Bétölteni reménységgel a világot

2011. január 11., kedd

"Sokan megfogalmazták, hogy az Evangélium Színház egy igazi Nemzeti Színházat helyettesít. Mindenesetre a protestantizmus nemzeti színháza" – véli Udvaros Béla rendező, a színház művészeti vezetője, aki 20 év, 30 bemutató és 545 előadás után január 9-én búcsúzott.

"Sokan megfogalmazták, hogy az Evangélium Színház egy igazi Nemzeti Színházat helyettesít. Mindenesetre a protestantizmus nemzeti színháza" – véli Udvaros Béla rendező. Az Evangélium Színház művészeti vezetője 20 év, 30 bemutató és 545 előadás után január 9-én, Budapesten búcsúzott.

2008-ban már visszavonult az Evangélium Színház vezetésétől, majd a következő évben visszatért. Miért?

Abban a hitben adtam át az egyik – hosszú évek óta velem dolgozó – társulati tagomnak a színházat, hogy ő alkalmas lesz a vezetésre. Ez azonban nem sikerült, hiszen az új rendező pénzügyi problémákat okozott, és sikertelen előadással folytatta tizennyolc évi munkámat. Az egyházi vezetők kértek, hogy ismét én vezessem a színházat. 2009-ben úgy vettem vissza a társulatot, hogy az akkori kormány intézkedései miatt alig kaptunk pénzbeli támogatást.

Akkor hogyan működtek?

Amikor a püspökök jelezték, hogy nem tudják biztosítani a színház folyamatos működését, körbejártam barátaimat és a megfelelő intézményeket. Így összekalapoztam hárommillió forintot. Ezzel hozzáfoghattam harmincadik premieremhez, és megrendezhettem Madách Imre drámáját, Az ember tragédiáját.

Miért éppen ezt a drámát választotta?

Régi vágyam volt, hogy rehabilitáljuk Madách Imre Tragédiáját az új Nemzeti Színház szégyenteljes bemutatója után.

Miért volt az szégyenteljes?

Botrányt okozott, megdöbbenést keltett a közönség és a szakma köreiben egyaránt, hiszen a rendező trágár és durva stílusban, Madáchtól idegen szellemben mutatta be. Ezzel szemben Az ember tragédiáját olyan alapvető értéknek tartom, mint a Szózatot vagy a Himnuszt. 

Tíz előadásra elegendő pénzt gyűjtött össze, de eddig huszonnégy előadás volt.

2009 év végén lement a tíz előadás, kirobbanó sikerrel, pótszékes alkalmakkal. Az előadások végén többletbevételt gyűjtöttünk össze, így a következő tavasszal még nyolc előadást tartottunk ebből a megkeresett pénzből. Isten kegyelméből Az ember tragédiája kasszasiker lett, a színház pedig nem szűnt meg. Mi mindeközben semmiféle anyagi haszonra nem törekedtünk, még a színészek is szerény gázsival dolgoztak. Nagyon szerettem volna egyszer Kassára is eljutni a színházzal. Madách drámájával ez is sikerült, az előadást ajándékba vittük a Thália Színház közönségének. Ezután még mindig maradt annyi pénzünk, hogy október első hetében a Székelyföldre utazhattunk: Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredán és Székelyudvarhelyen játszottunk. A huszonnegyedik előadást a miskolci evangélikus gimnázium meghívására tartottuk. A 25. pedig a Duna Palotában volt január 9-én.

Mit jelent ez az elköszönés? Udvaros Béla el tud szakadni a színháztól?

Nem szakadok el. A püspöki kuratórium hivatalosan tavaly december 6-án már elbúcsúztatott. Akkor elhangzott, hogy a megfelelő előkészítés után átadom a stafétabotot Pataki András győri színházigazgatónak. A kuratórium azt kérte, hogy ő legyen a művészeti vezető, én pedig a munkában legyek mellette, és segítsem őt. Erre azt feleltem, hogy nem mellette, hanem mögötte leszek. 

Hagyományosan virágvasárnapon lesz a következő bemutató?

Igen, idén visszaáll az a rend, amit én vezettem be, hogy tavasszal virágvasárnaptól pünkösdig, ősszel a reformáció hetétől adventig játszunk. Április 17-én, virágvasárnapon új bemutatóval jelentkezik az Evangélium Színház. A Csíksomlyói magyar passiót mutatjuk be. Nem volt könnyű megtalálni Az ember tragédiáját követő darabot, amelyet méltó módon kell majd megrendezni.

Hol helyezhető el az Evangélium Színház a magyarországi színművészetben?

Sokan megfogalmazták, hogy az Evangélium Színház egy igazi Nemzeti Színházat helyettesít. Mindenesetre a protestantizmus nemzeti színháza. 

Ahol az ön által sokszor hangsúlyozott klasszikus rendezési stílusra törekedett. Mit jelent ez?

A színház feladata, hogy hitelesen közvetítse a maradandó irodalmi értékeket. Amit az író megálmodott, azt kell megvalósítani. Az Evangélium Színházban mindig én választhattam ki a bemutatandó műveket. Ezekben hittem. Ez a hitem és reménységem átitatta a darabokat, a színészek pedig szerették a munkájukat. Azzal mutatok példát, hogy a próbáimon soha nem használok durva kifejezéseket. Tisztán és szabatosan kell beszélni az anyanyelvet. Szavainknak és cselekedeteinknek meg kell felelni a tisztaság, az igazság és az érték kategóriáinak. A színházat mindig szószéknek tekintettem, ahonnan Igét hirdetünk. 

Ez a szemlélet jelenik meg a Tragédia-rendezésében is.

Természetesen a Tragédiában minden színt úgy játszunk el, ahogy Madách megírta, semmit nem találtam ki. Például az eredeti műben az Úr szerepel, és nem az Úr szava. Én ehhez tartottam magam. A darabban megszemélyesítettem az Urat, míg a legtöbb előadásban korábban csak a hangja szólalt meg. Bánffy György a premier után így szólt hozzám: „Életem során eljátszottam a világirodalom legnagyobb szerepeit, ilyen kis szövegszerepet még sosem kaptam. Amitől ez életem élménye lett, hogy te megjelenítetted az Urat, lehoztad az Istent az égből.” Bánffy György is készült a székelyföldi turnéra, de ő oda már nem jutott el.

Az Evangélium Színháznak létrejötte óta vezetője. Az indulás is egy visszavonulás után kezdődött.

Negyven év rendezés után hatvanévesen mentem nyugdíjba a kecskeméti és a békéscsabai színházból. 1990-ben, hatvanöt évesen létrehoztam az Evangélium Színházat Szentágothai János és ifjabb Bartók Béla kezdeményezésére. 1990. október 26-án tartottuk az első hivatalos előadást.

Az a bemutató különösre sikerült.

Azon az estén, a taxissztrájk idején Magyarországon csak mi tartottunk előadást. Minden jegy elkelt a Szent Imre Gimnázium dísztermébe tervezett bemutatóra, de a közönség nem tudott eljönni. Mivel egy színész kivételével mindenki budai volt, így – szinte üres ház előtt – megtartottuk az első előadást, Lessing Bölcs Náthánját. Azt hittem, hogy életem legnagyobb kudarcát élem át. Az előadás után Szentágothai János azzal erősített, hogy jövőre megcsinálom újra. 

Ezután kaptak engedélyt a színház beindítására?

1992 októberében megtartottuk az első igazi bemutatót, Tamási Áron Hegyi patak című művét. Létrehoztam azt a színházat, ahová vissza akartam hozni a görög kultúrából merített hagyományok alapján álló színházművészetet. Thália temploma jött létre az Evangélium Színházban. A színészek, mint Thália papjai, nemcsak egy előadásban vettek részt, hanem missziót végeztek, mert olyan darabban játszottak, amelyet Magyarországon nélkülözni kényszerült a közönség. Tamási Áron – akivel hosszú évekig jó barátságban voltunk – ezt a darabot nekem írta. A kecskeméti időszakom idején azonban még azt mondtam neki, hogy ennek bemutatására egy másik világ kell.

A Bölcs Náthán és a Hegyi patak jelölte ki az Evangélium Színház útját?

Lessing drámájában a vallások egységét hangsúlyozza. Tamási Áron darabjában szerepel egy szélsőséges szerzetes és egy ateista orvos, azonban egy székely gazda képviseli a megértést és szeretetet. A darab végén ez a székely kimondja a feladatunkat: „Bétölteni reménységgel a világot, amely minden percében a kezdet és a vég.” Ez az én ars poeticám. Minden előadásommal ezt a hitet próbáltam árasztani a közönség felé. A mai világban, ahol a művészetek egyre durvábbak lettek, ahol kiirtották a klasszikus színházi kultúrát, mi ezt a hitet próbáltuk és próbáljuk erősíteni. Remélem, hogy eddig sikerült betölteni reménységgel világunkat. Hatvanéves színházi rendezés után a Tragédia 25. előadásával fejezhettem be a művészeti vezetést. Kiálltam a közönség elé, és megköszöntem Istennek, hogy segített a Tamási Áron-féle prófécia közvetítésében.

T. Németh László

Istent keresem

2Tim 1,15–18

„...az Ázsiában lévők mind elfordulnak tőlem...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →