Felkavarta a közvéleményt

2011. március 28., hétfő

Pozitív egyházkép hiánya vagy éppen az egyházra egyáltalán nem figyelők tökéletes megszólítása? – vélemények a közegyházi kampányról a Facebookon.

A Facebook közösségi portál hozzászólóit is megosztja a Magyarországi Református Egyház 1%-os kampányfilmje. A kritikák megfogalmazása mellett azonban többen úgy tekintenek rá, mint egy biztató kezdetre, mert helye van ennek a hangnak is az egyház kommunikációjában. A közösségi portálokat jobbára fiatalok használják, így érdemes komolyan venni az ott megszólalókat, hiszen ők jelentik a jövő egyházát.

Van, akinek Orwellt juttatja eszébe, másnak a felfedezni vélt református önirónia miatt tetszik a facebbokos közösségben véleményt nyilvánítók közül, vagy azért kedvelik, mert a posztmodern emberre reflektál a közegyházi egyszázalékos kampány középpontjában álló reklámfilm. A kampányt figyelemfelkeltőnek szánták elindítói, ami a közösségi oldalon olvasható vélemények alapján is bejött: többen már a filmmel kapcsolatos ellentmondásos vélemények hatására nézték meg. „Jé, ez tényleg nem rossz. Azt hittem, el fog tántorítani szokásomtól. De nem” – írja az egyik kommentelő.

Felkapjuk a fejünket

Megállapítható, hogy ahogyan sajtószemlénkben, a Facebookon is hasonlóan szóródnak a vélemények, a műfajból eredően talán még karakteresebben megfogalmazva az érzéseket és érveket. Néhányan megállapítják, hogy az egyháztagok minden reklám nélkül, szinte automatikusan ajánlják fel szja-juk egy plusz egy százalékát, ezért a film inkább a kívülállóknak szól – feltéve, ha megértik. Mert ugyan szemlátomást profi és formabontó munka, jegyzik meg, de kérdéses, hogy az emberek milyen üzenetet olvasnak ki belőle. Vajon a diliházat, a bürokráciát, és a film által sugallt életérzést magának az adózás rendszerének tudják-e majd be, vagy a református egyházat azonosítják vele? Az egyházról közvetlen módon ugyanis nincs szó a félperces alkotásban.

{source}
{youtube}RDGlMGqmFQc{/youtube}
{/source}

„Miért kell másról beszélni, mint magunkról? Mert jobb rólunk nem beszélni? Palástolni valónk van?” – vetődött fel többekben rögtön a kérdés. A véleményeket olvasva, a kétségek ellenére is úgy tűnik, jó ötlet volt a film, mivel elindított egy párbeszédet. Összességében annyira furcsa ez a szpot, hogy az ember akarva-akaratlanul elgondolkozik rajta, hogy mi is akar lenni. Egyes vélekedések szerint ugyanakkor ez a reklám nem ösztönöz a felajánlásra, ezért el sem éri a célját: nem derül ki ugyanis belőle, miért adjuk oda az egy százalékunkat. Van, aki szerint viszont már most többen, több fórumon, többet beszélnek róla, mint az eddigi összes kampányról együttvéve, sokan pedig felkapták a fejüket és már ezért megérte.

Ilyenek vagyunk?

Szóba került az is, hogy minden társadalmi kommunikációnak az egyházban két célja van: a misszió és a magunkról alkotott kép alakítása. Az előbbit nem lehet elvárni egy kampányfilmtől, az utóbbit viszont igen. Egyházi közpénzen pedig azt kellene ábrázolni, amilyenek vagyunk. Amerikai trend, hogy egy reklám felkavaró és megosztó legyen, Magyarországon viszont fontos a tradíció, a csend és a békesség. „Negatív állítással egyébként sem lehet kampányt kezdeni. Üzenetnek meg állító mondat kell, lehetőleg pozitív tartalommal” – hangzik el a javaslat.

A „minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak adjátok a papírt nekünk” üzenettel azonban képtelenség kampányolni – véli egy hozzászóló. Ráadásul az ingerküszöböt nem a református egyház irányába kell átlépni, hanem hogy egyáltalán nyilatkozzanak az emberek az egy plusz egy százalék felajánlásáról. Az egyháztagok jelentős része idős és nyugdíjas, az szja-felajánlást pedig az aktív és adót fizető dolgozóktól lehet begyűjteni. Ha őket kívánjuk megcélozni, nem valami „egyesítő himnuszfilmet” kell tehát csinálni, hanem éppen valami figyelemfelkeltőt – olvasható a vélemények között. Természetesen nem maradtak el az arra vonatkozó – komolyabb és kevésbé komoly – javaslatok sem, hogy hogyan lehetett volna a filmet jól megcsinálni, vagy miként lehetne az egész még ennél is jobb.

Jó próbálkozás

„Sajnálom, hogy ennyire nem tudunk megfogalmazni egy egyszerű, épkézláb, emészthető üzenetet” – hangzik az egyik vélemény a reklámfilm kapcsán. „A legfontosabb üzenet, a hit, végképp kimaradt” – olvasható máshol. A reklám az egyik hozzászóló szerint azt üzeni, hogy egy ilyen embertelen rendszerben egyetlen ember jóra irányuló szándéka is sikerre vihet. Üzenete lehet az is, hogy miként válnak a történelem negatív alakzatai és formái – a nehézkesség, a közömbösség, a bürokrácia – pozitívvá, így a keserű világképből valami reménytelibb sejlik fel a jövőt illetően. „Az egyház nem egy felülről letekintő ósdi harangtorony, hanem ott poroszkál velünk a magyar káoszban” – dicsérte valaki az alkotást.

A Facebook közösségi portál hozzászólói körében a legtöbb kritikát a filmmel kapcsolatban valamiféle pozitív egyházkép megjelenítésének hiánya kapta. Más vélekedés szerint az egyház ezzel csak az egyszázalékos kéregetők közé állt volna be – valahová a kutyamenhely és a karate klub mellé. Éppen ezért a reklámfilm betölti funkcióját, ami a figyelemfelkeltés egy elég bonyolult ügyben. Ezzel pedig remélhetőleg azokat fogja jobban megérinteni, akik eddig nem is gondoltak a református egyházra az adóbevallásuk kitöltésekor.

„Üzenete nincs, inkább csak érzést közvetít, az meg tök nyomasztó. De jó próbálkozás a kreativitásra, jövőre ebben az irányban tovább lehetne menni egy lépéssel a pozitívumok felé” – fogalmaz egy hozzászólás. De ahogy másvalaki írja: „Nekem az tetszik a legjobban, hogy felkavarta a közvéleményt. Az egyházit is, meg a világit is piszkálgatja. Ami egy reklámnál kifejezetten jó.”

Cz.A.

Kapcsolódó írásunk: Ha az egyház önmaga nem tud működni, akkor működtetni sem tud

Istent keresem

2Tim 1,1–7

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →