Evangéliumi józanságra van szükség – a konferencia első napjának összefoglalása

2011. március 10., csütörtök

A békéltetés Krisztusban kapott szolgálatának felelősségét, a fájdalmak elmondásának és meghallgatásának fontosságát, a történelmi ismeret elsődlegességét hangsúlyozták azok a vallási vezetők, akik "Az Egyházak szerepe a társadalmi megbékélésben Közép-Kelet-Európában" címet viselő, csütörtökön kezdődött konferencia első napján felszólaltak.

„Evangéliumi józanságra van szükség – idézte Jüngel professzort Bölcskei Gusztáv püspök a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a csütörtökön kezdődött, "Az Egyházak szerepe a társadalmi megbékélésben Közép-Kelet-Európában" címet viselő konferencián. – A tanácskozáson felmerült érzékeny témákat is ezzel az evangéliumi józansággal kell tárgyalni. Az emlékek gyógyításában mindig a nagyobbaké a felelősség. A Kárpát-medence országaiban hol az egyik, hol a másik felekezet a többség. Bár mindenütt a nagyobbak lennének a szószólói a más kisebb felekezetek, más nemzetek ügyének!”

Bölcskei Gusztáv felidézte, hogy a 70-es években Bartha Tibor, a debreceni teológia tanára vitatkozott egy falusi lelkésszel, Borbély Bélával, aki az ébredés egyik alakja volt, de más irányzatot képviselt. Megegyeztek egy konferenciaközpont felépítésében, aminek a Megbékélés Háza nevet szánták – ebből lett a ma is létező berekfürdői létesítmény.

„Szimbolikus: ahol mindenki félre tudja tenni saját meggyőződését valami előbbre való érdekében, ott van remény a megbékélésre. Európának, látva, hogy a multikulturalizmus politikailag korrekt felfogása lassan szétporlik, meg kell küzdenie az együttélés nehézségével anélkül, hogy a különbözőségeket elleplezné. E helyzetben szükség van az evangéliumi józanságra – zárta gondolatait a református püspök.

Nem várhatunk a politikusokra

Szombatig zajlik a budapesti konferencia, amelyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT), a Reconciliation in South East Europe Alapítvány (RSEE) és a Konrad Adenauer Alapítvány zajlik. A „Healing of Memories” programhoz illeszkedő konferencia a Magyarországi Református Egyház kiemelt rendezvénye is 2011-es magyar soros EU-elnökségi félévben. A konferencia célja a magyarországi történelmi egyházak, valamint az ausztriai, romániai, szerbiai, szlovákiai és ukrajnai egyházak közötti ökumenikus párbeszéd megteremtése, illetve a térség népei közötti megbékélés segítése.

Hans Kaiser, az egyik szervező, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti irodájának vezetője beszédében köszönetet mondott Dieter Brandesnek, az Egyházak Világtanácsa képviselőjének, hogy közreműködésével létrejöhetett a konferencia. Felidézte, hogy a második világháború után mennyire feszült volt a viszony németek és franciák között, ma pedig az Európai Unión belül békességben élnek egymással.

„Mindez köszönhető Dieter Brandesnek is, aki Robert Schumannal és más misszionáriusokkal fellépett az ellenségeskedés ellen, és ennek köszönhető, hogy ma az EU a béke szinonimája – mondta Hans Kaiser.  – A keresztyén emberektől elfogadhatatlan, hogy ellenségeknek tekintsék a másikat. A magunk egyházi köreiben kell a békességet kezdeményezni, nem várhatunk a politikusokra. A Konrad Adenauer Alapítvány legfőbb küldetése is ez: a békesség megőrzése.”

Gyógyító beszédek

„Európa az emlékezés kontinense. Fájdalmakkal és bűnökkel terhelt emlékezésé. A múltra való emlékezést meg kell gyógyítani, a fennálló feszültségeket fel kell dolgozni, a felekezetek közt és a nemzetek közt egyaránt – emelte ki beszédében Cristoph Klein, nyugalmazott erdélyi száz evangélikus püspök, a Reconciliation in South East Europe Alapítvány (RSEE) elnöke. – Egy államban az etnikai és vallási identitás nem lehet akadálya az integrációnak. Minden különbözőségünk ellenére tiszteljük egymást, és akkor elvárhatjuk ugyanezt a másik féltől is.”

Gyógyító beszélgetésekre van szükség, hogy megszabaduljunk terheinktől, mondta Mészáros Kálmán, a Magyarországi Baptista Egyház országos elnöke, a Magyar Baptista Világszövetség vezetője. Hozzátette, az elmúlt évtizedekben nem lehetett beszélni a számunkra fájdalmas dolgokról, vagy a másoknak okozott fájdalmakról.

"Régiónk, Közép-Európa a világ egyik legérzékenyebb területe: a két világégés és forradalmak nagy része is ebből a térségből indult el. Nagyhatalmi és vallási értelemben is ütköző zóna. A népek történetét ismerve tisztelni kell hasonlóságokat és különbségeket. Jó hírt kell közvetíteni Krisztus szerint, és ez csak megbékélt szívvel lehetséges. Ennek megtalálásában, ennek járásában bátorítsuk egymást” – mondta a baptista egyházvezető.

„A keresztyén hit talaján lehet megtartani Európát – mondta Markus Meckel, volt német külügyminiszter. – Az emberek Isten előtti egyenlősége, a felebaráti szeretet, a szolidaritás, a méltóság Európa keresztyén múltja nélkül nem is lennének érthetőek. Közös értékeink ezek.”  Markus Meckel felhívta a figyelmet arra, hogy a 20. század második felében az egyházak elnyomásnak voltak kitéve, de mégis menedéket és vigasztalást tudtak nyújtani a kommunista társadalomban is.

Milyen sok módon sértettük meg egymást

Minden egyháznak sokkal alázatosabbnak kell lennie, mert nincs olyan keresztyén egyház, amely ne vett volna részt a konfliktusok okozásában, hangsúlyozta Harmati Béla, nyugalmazott evangélikus püspök.

„Óvni kell az egyházakat a klerikális kísértéstől, amely szerint megváltoztatnák a Miatyánk végét úgy: enyém az ország, a hatalom és a dicsőség – figyelmeztetett Harmati Béla. – Nem az egyház fogja megváltoztatni a világot, erre csak Isten képes, legfeljebb egy kevésbé rossz világot segíthetünk létrehozni.”

„Istenhez közeledve felidézhetjük, milyen sok módon sértettünk már meg másokat. Így van ez az egyházak között is – vélekedett hasonlóan Szebik Imre, az egyik rendező szervezet, az egyik rendező szervezet, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, nyugalmazott evangélikus püspök. – Isten megbékéltette magát a világgal, amikor Krisztust elküldte. Ezzel a békéltetés szolgálatának felelősségét is ránk bízta. A leginkább keresztyén emberhez illő cselekedet az, hogy megbocsássunk egymásnak. Krisztust követőkként nincs is más lehetőségünk a tanúságtételre, mint a megbékélés.”

„A megbékélés útján mindig az a fontos, hogy ne saját sebeinket tárjuk fel vagy dicsekedjünk vele, hiszen minden nemzet és felekezet ’dicsekedhet’ ilyenekkel. A megbékélés útja azt jelenti, keressük, miben vétettünk másoknak, és ezekért bocsánatot kell kérnünk – mondta hozzászólásában Kocsis Péter Fülöp görög katolikus püspök. – Ha csupán a magunk erejére hagyatkozunk ebben, kudarcra vagyunk ítélve. A békét egyedül Isten tudja megvalósítani.”

Bizakodó hangok

Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke örömét fejezte ki azért, hogy szabadon és nyíltan beszélhetünk azokról a sebekről és traumákról, melyeket egymásnak okoztunk.

„Oda kell figyelni a nagyoknak a kisebbekre. Szlovákiában most mi vagyunk a kisebbség. Ezért is igyekszünk az egyházon belül figyelni a kisebbekre, a szlovák református közösségekre. Ezért figyelünk a szlovák közösségekre, mert nekik szlovákul kell hallaniuk Isten igéjét, hogy utána megnyílhassanak mások felé is.”

„Romániában úgy látjuk, nincs konfliktus az egyházak közt, legalábbis ritkán láttunk ilyet – mondta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese. – Az egymás iránti gyakori harag oka, hogy azonosulunk azzal a közösséggel, amelyben élünk, annak problémájával. Nyíltan és nem titokban kell a problémákról beszélni. Azért alapítottuk meg az RSEE-t, hogy erre lehetőséget adjunk. A kezdeményezés mindig a többség kezében van, a kisebbség nem tudja befolyásolni az eseményeket. A kisebbség viszont ne az érzékenységét hozza elő, hanem valódi problémáival álljon a többség elé.”

Marius Maghiaru, a budapesti román ortodox egyházmegye esperese felszólalásában elmondta, hogy az az érzése, mintha a román és a magyar nemzetet elválasztó ellentétek lassan feloldódnának és ezt az igazi és őszinte megbékélés váltja fel.

Van mit orvosolni

Saját élettörténetével szemléltette a közép-európai lét összetettségét Beer Miklós, váci püspök, akinek temesvári édesapja Budapesten ismerte meg későbbi feleségét, aki osztrák születésű. A római katolikus egyházvezető édesapja elesett Budapest ostrománál, majd édesanyja evangélikus emberhez ment feleségül. „Sokszínűségünkben, vallási sokféleségünkben is a megbékélés szolgálói legyünk. A hívő embereknek Isten feladatul adta, hogy megismerjük egymást, megbocsássunk egymásnak, megbékélés örömét és reménységét adjuk hírül” – mondta Beer Miklós.

A megbékélés örök vívódás – jelentette ki Schőner Alfréd, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektora. A háborút követően a legnagyobb kérdés az volt: mit jelent Isten Auschwitz után? Az ember számára az egyedüli biztos és mindig visszatérő állandó pont Isten, akitől életét kapta, és Ő az, aki egyedül elveheti azt.

Álságos lenne azt mondani, hogy minden rendben van nálunk, hiszen van mit orvosolni – mondta Kocsis Attila, református lelkipásztor, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) diaszpóráért felelős osztályvezetője. „Amíg igazság helyett gazság, testvéri viszonyok helyett emberi iszonyok uralkodnak, sokat kell még tenni. Teret kell nyitunk minden jobbító szándékú cselekvésnek. A politika többször megmérgezte a nemzetek viszonyát, és most együtt kell keresnünk a gyógyulást. Felül kell írni a szélsőséges nacionalizmust, ököljog helyett bizalommal kell kezet fogni. Ennek is példája a magyar reformátusok egysége” – tette hozzá. Kocsis Attila kiemelte, hogy a kormány olyan lehetőségeket és programokat dolgozott ki, amelyben az egyházak érvényesülése lehetségessé válhat. Példaként említette a Bethlen programot, a szórványban élő magyarság egyházi közösségeinek támogatását, beleértve a lelki és diakóniai szolgálatot végzőket is.

Református.hu, fotó: Kalocsai Richárd

Istent keresem

2Krón 32

„Talán a ti istenetek meg tud majd benneteket menteni a kezemből?!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →