Az ökumené református úttörőjére emlékeztek Grand Rapidsben

2010. június 24., csütörtök

altA dél-afrikai református lelkész, Dr. Nico Smith halálhíre a Református Egyházak Világközösségének ülése elején futott be Grand Rapidsbe. A résztvevők néma főhajtással emlékeztek rá. Ki volt Smith lelkész?

Setri Nyomi főtitkár-lelkész, a Református Egyházak Világközösségének megbízott vezetője a halálhír bejelentésekor a világgyűlés résztvevői előtt úgy emlékezett Smithre, mint aki erős prófétai látással és szolgálattal állt népe körében az apartheid, a faji megkülönböztetés idején. Az ő harcának és teológiai érvelésének is köze volt ahhoz, hogy a Református Világszövetség hivatalosan is bűnnek nyilvánította a faji megkülönböztetést, s mindenkit, aki csak osztotta ezt a nézetet, heretikusnak nevezett. A Dél-Afrikai Egyesült Református Egyház moderátora, S. T. Kgatla professzor Grand Rapidsben így emlékezett a 81 éves korában elhunyt lelkészre: Ő, a fehér afrikai ellenezte saját faji privilégiumait, és feláldozta azokat a dél-afrikai fekete többség javára. Református lelkész volt, próféta, a Dél-Afrikai Egyesülő Református Egyház barátja és mentora. Smith misszionáriusként kezdte munkáját Dél-Afrika távoli északi részein, később teológiai professzor lett a stellenboschi egyetemen. Majd Mamelodiban, a Pretoria melletti második legnagyobb fekete városban kezdett prédikátori szolgálatba 1982-ben a faji megkülönböztetés elleni harc jeleként, mégpedig az Afrikai Holland Református Egyház lelkészeként. Ez az egyház szakított a faji megkülönböztetést őrző Holland Református Egyházzal. 1988-ban segített megszervezni a faji megbékélés mozgalmát, melynek következtében négy nap alatt 170 fehér család költözött össze mamelodi feketékkel. Kedves éneke volt, amit feketékkel és antiapartheid fehérekkel együtt úton-útfélen énekelt azokban az időkben: „Nkosi Sikelele Afrika – Isten áldd meg Afrikát!”. A korai ’90-es években elkezdte Pretoriában felépíteni a sokfajú gyülekezetet. Ő és felesége, Ellen, aki gyermekpszichiáter, kapta meg elsőként a kormány engedélyét, hogy fehérként a fekete városrészben telepedjen le. – Dr. Smith a Narancs Szabad Államban született, ami független búr köztársaság volt a 19. században. Édesapja fehér farmerek gyerekeit nevelő iskola igazgatója volt. 1985-ben a New York Times-nak elmondta: négy éves volt, amikor édesanyja az első leckét adta neki az apartheidből. „Csak akkor állj szóba feketékkel, amikor parancsot osztasz nekik”. Felháborította már akkor, hogy a feketékről nem emberként, hanem eszközként beszéltek neki. Smith-t a Holland Református Egyházban szentelték lelkésszé, abban az egyházban, amelyik a Szentírásból igyekezett legitimizálni a faji megkülönböztetés elméletét, és a fajgyűlölet gyakorlatát. 1963-ban találkozott az akkor már méltán világhírű svájci református teológussal, Barth Károllyal, s ez a találkozás gyökeresen szembesítette őt rasszista nézeteivel. Barth ezt a kérdést szegezte neki: „Szeretnéd szabadon hirdetni az evangéliumot, még ha a kormányzat azt fogja rád, hogy ezzel szembemész az egész fajgyűlölő rendszerrel? Ha ezt vállalod, akkor szabad keresztyén ember vagy”. Ezek a szavak mély benyomást tettek rá, s megérlelték benne az apartheid-ellenes igei, teológiai látást és döntést. Temetésére csütörtökön került sor a pretoriai református egyházból. (reformedchurches.org – 2010-06-24 – dr. békefy-röhrig klaudia – www.reformatus.hu)

Istent keresem

1Thessz 2,13–16

„Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek Isten gyülekezeteihez,” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →