Davosi dosszié (I.)

2010. február 03., szerda

altA Svájci Protestáns Egyházak Szövetsége és a Világgazdasági Fórum immáron nyolcadik alkalommal tartotta meg Davosban a Nyílt Fórumot január 28–30. között. Ebből az alkalomból az egyházszövetség nyolcadszor adta ki Bulletin című lapjának különszámát. Ennek érdekes írásaiba lapozunk bele dossziénkban.

Ha Svájc, akkor természetesen pénz, és bankvilág.
De mielőtt ebbe a nagy témakörbe kicsit is  belemennénk, hadd vázoljuk fel röviden azt, hogy mi is valójában a példás szociális és közösségi érzékről, felelősségvállalásról tanúskodó Svájci Protestáns Egyházak Szövetsége (=SEK), mint a Nyílt Fórum egyik kezdeményezője.
A SEK-et 1920-ban 24 református kantonális egyház, továbbá a metodista egyház és a francia Evangéliumi Szabad Egyház hozta létre, amelyik Genfben él. Olyan platformot alakítottak, ahol a közös egyházi kérdéseket megvitathatják, s azután a közvélemény felé képviselik közös álláspontjukat. A SEK annyira hatékonyan közelítette meg ezt a maga elé tűzött célt, hogy azóta megbecsült partner a politikában, az ökumenében és a külföldi egyházak előtt. Társadalmi kérdésekben rendszeresen kinyilvánítja véleményét, a törvény-előkészítés folyamatában kikérik véleményét, aktív a nemzeti és a nemzetközi egyházpolitikában és a vallások között viszony alakításában. Évente négyszer adja ki Bulletinjét. 1971-ben alakították meg a Szociáletikai Intézetet, ami azóta igen jelentős intézménnyé fejlődött. Véleményére a svájci közvélemény nem csak egyházakon belüli, hanem azokon kívüli része is odafigyel. Ezek után természetes, hogy a SEK ezzel a közéleti fogékonyságával, bátor kritikájával és aktivitásával segített a Világgazdasági Fórumnak a Nyílt Fórum létrehozásában. Ez történelmi érdeme és eredménye. Értékes, megbecsült teljesítményének nagy a nemzetközi ismertsége és elismerése is.
Most már nézzük a cikkeket. Beat Kappler a bázeli egyetem tiszteletbeli doktora, a Neue Zürcher Zeitung szakkommentár írója ezt a kérdést veti fel cikkében: „Lehet-e morálisan felelős cselekvéssel megakadályozni a válságot?” Szerinte a pénzügyi válságot morális cselekvéssel meg lehetett volna akadályozni, de ehhez más szereplők kellettek volna. Az emelkedő hitelkamatok egyre súlyosabban érintették a családok háztartását, a cégeket és a fogyasztókat. Szerinte a politika bizonyos körei a ludasak a kialakult válságért. A politika sokszor olyan támogatást nyújt, ami erkölcstelen. Ehhez Denis Müller, a genfi és a lausannei egyetem teológusa, etika-professzor hozzáteszi: az etikának, kiváltképpen a keresztyén etikának magas a mércéje. Hiszen Isten Országa felől véleményezi a földi ország(ok) dolgait. E másik valóságos ország radikális és megalkuvás nélküli etikát diktál a keresztyéneknek, rajtuk keresztül a gazdasággal, a pénzvilággal és a politikával szemben is érvényesíti ezt. Nem a megoldások csodálatkeltő varázspálcájával áll elő szavakban, hanem az igazságtalanságot és a rövidlátást veszi vizsgálat alá. Mindketten utalnak Arthur Rich gazdaságetikájára, aki már 1984 körül megprófétálta a kommunista tervgazdálkodás kudarcát és összeomlását. A pénzügyi válságban még ma is megállják helyüket Rich etikai üzenetei és mércéi. A liberális demokrácia megújulásra szorul a szolidáris és szociális piacgazdaság irányába. Ezt ma Svájc is nagyon érzi. Aki a liberális demokrácia, a piac és a pénzügyi világ etikai irányvételű megújítását elutasítja, az – fogalmaz a genfi református professzor – vagy felelőtlen cinizmusban él, vagy a hazug pragmatizmus áldozata.
A továbbiakban az egyházak klímapolitikájával, a vallások igazságtartalmával foglalkozunk majd.

Dr. Békefy Lajos

 

 

Istent keresem

Lk 9,51–62

„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink