Bibliás angol tábor Székesfehérváron

2010. július 12., hétfő

A Székesfehérvári Református Egyházközség a Talentum Református Általános Iskola, a Scripture Union ifjúsági misszió és a Szentírás Szövetség munkatársaival közösen egyhetes nyári foglalkozást indított július első hetében „ Angol és Biblia Napközis Tábor” elnevezéssel.

altA Székesfehérvári Református Egyházközség a Talentum Református Általános Iskola, a Scripture Union ifjúsági misszió és a Szentírás Szövetség munkatársaival közösen egyhetes nyári foglalkozást indított július első hetében „ Angol és Biblia Napközis Tábor” elnevezéssel. A foglalkozás teljesen újszerű kezdeményezésnek számított az egyházközség életében, kedvező tapasztalatokkal lettek gazdagabbak a diákok és a tanárok.

Hangos gyermekzsivaj fogad, amikor belépek a székesfehérvári Talentum Református Általános Iskola épületébe. Tizenéves gyerekek energikus nyüzsgését látni, vidám lurkók, lányok rohangásznak a folyosón. Ha a helyszínről nem tudnám biztosan, hogy az Angol és Biblia Napközis Tábor helyszínén járok, másból aligha derülne ki. Itt ugyanis nyoma sincs az iskolákra jellemző vasszigornak, a kényszeredett rendcsinálásnak, a kínos, pisszenés nélküli csendnek. Világos, hiszen elvégre nyár van, szünidő, az iskola nélküli szabadság ideje.

Hamarosan délidő, ebédeltetés ideje közeleg. Az egyik kedves arcú, szőke, tinédzseres megjelenésű hölgyet szólítom meg, akiről nehéz eldönteni első pillantásra, hogy napközis diák-e, vagy tanító. Elsőként arról kérdezem, a Bibliás Tábor egyik szolgálójaként mondja el, hogyan érkezett ebbe a táborba Székesfehérvárra? "Egyik barátom Romániában dolgozott a Szentírás Szövetséggel, onnan hallottam a napközis gyermektáboroztatás lehetőségéről. Megkérdeztem a tapasztalatairól, s arról is érdeklődtem, miként csatlakozhatnék az önkéntesekhez, egyáltalán hogyan indulhatok el egy missziói útra? – magyarázza Jennifer Leight. – A barátom azt felelte, hogy először ismerjem meg, mivel is foglalkozik ez a keresztény ifjúsági szövetség. Az interneten tanulmányoztam a szövetség honlapját, és kiválasztottam a kelet-európai régiót. Azon belül Magyarországot. Láttam, hogy ide keresnek munkatársakat. Hát így jelentkeztem." Az ifjú hölgy azt is elmondja, nagyon megkedvelte a légkört, a tapasztalatai is kedvezőek. És nagyon jók a magyar gyerekek is - teszi hozzá –, akik aktív résztvevői a programoknak. Rendkívül érdeklődőek, nyitottak a feladatok végrehajtására és az angol nyelv tanulására. Mindezekkel együtt pedig szívesen hallanak Jézusról. "S mi a te feladatod a tábori szolgálatban?" – érdeklődőm. "A reggeli bibliai tanításban segítek és az úgynevezett aranymondások elsajátításában, vagyis amikor a gyerekek egy-egy bibliai igerészt megtanulnak kívülről. Az egyik angol órát is én tartom. Játszom velük és az egész nap folyamán arra törekszem, hogy a gyerekek igazán jól érezzék magukat" – válaszolja. 

Amikor arról kérdezem, hogy a diákok érdeklődnek-e az evangélium alapüzenetéről, Jennifer elmondja, ezt kevésbé lenne képes meghatározni, hiszen a magyar nyelvet nem érti még, de azt látja, hogyan viselkednek, és hogy milyenek a reakcióik. Ebből viszont azt szűrte le, hogy közülük valóban sokan nyitottak az ige felé. Jennifer azt is elárulja magáról, hogy az Egyesült Királyságban, Newcastle-ben él és Edinburgh-ba jár egyetemre. Keresztyén családból származik, maga is részt vett gyermekkorában hasonló táborokban, ezért pontosan tudja, milyen örömet jelent egy gyermeknek, hogy ilyen tábori alkalmakon részt vehet. A lány egyike azon munkatársaknak, akik a Scripture Union szervezet képviseletében angol nyelvterületről érkeztek hazánkba, hogy az angol nyelvi táboroztatásban rész vegyenek, segítsék a munkákat.

Nem sokkal később Fülöp Ildikót, a Szentírás Szövetség munkatársnőjét, a székesfehérvári angol tábor programvezetőjét is megtalálom, akitől elsőként azt kérem, ismertesse a szövetség tevékenységét.
A Szentírás Szövetség alapküldetése, hogy segítse a gyülekezetek missziói munkáját, megismertesse Isten örömüzenetét a gyermekekkel, fiatalokkal, és felnőttekkel. Már több tábort szerveztek olyan kis vidéki gyülekezetekben, ahol a helyi közösségnek egyébként nem lenne lehetősége tábori alkalmat szerveznie. Ilyenkor lehetőség nyílik arra is, hogy betanítsák a helyi közösség szolgálóit a későbbi tábori foglalkozások megszervezésre. "De természetesen nem csak ezzel foglalkozik szövetségünk, hanem készít kiadványokat és segíti a gyülekezeti iratterjesztések munkáját. A „Lélekfrissítő” című kiadvány számos egyházközségben ismerős, a Kereszt-kérdések nevű füzet pedig bevezetést kínál a keresztény tanításba, ezért nagyszerűen alkalmazható a hittantanításhoz és óravázlatok szerkesztésére" – sorolja Ildikó.

Székesfehérváron egyházközségi kezdeményezés szintjén elsőnek számít az Angol és Biblia tábori napközis hét. A szervezők, munkatársak nagy gonddal ügyelnek arra, hogy ne történjen a foglalkozásokon „erőszakos evangelizáció”, ugyanakkor fontos cél, hogy a gyermekek hazavihessék a lelki útravalót és megoszthassák családtagjaikkal, ismerőseikkel. Nagy ajándéknak számít, ha az otthonaikban is szóba kerülhet, hogy a táborban miről hallottak, mit tanultak a gyermekek, hiszen nem titok, hogy rajtuk keresztül a felnőtteket is igyekeznek elérni. Bár a szövetség rendszeresen szervez és indít tinédzsereknek sport táborokat, alapvetően a bibliai jellegű táborok számítanak „fő profilnak”. Az eredeti kezdeményezés Angliából indult el, az önkéntesek többsége  így a szigetországból érkezik. 

Ildikó a székesfehérvári hét egy napi programjába is betekintést enged: a gyermekek naponta reggel 8 órára érkeznek az iskola épületébe. Kezdő „bemelegítésként” felmondják az előző napon tanult aranymondást. Aki sikeresen teljesít, jó pontot kap. Később torna következik, majd éneket tanulnak a fiatalok magyarul is, angolul is, majd aznapra kirendelt aranymondással ismerkednek két nyelven. Ezt követően az angol segítők mutatnak be egy biblia történetet a gyermek figyelmét megragadó módon, magyar fordítás segítségével. A kiscsoportos foglalkozáson magyar tanárok közreműködésében a diákok a korábban bemutatott színdarabhoz kapcsolódó történetekről beszélgetnek. Ezt angol óra követi, angol tanárok előadásában, magyar segítőkkel. 

S hogy a szellemi munka után a test is megkaphassa azt, amire szüksége van, a „Nap kihívása” címet viselő programban az ifjak több csoportot alkotva sorversenyen mérhetik össze ügyességüket, gyorsaságukat. Délután a játékok ideje érkezik el, a kézműves foglalkozáson ügyességüket, kreativitásukat is bizonyíthatják. A késő délutáni órákban az ifjú közönség angol szolgálók előadásában bizonyságtételeket hallhattak, hithősök életútján keresztül alapvető bibliai igazságokat megismerve. Mindez azért is fontos, mert a székesfehérvári hét tematikája pontosan a „Hitünk hősei” nevet viseli. A kerettörténet szerint a felidézett hősök is építkeznek, és az majd csak a hét végére derül ki, hogy valamennyien a mennyországot építették. A tapasztalat bizonyítja, a gyerekek igen fogékonyak, sok mindent képesek magukba, lelkükbe szívni, s a heti alkalmak eredményeként még a magukat vallásosnak nem mondó családokból származó diákok is számos lényeges állítást megértenek. Ez nem véletlen, hiszen olyan kérdésekre is választ találnak, amelyek a hétköznapi élet során felmerülnek bennük.

Az ebédidő után valóban a játékok, a sok-sok mókázás vette át a terepet. A korábban még csöndesnek tűnő iskolaudvar pillantok alatt felpezsdül ide-oda száguldó apróságokkal. Az angol és magyar segítők hangos instrukciókkal csoportokba szervezik a fiatalságot, hogy aztán a csapatversenyeken mindenki bizonyíthassa ügyességét. A délutáni rekkenő hőség egy pillanatig sem zavarja a diákokat az ügyességi feladatok megoldásában. Volt itt szinte minden játék. A srácok fantáziáját megmozgatja a feladat, ki képes vízipisztollyal „lerevolverezni” a két műanyag flakon tetején elhelyezett kupakokat. Kislányok bámulatos ügyességgel szlalomoznak bóják között a focipálya izzó aszfaltján, közben műanyag ütővel bravúrosan terelnek maguk előtt egy gumilabdát. Később párt alkotva fiúk, majd lányok és fiúk néznek egymással farkas szemet, a buksik közé labdát nyomva az a feladatuk, hogy tegyék meg a gyalogtúrát a pálya szélétől a közepéig úgy, hogy a labdát le ne ejtsék. Csak aki nem próbálta még, állítja, hogy pofon egyszerű ez a feladat. Talán a legizgalmasabb játéknak éppen a vízibombázás bizonyult. A „harcos” gyereksereg és nem kevésébe harcos tanár „alakulat rontott” egymásnak, vízzel teli luficsomagot hajítva át az ellenséges csapat képviselőinek hátára, fejére, kit hol ért a bomba. Tény, hogy ember nem maradt szárazon a küzdelem után – talán csak riportert leszámítva, aki a műveletet biztos távolságból szemlélte. A játékok sokaságát, az ötletek sokszínűségét felsorolni is nehéz lenne a napközis tábor programjai közül, bizonyos, hogy a diákok is számtalan élménnyel gazdagodtak.

"Azt tudom mondani, hogy nagyon pozitív tapasztalatokat gyűjtöttünk. Ahogy teltek a hét napjai, mi, szolgálók egyre inkább összerázódtunk, s a feladat, amelyet elvállatunk, egyre zökkenőmentesebben haladt. Ilyen napközis tábori hetet a közösségépítés szempontjából mindenféleképen hasznosnak tartok" – mondja Incze Sándor, a gyülekezet presbitere, katechetikai gondnok, akit a csoportjátékok után kérdezek a hét tapasztalatairól. Úgy véli, rengeteg örömteli élménnyel térnek haza a gyermekek. Erről egyébként ők maguk számolnak be naponként, minden reggel, miután visszatérnek otthonaikból. A tábor pozitív hatásait nem is tudják ilyen rövid távon értékelni, csak hosszú távon lehetne összegyűjtögetni a teljes tapasztalatot. "Azt hiszem, ami különleges ebben a táborban, az, hogy az „egyke” gyerekek, vagy azok, ahol ketten vannak testvérek a családban, otthon unatkoznának szünidő alatt. Itt azonban lehetőségük van játszótársakat találni maguknak. Ez olyan különleges ajándék, amelyet másutt nem találnak meg. Valósággal az arcukra van írva, hogy jól érezték magukat, széles mosollyal ölelik át a szüleiket. Ezek olyan pozitív visszajelzések, melyek miatt úgy látjuk, érdemes alkalmat szervezni a későbbiekben is. Meggyőződéssel vallja, hogy az itt tanultakat a későbbiekben is hasznosítani lehet a lelkiekben, vagy akár a nyelvtanulás során."

A szabadtéri foglalkozások után az egyházközség gyülekezeti házában színdarab próbái zajlanak, itt találkozom Berze Jánossal, a közösség lelkipásztorával, akit arról kérdezek, hogy honnan jött az elhatározás az egyházközségben az angol és bibilai tábor szervezésére? Mennyiben újszerű ez a kezdeményezés?
Ez a keresztény nyelvi tábor egyáltalán nem új keletű, hiszen ilyen jellegű kezdeményezések külföldi önkéntes segítők bevonásával rendszeresnek számítanak a rendszerváltás óta hazánkban. Hol angol, hol német nyelvet tanítanak az önkéntesek, s mint keresztények folyamatosan bizonyságot tesznek a hitükről. Hozzáteszi, korábban, kiskunhalasi lelkipásztorként több hasonló tábort szervezett általános és középiskolás korosztályok számára.

Székesfehérváron valóban az első ilyen jellegű kezdeményezés történt, s úgy tűnik hiánypótló, hiszen egyfajta gyülekezeti gyermektáborként is fel lehet fogni. A táborozók elsősorban a fehérvári református gyülekezetből és az iskola diákjai közül kerültek ki, de többen a város más pontjairól és több felekezetből érkeztek. A diákok 50 fővel vettek részt a táborban.

"A lelkesedésüket jól mutatja, hogy a héten senki sem hiányzott – mondja némi humorral a lelkipásztor –, a tapasztalataink jók, hiszen az a cél valósult meg, hogy az Angol és Biblia táborban színvonalas, kreatív angol órákon tanulhassanak a fiatalok, saját szintjükön kezdő, középhaladó és haladó csoportokban. Minden délután a színdarabok egy-egy hithős életét elevenítik fel. Próbáltuk a magyar református hithősök példáját is a gyerekek elé állítani. Így elevenedtek meg Szegedi Kis István, Sztárai Mihály életének nevezetes pillanatai.
A tábori hét zárófogadásán, pénteken a fiatalok a meghívott szülők, rokonok és érdeklődök előtt tanáraik segítségével bemutathatták zenében, dalban, igével, miben is gazdagodtak, mit visznek magukkal tovább lélekben a napközis alkalmak idejéről. Összegzésképpen Berze János azzal búcsúzott a gyerkőcöktől, „hogy jövőre veletek ugyanitt, ugyanígy”, azaz a kedvező tapasztalatok azt engedik sejtetni, hogy a bibliás tábornak a következő esztendőben folytatása lesz."

Az első Angol és Bibliai tábor szolgálói sorában az egyházközség fiatal felnőttjei közül Czinger Attila, Illés Anna, Gyulai András, és Szabó Irina vállalt munkát, a felnőtt segítők pedig Szanyóné Boros Ildikó, Balogh Judit és Berze Jánosné Erika tanárnők voltak. A Scripture Union angol nyelvű szolgálóiként Scarlett Amey és Tom Whitton segítette a napközis alkalmak szép rendjét.

Szöveg és fotók: Szűcs Gábor

Istent keresem

Jak 1,9–18

„Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim:...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →