„…de ti kik vagytok?”

2015. május 24., vasárnap

Ezen az ünnepen engem a Lélek egy szürrealista festmény különleges képi hatásával érintett meg. Arra késztet ez a kép, hogy merőben gondoljam át a valóságot – Szalay László Pál pünkösdi írása.

Lekció: ApCsel 19: 1-15
Textus: ApCsel 19: 6, 13

A napokban röppent fel a hír, hogy lezuhant az első repülő autó Nyitrán. A szlovákok meg akarták lepni a világot és persze meg is gazdagodnának az új találmányukkal, az aeromobillal. Egy autóval, ami képes szárnyakat bontani és rövid kifutópályán a magasba emelkedni. Nem egyszerű a levegőt uralni. Az utasszállítók, vadászgépek, hidroplánok és persze a madarak érdeklődve pillantanak oldalvást és kérdik: Hát te ki vagy?  A tűzön, vízen, levegőben járásnak megvannak a maga szabályai, aki ezeket nem tartja be, az megégeti magát.

Kodolányi János Az égő csipkebokor című művében a bibliai Mózes történetét dolgozza fel. Nagy hangsúlyt fektet az egyiptomi kultúrára és érzékletesen leírja, ahogy az ifjút a kor szent tudományába beavatják. Azért használom a szent szót, mert nem a hétköznapi tudományról van szó, hanem mindennek a lelki, spirituális oldaláról. Azt vallották, hogy minden tudomány, ismeret az Egyre, az istenségre mutat, s hozzá visz közelebb. Mósze-nek, ahogy Kodolányi nevezi, meg kellett tapasztalnia a fizikális és lelki világhoz való viszonyát. „Próbálja ki testi-lelki erőit, maga tapasztalja, miben gyenge, miben biztos. Üsse meg magát, ha ügyetlen. Lássa következményeit a helyes szónak, a végig nem gondolt gondolatnak, a vaktában művelt cselekedetnek, csapjon rá vissza a természet, a világ, mihelyt nem cselekszik okosan.” (K.J.)

A mai igeszakaszban elénk tárult a Lélek világához való szakszerű/avatott és elhamarkodott/avatatlan kapcsolódás. Pál kézrátétellel, a vízzel való keresztség után, a Lélek keresztségében részesít tizenkét hitben járó efézusit. Ravasz László püspök szerint ez a Lélek nagy realitásának a megtapasztalása. Nem az illatát, ízét, hangját, szavát, alakját, hanem a hatását és a minőségét érzékelem. Minőségi lépés a hitélet útján, a Szentlélekben való részesedés. Pál reakciója azt mutatja a számunkra, hogy nem lehet keresztyén életet élni anélkül, hogy vennénk a Lelket. Jézus tanítványai is megrekedtek, stagnált az életük, egész addig, amíg a Lélek ki nem töltetett rájuk.

Ezek az emberek még nem hallottak eddig a Lélekről, nem vették, nem éltek az áldásaival. Tovább kell menniük az úton, erre utal Pál cselekedete, amikor megkereszteli őket Jézus nevében, majd kézrátételt alkalmaz. Ne legyen semmi hiány ezeknek a szenteknek az életében, teljenek el Lélekkel. János keresztsége volt az előkészítése Jézus eljövetelének. A hirdetett Messiás valóságát jelentette, ahogyan Jézus kimunkálta az üdvösségünket. A Lélek kitöltetése pedig magának az Egyháznak, a hívők krisztusközpontú közösségének a létrehívását jelentette.

A Szentlélek munkája pedig azonnal egyértelművé, láthatóvá válik bennük. Pál önfejűen hajtotta végre a kézrátételt, amit Kálvin képes időleges sákramentumként elfogadni? Egyáltalán nem. A Lélek folyamatos vezetése alatt állt az apostol a missziói útjai során és nem magától cselekedett, erre utal a 21. vers is: „Pál elhatározta a Lélek által.” Milyen különleges magasságokba vitte a Lélek ezt a közösséget, amíg Pál velük volt. Csupa nem mindennapi dolog történt velük: nyelveken szóltak, prófétáltak, betegek gyógyultak, tisztátalan lelkeket űztek ki. Pál okosan cselekedett, amikor a Lélek által aktivizálta ezeket a befogadásra és átadásra kész embereket. Számunkra pozitív és ösztönző példa, ezen az ünnepen, hogy könyörögjük buzgón a Lélekért, valamint legyünk készek az Ő belső indításának az elfogadására.  

Persze nem csak Isten országának az építése lehet a cél, amikor a Lélek világában kalandozni indulunk. Szkéva fiai egyszerűen a formulát másolták. Jó megfigyelték, mit tesz, hogyan beszél Pál és a licenc hivatalos átvétele nélkül kezdtek bele lélekgyógyász tevékenységükbe. Csak épp a titkos „alapanyagot”, a recept lényegi alkotóelemét felejtették ki.

Az 50-es években a szuperszonikus meghajtás terén hatalmas verseny volt kelet és nyugat között. A Concorde, a franciák büszkesége, csodálatos pályát futott be az égen. A Szovjet megfelelőjét, a Tupoljevet kémhistória övezte. Míg a franciák huszonhét évig élvezték fejlesztésük hasznát és gyönyörködtek furcsa alakjában, addig a szovjet fejlesztést több mint hatvan katasztrófa árnyékolta be.

Szkéva fiai pórul jártak, mert a gonosz lélek rájuk rontott. Nem volt hitelesített, Krisztustól kapott felhatalmazásuk, hogy ebben eljárjanak. Nem ismerték Isten mindent átfogó teljességének a mélységét, magasságát, szélességét és hosszúságát. Bár a látványos siker sokakat vonz, mégis ez az eset figyelmeztet bennünket, hogy még inkább helyezzük magunkat Isten fennhatósága alá. Ne a bizonyítás, a tetszeni vágyás, a versengés hajtson bennünket, hanem a Lélek vezetése. „Semmivel ne próbálkozzunk, ha nem világít előttünk Isten igéje, nehogy hasonló módon kelljen a szentségtörésért bűnhődnünk” – fogalmaz Kálvin, amikor ezekre a versekre reflektál.  

Kik vagyunk mi? – tehetjük fel a kérdést magunknak ezen a pünkösdön. Beavatásra várók, a továbbindulásra készek, a Lélek kegyelmi ajándékaival már élők és szolgálók, esetleg az egyház kebelén élősködők? A Lélek világában más törvényszerűségek érvényesülnek, mint amihez hozzászoktunk. Az értelmes zagyvasággá alacsonyodik, az értelmetlenből bizonyságtétel és erő sugárzik, a félholt elevenné válik, az egészséges összetörve hullik alá, egy zsebkendő, ami könnyet és fáradságot itatott fel, kegyelem forrásává nemesedik.

Ezen az ünnepen engem a Lélek egy szürrealista festmény különleges képi hatásával érintett meg. A kép címe Kastély a Pireneusokban és René Magritte festette. Arra késztet ez a kép, hogy merőben gondoljam át a valóságot. Mi az, ami lehetséges és mi az, ami csak a fantáziában létezik. A tenger felett egy hatalmas sziklatömb lebeg, aminek a tetején egy erődítmény körvonalai látszanak. A Lélek által teremtett világ ilyen, ellentmond minden számításnak, minden realitásnak. Aki kívülálló, csak az elérhetetlen messzeségben lát valami kékségbe vesző víziót, aminek valóságtartalmáról nincs meggyőződve. Sőt inkább attól retteg, hogy mikor szakad rá ez a mérhetetlen szikla. A Lélek utazója viszont a sziklában a jézusi ígéretet látja megtestesülni. „…és én ezen a kősziklán építem fel az egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” (Mt 16:18) Az ember, aki a Szentlélek sugarába, áradásába beledőlve viszi győzelemre Isten országát, az ilyen szolgálattevőt sziklaszilárddá, de mégis könnyeddé, és légiessé teszi, minden görcsösségtől mentesen. Ebben a világban él, de mégis az isteni erőket hadrendben állítva hazát, otthont, anyaszentegyházat teremt a magasban. A Lélek magasában, ahol az emberi elképzelések pünkösd után már nem elsődlegesek. Lássuk magunkat, gyülekezetünket, sorstársainkat és kortársainkat ezen az ünnepen a Szentlélek lehetőségeként. Ettől legyen más ez a pünkösd. Ámen.

Szalay László Pál 

Istent keresem

1Thessz 2,1–12

„...a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →