Az esztétika és a művészet lapjában református anyagok

2010. június 07., hétfő

altA németországi Hagenben jelenik meg a művészet, kultúra, teológia és esztétika témakörben a Ta katoptrizómena című folyóirat, melynek felelős kiadója a református Andreas Mertin.

Az immáron tizenkettedik éve megjelenő folyóiratnak ez a 65. száma. Benne a református felelős kiadó két anyagát is olvashatjuk. Az egyikben a svájci református lelkész-író, Kurt Marti „Jegyzetek és töredékek” című gyűjteményes kötetéről ír, valamint arról, hogyan jelenik meg a kereszt és a turini lepel a protestáns médiában. Kurt Marti könyve rövid időn belül két kiadásban is az olvasók elé került, s már készül a  következő kiadása, jóllehet 1422 oldalas terjedelme sem mennyiségileg, sem minőségében nem mondható túl könnyű olvasmánynak. Írásai azonban lényeglátást, református szellemi álláspontot tükröznek, nem véletlen, hogy a berni Reformatio folyóiratban jelent meg a legtöbb írás 1964-2007 között. Az írások között szép számban akad meditáció és kritikus reagálás az akkori időkre, svájci egyházi és azon kívüli, valamint a nagyvilágban zajló eseményekre. A kritikus Mertin felteszi a  kérdést: „Kurt Marti után mit írhatok még egyházról, felvilágosodásról, ami legalább annyira pontos reagálás lenne, mint az övé?”. Ezzel is jelezte a mai tollforgató Marti meglehetősen egyedülálló szellemiségének a nagyságát. A háromkötetes, szép kiállítású könyv már formátumában is méltó a szerzőhöz. – A turini lepelről írt teológiai glosszájában Andreas Mertin a nagypénteki esemény fontosságára utal, amikor is a kereszt áll(t) a történelem középpontjában. Ennél többet és mást a lepel sem mondhat és nem is bizonyíthat – summázható Mertin tétele. Ezt vizuálisan illusztrálja a legrégibb ma ismert keresztrefeszítési ábrázolás, a kb. 430-ból való elefántcsont faragvány. Ír a Cranach-féle keresztábrázolásról is, amin Luther a templomban prédikálás közben rámutat a keresztre. Találóan hasonlítja össze a református és a zsidó hagyomány közös vonásait a képtilalom tekintetében, valamint a katolicizmus és az evangélikusság kapcsolatát ezen a területen. Eljut egészen Barth Károlyig, aki nem kívánatosnak tartja a gyülekezetben és az istentiszteleten Jézus Krisztusnak a  figurális ábrázolását. (reformiert-info.de – theomag.de – 2010-06-05 – dr. békefy-röhrig klaudia – www.reformatus.hu)

Istent keresem

1Thessz 2,17–20

„...annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →