is pozitív hatással lehet, hiszen ezáltal a tagegyházak ismét megerősítik egységüket a Krisztus iránti elkötelezettségben. 

Az EVT programja párhuzamosan haladt az ENSZ egy hasonló programjával (Decade for a Culture of Peace and Non-Violence for the Children of the World), amelynek eddigi eredményeképpen a WHO az erőszak-prevenciót fogalmazta meg, mint a társadalmi egészséget elsődlegesen meghatározó feladatot, és felhívta a figyelmet az egyházak ebben betöltött szerepének jelentőségére. Az egyházak építő közösségeikkel a civil társadalom érzékeny és felelős szereplői lehetnek e tekintetben is, együttműködve akár állami vagy társadalmi szervezetekkel. A tapasztalatok megfelelő belső továbbadásának következtében egyre több egyház tarthatja evangéliumi felszólításból eredő feladatának, hogy a békesség épülésének erőszakmentes eszköze legyen. Ez utóbbi is tulajdonképpeni célja az Erőszak Elleni Évtizednek, hogy tudniillik felhívja a figyelmet a már meglévő, az erőszak megelőzését és legyőzését segítő egyházi erőfeszítésekre, illetve utat nyisson az új kezdeményezéseknek és lehetőségeknek. 

Az Erőszak Elleni Évtized keretében az EVT minden évet földrajzi és tartalmi értelemben más-más konfliktusterületnek szentelt. Így 2002-ben a palesztin-izraeli konfliktus, 2003-ban Szudán, 2004-ben az Amerikai Egyesült Államok, 2005-ben Ázsia, 2006-ban Latin-Amerika, 2007-ben Európa, 2008-ban a Csendes óceáni térség, 2009-ben a Karib térség, 2010-ben pedig Afrika volt a figyelem középpontjában. Az egyes témakörök éves konzultációira és műhelymunkáira az EVT szervezői az egyházak, ökumenikus szervezetek, a különböző vallások és civil szervezetek képviselői mellett minden érdeklődőt meghívtak. A program felénél, 2006-ban a brazíliai Porto Alegre-i nagygyűlésen értékelték az addigi eredményeket, és vázolták a program második felének hangsúlyait. Két fontos határozat is született ezen a nagygyűlésen: egyrészt döntöttek az Erőszak Elleni Évtized programzáró nagygyűléséről, amelyre 2011-ben a Nemzetközi Ökumenikus Béke Nagygyűlésen kerül sor a jamaicai Kingstonban; továbbá határoztak az „igazságos békéről” szóló ökumenikus nyilatkozat előkészítéséről, amelynek megvitatására szintén a záró nagygyűlésen lesz lehetőség.

Iszlai Endre

Istent keresem

5Móz 29

„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →