Az 1991-ben alakult társaság gyökerének tekinthető a már rendszerváltás előtt is működő Keresztény-Ökumenikus Baráti Társaság, református, evangélikus baptista és metodista lelkészek, értelmiségiek köre, melyben három évig működött a hebraisztikai-judaisztikai munkacsoport is. A társaság ’91-es létrejöttével a magyar társadalomban új fogalomként jelent meg a keresztény-zsidó vallásközi párbeszéd, melynek célja – csakúgy, mint a II. világháborút követően – emberileg új alapokra helyezni a kereszténység és zsidóság kapcsolatrendszerét. Megtudjuk, hogy fontos szerepet tölt be ebben a II. vatikáni zsinat által kiadott „Nostra aetate” című dokumentum, mely először tette helyére közérthetően a kérdéskört. 2015 adventjén szintén nagy jelentőségű dokumentum látott napvilágot, mely reflektál a „Nostra aetate”-ra, sorra véve az azóta történteket és megfogalmazva azt, hogy a katolikus egyház nem gyakorol ettől kezdve intézményes missziót a zsidóság felé, mert álláspontja szerint „keresztény szempontból akkor is üdvözülnek, ha nem fogadják el Jézust Megváltójuknak”.

Keresztény-Zsidó Társaság

„Maga a szervezet abból a pozitív megfontolásból született, hogy zsidóknak és keresztényeknek jó együtt!” – mondja Szécsi József. Az elmúlt 25 évben folyamatos munkát végez a szervezet, évente 50-60 rendezvényt szervez, konferenciákat, vitaesteket, kulturális és zenei eseményeket Budapesten és országszerte. Az előadások nyitottak, bárki részt vehet rajtuk.  A szervezet elsődleges feladatrendszere a magyarországi keresztény-zsidó párbeszéd előmozdítása, katalizátorként működve, felhívva a figyelmet arra, hogy „lehet szépen is együtt élni”. 

A társaság tagja a Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanácsnak, ezen belül kiemelt kapcsolatban áll az osztrák keresztény-zsidó szervezettel, számos nemzetközi rendezvényen vesznek részt. A társaság elnöksége a magyarországi keresztény egyházak vezetőiből áll. Az elnökségi ülések legfőbb hozadéka, hogy a különböző egyházak vezetői megvitatják az aktuális kérdéseket, napi problémákat. Miközben továbbra is meglehetősen izoláltan élnek a magyarországi keresztény egyházak egymás mellett, ezek az alkalmak közös fórumot biztosítanak a párbeszédre.

Az iszlámmal való foglalkozás közel tíz éves múltra tekint vissza a szervezetben. Világviszonylatban is egyedülálló a társaság Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyve, mely 2001 óta jelenik meg, további fontos kiadványa a negyedik éve megjelenő Terézvárosi Vallásközi Évkönyv, mely zsidó, keresztény és az iszlám vallás viszonylatában születő dolgozatokat, előadásokat tartalmaz.

Keresztény-zsidó imaóra

Január 22-én, vasárnap, hatodik alkalommal került sor a közös keresztény-zsidó imaórára az ökumenikus imahét záró alkalmaként, katolikus, református, evangélikus, baptista, adventista, metodista, pünkösdi és ortodox részvétellel. A magyarországi keresztény egyházak vezetői mellett jelen volt a Mazsihisz részéről Darvas István főrabbi is.

A keresztény-zsidó párbeszéd szempontjából legjelentősebb eseményt minden évben a terézvárosi katolikus templomban tartják. Az esemény a keresztény-zsidó párbeszéd napi témáit járja körül közös gondolkodás és imádkozás segítségével. Az idei alkalom fő üzenete Szent Lőrinc vértanú diakónus jelmondata, miszerint a szegények az egyház kincsei. „Az egyházaknak konkrét társadalmi feladatuk van, a szegények, elesettek segítése. A karitatív munka kiemelt jelentőségű” – fogalmazta meg a főtitkár az imaóra egyik fontos mondanivalóját. Mindezekkel összefüggésben számos téma kerül elő, így Szécsi József előadásában érintette például a nemzetállamok és a szélsőséges iszlám ideológia egymással szembenálló kapcsolatát.

Vallásközi párbeszéd

„A vallásközi párbeszéd egy elvi-gyakorlati fogalomrendszer. Az elvi hozzáállást a gyakorlatban a megvalósításnak kell követni!” – mondja Szécsi József. Kiemeli, hogy Magyarország egy keresztény vallási kultúrájú többséget jelent ezer éve, ugyanakkor egy szekularizált állam, tehát mindenkinek helye van benne. „Az egyik legfőbb nehézség, hogy az egyes vallásokon belül is komoly ellentétek, nézeteltérések vannak, akár hitelvi, dogmatikai, akár szervezeti, vagy épp gyakorlati, napi szinten” – hívja fel a figyelmet a társaság főtitkára a vallásközi párbeszéd legfőbb gátjára. Azonban rámutat arra is, hogy az elvi, teológiai, vagy életviteli problémák az egyes vallásokban igazából nem jelentenek problémát. Ez az élet velejárója. A probléma az, hogy nem tudnak a résztvevők leülni egy asztal köré és beszélgetni a kérdéseikről, különböző nézőpontjaikról.

„Összejöveteleinknek az az igazi jelentősége, hogy próbáljuk érzékelni egymást, a nézeteinket, közünk lesz egymáshoz és adott esetben meg is oldódnak a kérdések. Éppen ezért a vallásközi párbeszéd legfontosabb küldetése az, hogy legyen bizonyos kapcsolatrendszer ember és ember között” – foglalja össze szervezetük legfőbb küldetését. Kiemeli, hogy egy felekezeten belül sincs két egyforma ember, különbözünk, nem pontosan ugyanaz az Istenről alkotott fogalmunk se, azonban ezek között kell megteremteni az átjárót, az elvi emberi hozzáállást kell normalizálni, mert ha az elvi dolgok nincsenek lerendezve, annak gyakorlati következményei lesznek, hiszen a cselekedetekben mutatkozik meg, mi van a fejekben, a hozzáállásban. Ehhez azonban ismeretek és befogadó közeg szükséges. Magyarországon erre egyedülálló lehetőséget biztosít a zsidóság és zsidó hitfelekezet jelenléte. Csak kapcsolatba kell kerülnünk egymással és beszélgetnünk. Ezeknek a találkozásoknak a lehetőségét biztosítják a meghirdetett előadások, imaórák, közös alkalmak.

Kiemelkedő az emberi kapcsolatok kialakulásában az oktatás és nevelés szerepe, fontos, hogy a katekézis, a templomi hitoktatás, az iskolai történelemoktatás helyes képet adjon, megfelelő táptalajt biztosítson. „Ezáltal létrejöhet egy állandó kapcsolatrendszer, amiben természetessé válik a másik. Ez nem azt jelenti, hogy a másikat át akarom a saját térfelemre hozni, el akarom fogadtatni a magam elvi vagy gyakorlati lépéseit, hanem, mint egy családban, a különbözőségek ellenére is tudunk egy családként együttműködni” – összegzi Szécsi József a vallásközi párbeszéd esszenciáját. 

Szoták Orsolya