Dicséretes küldetés, újítás, tévedés

2011. március 25., péntek

Szabó István, dunamelléki püspök szerint senkit nem ösztönöz a közegyházi kampány, sokan üdvözölték, hogy a film szakít a megszokott képi világgal. Sajtóvisszhang.

Szabó István, dunamelléki püspök szerint senkit nem ösztönöz adója egy százalékának felajánlására a közegyházi egyszázalékos kampány középpontjában álló film, míg sokan lelkesek. Az egyházvezető véleménye jól jelzi, hogy a szürreális, orwelli hangulatot árasztó szpot nem átlagos egyházi kampányfilm. A világi megszólalók dicsérik a profi filmes munkát, a református visszhangok közül pedig volt, aki üdvözölte, hogy szakít a megszokott képi világgal, mások pedig éppen a hagyományos reformátusság megjelenítésének hiányát róják fel az alkotásnak.

Figyelemfelkeltőnek szánt tévés reklámmal indult útjára a közegyházi egyszázalékos kampány a múlt héten. Az adózók május 20-ig vallhatják be 2010-es jövedelmüket és egyúttal rendelkezhetnek személyijövedelem-adójuk egy plusz egy százalékáról, ebben az időszakban pedig az egyházak, civil szervezetek próbálják megnyerni maguknak a felajánlókat. Gyorsan kiderült, az idei református kampány egyfelől gyorsan elérte a célját, hiszen széles körben keltette fel a figyelmet a szokatlan képi világú, az egyházi reklámoktól merőben eltérő üzenetű szpot. Az is világos, hogy míg a világi közvéleményben szinte egyértelműen pozitívan fogadták a meghökkentő filmet, egyházi berkekben már sokkal megosztóbbnak bizonyult a kampány.

A lelkesedők: újítás, összekacsintás

A Parókia portál tartalmas összeállításából jól látszik, melyek azok a pontok, amelyeken az egyházon belüli, markánsan eltérő vélemények csoportosíthatóak. A kivitelezést tekintve szinte egyöntetűek voltak a vélemények: kilencen szólaltak meg a cikkben és egy kivétellel valamennyien úgy vélték, hogy profi filmes munkáról van szó. Még a megdöbbenés és meghökkenés érzése is szinte mindenkinél megjelenik, csak ennek hatását, célját és értelmét ítélték meg meglehetősen különbözően a nyilatkozók.

{source}
{youtube}RDGlMGqmFQc{/youtube}
{/source}

„Lehet, hogy nincs benne templomtorony, patinás épület vagy suhogó lelkészpalást, viszont van lehetőség összekacsintani az egyházzal. Nem egyszerű, de meg lehet tenni, az egy százalékom odaadhatom, és jó helyre megy” – véli Bella Péter, győri lelkipásztor, aki nagy lelkesedéssel beszélt a kampányról. Kiemelte, az egyszázalékos kampányok célközönsége nem az egyházhoz szorosan kötődő emberek köre, hiszen nekik nem kell reklám, tudják, hová kell adni a százalékot.

A legmodernebb technika és a figyelemfelkeltés talán meglepő módszerei is alkalmazhatóak Kádár Zsolt szerint annak érdekében, hogy eszméltessünk embereket arra, az adó egy százalékával is kifejezhetik hálaadásukat. Az egervölgyi esperes szerint a reformátusok a tartalomra és nem a külsőségekre összpontosítanak és örömét fejezte ki afelett, hogy újszerű megoldással ment a kampány az emberek közé.

Célt ér-e?

Mások a kreativitás, az újítás megjelenése mellett a reklámban rejlő veszélyekre is felhívták a figyelmet az összeállításban. „Irodalmárként, humán értelmiségiként szinte megkönnyebbülés számomra, ha a kreativitás bármely mozgolódását látom az egyházban, bármit, ami túlmutat az istentiszteleti versmondás fárasztó didakticizmusán és pátoszán” – fogalmazott Tóth Sára, aki azonban azt is megjegyezte, szerinte kétséges, képes-e mindenki kódolni a bonyolult üzenetet, valóban eléri-e célját. Kodácsy Tamás, a KRE egyetemi  lelkésze kiemelte, hogy a filmben megjelenő értékek, az átláthatatlanság elleni harc, az újítás szándéka mind református sajátosságok. Viszont arról is beszélt, hogy azzal, hogy az alkotás a bürokratikus nehézségekre helyezi a hangsúlyt, valóban ösztönöz-e vagy eleve lemondásra, csüggedésre sarkall.

Ahogy a dicsérők, a kritikusok palettája is sokszínű. Rétegfilmnek nevezte az alkotást Bölcsföldi András, spirituális, aki szerint az a film veszélye, hogy túlságosan kísérleti. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg a portálon Lovas András, Budapest-Gazdagréti lelkipásztor is, aki úgy véli, a kampány kizárólag egy városi szubkultúrának szól. Pozitívumként említette viszont, hogy az egyház utat keres ebbe az irányba.

Nem ért egyet a "filmből áradó kritikával, a bürokráciáról sugárzott képpel" Dull Krisztina, az Egyházművészeti Intézet munkatársa, aki szerint abszurd úgy társadalmi felelősségvállalásról beszélni, ha az állam működését borzasztónak állítjuk be. „Azt hiszem, ennek a filmnek a legproblémásabb pontja az, hogy azt mondja a nézőinek: tessék, így látja a református egyház a magyar valóságot. Ha pedig ez így van, akkor bajban vagyunk” – véli Dull Krisztina.

Mintha Poroszországban lennénk a 20. század elején

A cikkben Kádár Zsolton kívül megszólaló két egyházvezető véleménye markánsan elüt az egri esperesétől és problémásnak vélik a kampányt. A dunántúli főjegyző, Köntös László úgy nyilatkozott, hogy nem tudja a Magyarországi Református Egyház filmjeként értelmezni a harminc másodperces alkotást, hanem rendezői filmről van szó. Köntös László szerint önmagában nincs gond a hagyományokkal való szakítással, a meghökkentéssel. Azonban szerinte is rétegfilmről van szó, ezért a hagyományos reformátusság meglátása szerint zavarban lesz. A főjegyző azt javasolta, szülessen egy tradicionálisabb reklámfilm is a kampány számára.

A Dunamelléki Egyházkerület támogatásával működő Parókián megszólalók közül egyedüliként nem látott semmi pozitívumot a szpotban Szabó István, dunamelléki püspök. „A félperces alkotás mindenféle szempontból tévedés: falanszternek mutatja a világot, az adóhatóságot lehetetlen, frusztráló üzemnek (körlépcsőzés, önkényesen elbíráló dolgozók – hol lehet szemétkosárba dobni a felajánlást?), falusi postás viszi a bevallásokat, a bemenetnél fojtogatási jelenetet látunk, egy Zeppelin kering az égen – mintha Poroszországban lennénk a 20. század elején” – jelentette ki Szabó István. A püspök szerint a film hamis színben tünteti fel az adóhatóságot és „senkit nem ösztönöz adója egy százalékának felajánlására”.

Igazolás az egyházelleneseknek

A református.hu nem készített hasonló körkérdést a kampányról – lévén ugyanaz az oldal fenntartója, mint a kampány megrendelője –, a szerkesztőséghez beérkezett vélemények közül azonban szemezgettünk. Túrkevéről Kereszti Roland lelkipásztor nemcsak a saját véleményével jelentkezett, hanem a gyülekezeti tagokat is megszondáztatta, és egy kivétellel az összes megszólaló rosszallóan fogalmazott az alkotásról. Elsőként a lelkész szavait idézzük, aki feltette a kérdést: ki a célközönség?

„Az egyházellenesek, az ’alkotás’ láttán igazolva érzi önmagukat, hogy az egyházban sötétség, komorság, szürkeség uralkodik, és csak a bürokráciát tudják csepülni. Aki pedig ingadozik, az nem a művészi értéket látja meg benne, hanem a hangulata alapján mondja azt, hogy nem adom – véli Kereszti Roland, majd a tartalomra is kitér. – Milyen bibliai üzenet van ebben a filmben? Csak a bürokrácia kritikája látszik. És ráadásul ránk uszítja majd az adóhatóságot is. De miért a bürokráciáról szól ez a nem kevés pénzen készült és nem kevés pénzért mutogatott reklám, aminek az egyházról kellene szólnia?”

Indulatos egyháztagok

A lelkipásztor véleménye mellett a közvetített nézeteket is közöljük, esetükben azonban név nélkül. „Hát itt tartunk, hogy nem képesek a reformátusok bemutatni az értékeiket, amikre az adózók boldogan adakoznának?  Nincsenek olyan iskoláink, középiskoláink, egyetemeink, intézményeink, melyeknek említése, bemutatása, felvillantása egy ilyen reklámfilmben jóérzéssel töltené el az azt nézőket?” – fogalmazta meg kérdéseit egy ügyvéd gyülekezeti tag, aki megjegyezte, ha adóbevallása kitöltése előtt látja a filmet, akkor nem a református egyházat jelöli meg kedvezményezettként. Egy fizikus gyülekezeti tag szerint a felajánlás nehézségeiről beszélő zsinati kommunikációs igazgató, Pásztory Ádám még „soha nem ajánlotta fel adója egy plusz egy százalékát, vagy részeg, esetleg hazudik.”

Egy hitoktató véleménye arra a helyezte a hangsúlyt, hogy olyan hangulatot, miliőt közvetít a film, amitől – korábbi keserű tapasztalataik miatt – még most is sokan összerezzennek. „Biztos szívesen adják az emberek olyan egyháznak adójuk 1%-át, amely ilyen érzéseket kelt bennük? Én nem tenném!” – foglalta össze gondolatait. Egy tanár úgy véli, olyan, mintha az reformátusok ellenségei készítették volna a reklámot, lejárató céllal. A film szerinte kifejezetten ellenérzéseket vált ki az egyházzal szemben és nem teszi vonzóvá senki számára, ami megbocsáthatatlan.

Az egyetlen lelkesedő, egy pedagógus ellenben úgy vélekedett, „ütős” alkotásról van szó, ő azt sajnálja, hogy ilyen jellegű reklámfilmet kell készíteni, mert már talán csak ilyen alkotással lehet felhívni a figyelmet az egyházra.

Várják a katolikus egyház filmjét

Az egyházi véleményekről áttérve a világi visszhangra a kampány első sajtóemlítését mutatjuk be; ez a Kreatív című marketing-, PR-szaklap blogján, a reklámkampányokkal foglalkozó Szívlapáton jelent meg. A „Kafka és a reformáció” című poszt szerint a református kampányfilm elüt az átlagostól, először is azért, mert kiemelkedően szép alkotás. 

„A képeknek valódi, tapintható, egységes atmoszférájuk van, személy szerint tovább is elnéztem volna őket” – írja a poszt szerzője, aki viszont azt is megjegyezte, a tartalom se nem református, se nem egyházi. A választ a református.hu-n található felvezetésben találta meg, amit újabb pozitívumként értékelt. „Amellett tehát, hogy készített egy szép filmet, úgy tűnik, a református egyház saját pénzén felvállalt egy olyan dicséretes küldetést, hogy nemcsak saját maga számára igyekszik felajánlókat toborozni, hanem általánosságban is buzdít adóhányadunk felajánlására. Ez persze nem baj, csak nem megszokott” – állapította meg a Szívlapát blog.

A közéleti történéseket kritikusan, és alapos utánanézéssel szemlélő blog, a Vastagbőr is bejegyzést szánt a kampányfilmnek, „Formabontó reklámmal kampányol az egy százalékért a református egyház” címmel. Az oldal leírta a film tartalmát, összeszedte a megjelent véleményeket a végén pedig szűken, de nagyon pozitívan értékelte az egyházi kampányt. „A református egyház külön oldallal, facebookos oldallal, saját androidos és iPhone-os alkalmazással támogatja a kampányt. Bravó, így kell csinálni. Várjuk a katolikus egyház kampányfilmjét. Fel van adva a lecke, mert ez egy remek kampányvideó lett” – olvasható a Vastagbőrön.

Kommentelők: Egyháznak egy forintot se

Blogok lévén érdemes végigolvasni a bejegyzések alatti hozzászólásokat is, amelyek szinte teljesen ellentétesek az egyházi véleményekkel. Összefoglalva az látszik, hogy a kommentelők – mármint a nem református vagy más egyházi kötődésűek, akik döntően megnyilatkoztak – nagyon magas színvonalúnak látják a filmet, merev elutasító álláspontjuk miatt mégsem ösztönzi őket a felajánlásra. „A videó nagyon jó, de egyháznak én pénzt soha” – ezzel a mondattal lehet jellemezni leginkább ezt a hozzáállást. A Vastagbőr blogon ennek megfelelően nem is filmről vitáztak egymással a kommentelők, sokkal inkább az egyház szerepéről, feladatáról és a társadalomban betöltött funkciójáról.

Középpontban az egyházi konfliktus

A kampánnyal foglalkozó sajtómegjelenések harmadik csoportját azok a híradások jelentik, amelyek már nem is annyira a kampányra, hanem inkább annak fogadtatáséra helyezik a hangsúlyt. Az egyik legolvasottabb magyar internetes oldal, az Origo „Bürokratikus vesszőfutás a református kampányfilmben” címmel közölte írását, amelyben rendhagyónak nevezik az alkotást. Ismertették a Parókián megjelent véleményeket, és bemutatták a megrendelői, alkozói elképzelést, mely szerint a film elsősorban nem az egyház közelében élő embereket kívánja megszólítani, ami természetesen kommunikációs kockázatokat rejthet magában.

A HVG internetes kiadása „Saját püspöke támadja a református egyház kampányát” című írását a felütéssel ellentétben nemcsak Szabó István véleményére fűzte fel, hanem a kampány mondanivalójára, az egyszázalékos felajánlási rendszerrel kapcsolatos kritikákra is kitért. A hvg.hu is ismertette az addig napvilágra került véleményeket, és megszólaltatta a zsinati kommunikációs igazgatót, aki kifejtette, nem váratlan, hogy kritikák érik a kampányfilmet. Felhívta a figyelmet arra is, hogy egy harminc másodperces reklámfilmnek nem feladata, hogy részletesen taglalja a református egyház tevékenységét, nem mutathatja be azt a szerteágazó tevékenységet, amit az egyház folytat. A film célja éppen az, hogy  az érdeklődés odavigye az embereket és megismerjék azokat az elemzéseket, információkat, melyek a többi kampányfelületen mutatják be a reformátusok szerteágazó társadalmi szolgálatát. A kampány mögött mélyebbre ható rendszerkritika áll, nem az adóhatóságról van szó a filmben: az egész felajánlási rendszert kellene átgondolni. 

A Mindennapi.hu közéleti portál „Falanszterfilmmel kampányolnak a reformátusok” című írásában azt állapította meg, hogy film ötletesen fricskázza a bürokráciát, de kétséges, hogy valóban képes lesz-e új támogatókat toborozni az egyház számára. A lap szerint a „konkrét református üzenet hiánya az, ami megosztotta a parokia.hu portál által megkérdezett véleményformálókat is.”

Más internetes híroldalak is foglalkoztak a közegyházi kampánnyal, ugyanabból a forrásból, a Független Hírügynökség beszámolóját átvéve. Az FH a Parókia portál összeállítását mutatta be, de tévesen a református egyház hivatalos honlapjának jelölte a magát a „reformátusok találkozóhelyeként” meghatározó, nem hivatalos egyházi oldalt.

Csepregi Botond

Istent keresem

2Tim 3,10–17

„...mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →