Eltemették Tonk Istvánt, az Erdélyi Református Egyházkerület volt ügyvezető főgondnokát

2010. április 09., péntek

altPéntek délután kísérték utolsó útjára Tonk Istvánt a kolozsvári Farkas utcai református templomból. „Isten a gyászban és bánatban átölel, mi pedig – ha a láthatatlanokra tekintünk – nem csüggedünk” – hangzott el a gyászistentiszteleten Pap Géza erdélyi püspök igehirdetésében. A főgondnokot a Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomba.

A kolozsvári Farkas utcai templom zsúfolásig megtelt április 9-én: több százan jöttek végső búcsút venni Tonk Istvántól, az Erdélyi Református Egyházkerület volt főgondnokától.  A családtagokon, közeli és távoli rokonokon kívül barátok, ismerősök, munkatársak Erdélyből és Magyarországról, de a messzi Svájcból is együtt énekelték: egyedüli reményem, ó, Isten, csak te vagy. A gyászistentiszteleten Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét 2Kor 4,16–18 alapján.

Amikor a március 15-i ünnepségen elbúcsúztam tőle, nem gondoltam, hogy utoljára szorítom meg a kezét. Aztán jött a megrendítő hír. Majd három hétig a reménykedő imádkozás – kezdte igehirdetését a püspök. Amikor valakit hirtelen elveszítünk, akkor döbbenünk rá, hogy milyen sok mindent végzett, milyen sokat dolgozott. A kolozsvári Újalsóvárosi Egyházközség elvesztette presbiterét, az egyházkerület az ügyvezető főgondnokát, a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont az igazgatóját, a Generális Konvent az elnökségi tagját, a Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre az elnökét. Minden okunk megvan arra, hogy bánkódjunk. Mégis hitvalló őseinkkel együtt mondjuk Pál apostol szavait: mi nem csüggedünk. Nem azért, mert erősek vagyunk, hanem azért, mert Istennek a halállal szemben is vannak ígéretei.  Azt üzeni ugyanis nekünk Isten, hogy a láthatókról a láthatatlanokra tekintsünk.

altA koporsó mellett látjuk a Kolozsváron felnövő gyermeket, Pókában a családtagokkal, a fiatal férjet, majd édesapát, később főgondnokot, de látjuk őt Debrecenben is május 22-én az Alkotmányozó Zsinaton. Réveteg tekintetünk visszatér aztán a koporsóhoz, ahol halljuk Istent: tekintsetek a láthatatlanokra. Istennek ígéretei vannak, s nekünk ezekre is kell emlékeznünk. Én élek, és ti is élni fogtok – mondja Jézus. Aki hisz énbennem, ha meghal is, él – üzeni Krisztus. Isten a gyászban és bánatban átölel, mi pedig – ha a láthatatlanokra tekintünk – nem csüggedünk. Isten azt szeretné – fogalmazott az igehirdető –, hogy nemcsak a külső embert, hanem a belsőt is nézzük. Lássuk tartását, napról-napra megújuló szeretetét. Szeretetét családjáért, egyházáért, népéért.

Ámbár a három hét szenvedés, amit Tonk István átélt, nem tűnt se könnyűnek, se rövidnek, Pál apostol szavai mégis vigasztalóak. Ő az egész emberi életet nevezi szenvedésnek. A földi életben szenvedünk, de a mennyben az örök élet vár. A szenvedés Isten munkaeszköze, ezzel formál bennünket, ahogyan az ötvösmester megmunkálja a tiszta fémet. A szenvedést Isten úgy használja fel, hogy az a hasznunkra legyen. A három hét szenvedés az örök életet munkálta, s ha az örök dicsőségre tekintünk, nem kell csüggednünk, mert a láthatók helyett a láthatatlanra nézünk, a belső ember ajándékait keressük. Isten akaratában megnyugodva mondhatjuk: az Úr adta, az Úr vette, áldott legyen az Ő neve.

altA kolozsvári református kollégium énekkarának szolgálata után Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke az összmagyar reformátusság nevében köszöntötte a gyászolókat. Jöttünk a Kárpát-medence különböző egyházkerületeiből, hogy osztozzunk a szomorúságban – mondta Bölcskei, majd a Róm 14,7-et idézte. Közülünk – így kezdődik az ige. Úgy tekintünk Tonk Istvánra, mint aki közülünk való volt. Aki nyugalmat és derűt sugárzott, aki az erdélyi reformátusokért élt és küzdött, s aki ezt meg akarta mutatni nekünk, határon túl élőknek. Ő nem akart önmagának élni, ezért tudott kinyílni lelke, és oly sok mindent befogadni. Sírtunk együtt 2004. december 5-e után, de örültünk 2009. május 22-én, Debrecenben, ahol éppen ő volt az, aki kihirdette az egységet. A Magyarországi Református Egyház nevében kérünk Istentől vigasztalást mindazoknak, akiket szeretett, akikért aggódott, akikért dolgozott, az egész erdélyi reformátusságnak – zárta szavait Bölcskei Gusztáv.

Az istentiszteleten megemlékezett a főgondnokról Bíró András volt osztálytárs. A Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont nevében Bálint Lajos, a kolozsvári volt Számítóközpont egykori munkaközössége nevében régi munkatársa, Dan Gruita beszélt. A Magyar Protestáns Szabadegyetem közösségének együttérzését Deák Péter tolmácsolta, aki egyúttal a svájci református gyülekezetek nevében is szólt a jelenlevőkhöz.

A gyászszertartás a Házsongárdi temetőben folytatódott, ahol Tonk Istvánt, az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondnokát a több száz gyászoló kíséretében végső nyugalomra helyezték.

Somogyi Botond

 

Kapcsolódó írások:

Elhunyt Tonk István
Gyászjelentés az Erdélyi Református Egyházkerület honlapján
Nagyszombati rekviem egy néma fájdalomban
In memoriam Tonk István

Istent keresem

Bír 20,1–28

„Így gyülekezett össze együttesen, egy emberként minden izráeli férfi a város alá.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →