Fókuszban a képzés

2014. május 15., csütörtök

Ismét Gallneukirchenben tartották éves rendes tanácskozásukat Dél-, Közép- és Kelet-Európa protestáns egyházainak képviselői. Az Európai Protestáns Egyházak Közösségének (GEKE) legnagyobb múltra visszatekintő regionális szervezete Svájctól Olaszországon és a Kárpát-medencén át Oroszországig mintegy 30 egyházat tömörít.

A Linz melletti diakóniai központban mintegy 30 egyházi delegált tanácskozott május 12 és 15. között. A magyar református közösséget idén magyarországi és felvidéki delegáltak képviselték. Az ülés lehetőséget biztosított arra, hogy az egyes egyházak és országos aktuális helyzetéről kötetlenebb formában osszák meg egymással gondolataikat a jelenlévők. Minden évben van ugyanakkor egy-egy téma, ami a konkrétabb tapasztalatcserét szolgálja. Idén az első világháború kitörésének századik évfordulója szolgáltatta az alkalmat arra, hogy az emlékezés kultúrájáról beszélgessenek a résztvevők, érintve az egyházak utólag igencsak megkérdőjelezhető viszonyát a háborúhoz éppúgy, mint az azt lezáró békeszerződések súlyos következményeit.

A beszélgetés sajátos lehetőség volt arra, hogy Trianon következményeit az abban érintett országok egyházi képviselőivel – szlovák evangélikusokkal, szerbiai metodistákkal, erdélyi szász evangélikusokkal – közösen vitassák meg a magyar delegáltak. A kötetlenebb eszmecsere keretében idén értelemszerűen az ukrán helyzet értékelése kiemelt figyelemben részesült, aminek kapcsán Sergej Maschewski, az ukrán evangélikusok nemrégiben megválasztott püspöke adott tájékoztatást az egybegyűlteknek.

Az istentisztelet kihívásai 

A regionális csoport az elmúlt években az istentisztelet kihívásaival kapcsolatos útmutatást és esettanulmányt állított össze. A GEKE 2013. évi firenzei nagygyűlésén bemutatott tanulmányhoz immár nyomtatásban is megjelent az a kézikönyv, amely elősegíti, hogy az anyagot a teológiai oktatásban és a gyülekezetekben is haszonnal forgathassák. A friss kiadványt Dávid Adél evangélikus lelkésznő, a GEKE bécsi irodájának munkatársa mutatta be.

Ezzel az európai protestáns közösségek számára egy olyan teológiai kritériumokat is megfogalmazó, konkrét esetleírásokat tartalmazó dokumentum a kontinens-szerte zajló liturgiai megújulás megkerülhetetlen referenciájaként szolgálhat majd. A többéves munka célja a protestáns istentisztelet krízisével való őszinte szembenézés és a megváltozott társadalmi helyzethez való alkalmazkodás teológiai megalapozása. Mindezt olyan konkrét példák segítségével teszi a tanulmány, amely a tagegyházakat és helyi közösségeket is továbbgondolásra és a tapasztalataik megosztására ösztönözheti.

Minthogy a GEKE alapja az tagegyházak istentiszteleti közössége, a Leuenbergi Konkordiában kimondott úrvacsorai és szószéki közösség alapján, az istentisztelettel kapcsolatos teológiai és gyakorlati munka a közösség szívét érinti. A tanulmány Dr. Szentpétery Péter evangélikus teológiai tanár fordításában magyarul is elérhető.

Központban a képzés témája

A GEKE regionális csoportja tavaly újabb eszmecserét indított: ezúttal a képzés protestáns sajátosságairól és az egyházban betöltött szerepéről készül átfogó útmutatás és jelentés, amit ugyancsak a szervezet közgyűlése elé szánnak. A képzés intézményesített és hagyományos formái, így az iskolai hitoktatás mellett a hitre nevelés, a gyülekezeti munkatárs képzés non-formális formái is terítékre kerülnek. Az egybegyűltek több szekcióban és munkacsoportban meg is kezdték a teológiai-elvi alapvetése kidolgozását.

Bibliatanulmányok és teológiai és szociológiai gondolatindító előadások segítették azt, hogy a tételmondatokat és a legfontosabb témákat, a készülő tanulmány szerkezetét megalapozottan fogalmazzák meg a képviselők. Egyetértés mutatkozott a tekintetben, hogy bár megkerülhetetlen, de mégsem a legfontosabb mozzanata a képzésnek az iskolaműködtetés és a kötelező hitoktatás. A képzés a tanításnál átfogóbb koncepció, amely a kognitív elemek mellett arra is hívatott, hogy hitet, bizonyosságot és közvetítsen és bevonjon Isten szabadítás történetébe.

A zárónapon Michael Bünker, a GEKE főtitkára jelenlétében egyeztettek a regionális alszervezet és a GEKE központ együttműködéséről és a képzés kapcsán elindított munkafolyamat menetéről. A GEKE ún. Dél-kelet Európai regionális csoportja a szervezet legrégebben, 1975 óta folyamatosan működő regionális alegysége, amely a hidegháború éveiben is a kelet-nyugat-európai párbeszédet és a „vasfüggönyön túl" élő egyházak közötti közösséget szolgálta, a Bajor Egyház elkötelezett vezetése mellett. Regionális kezdeményezésre került korábban napirendre a keresztség és úrvacsora kérdése, de ez a csoport gondozta az egyház, nép és nemzet közötti kapcsolatot körbejáró tanulmányt is.

Egyházszociológiai kitekintés

A képzéssel kapcsolatos egyházszociológiai kitekintés keretében Dr. Hans Jürgen Luible, az erlangeni egyetem teológiai tanára, a GEKE csoport tagja adott rövid áttekintést az EKD legújabb kutatásáról, amelyben az egyháztagok attitűdjeit vizsgálták. Ebből kiderül, hogy az egyházi kilépések száma nem növekszik immár Németországban, a csökkenés pedig stabil: a 2002-es 26,2 millió tagról 2012-re 23,3 millió egyháztag lett. Ez az egyházhoz kötődők számának Magyarországon érzékelhető radikális csökkenésétől például elmarad.

A kutatás során a vallásosság és az egyházi kötődés kapcsolatát vizsgálták, illetve az egyház szerepét a civiltársadalomban. A közönyös egyháztagok száma, részesedése növekszik, miközben a másik oldalon azok száma is nő, akik erősen kapcsolódnak az egyházhoz. Ami elveszett, az a „közép". Az egyházon belüli sokszínűség erősödik. Az elkötelezettség szintje, a tenni akarás és tényleges részvétel az egyházi életben (önkéntesség) az aktívak körében erősödött. A fiatal korosztály körében ugyanakkor a számok az egyházi szocializáció hiányáról is árulkodnak. Fontos megállapítás, hogy az elkötelezett egyháztagok számára a vallásos komponens, a spiritualitás, az istentisztelet a mérvadó ösztönző erő.

Ez változást jelent az egyház önértelmezésében is. Az egyházi alapfunkció fontosabb, mint a társadalmi aktivitása. A kötődést megélő emberek az istentiszteleten keresztül határozzák meg az egyházat, míg az érdektelenek körében a vallásmentes élet mindennapos realitás. A vallásosság kapcsán szükség van a képzésre, hogy nyelvet adjon a diffúz vallásosságnak: hogy az emberek is értsék, mit jelent a hitük és egyházhoz tartozásuk. Nem az oktatás hagyományos formái, hanem alapvető ismertet és hitbizonyosságot közvetítő kurzusok játszanak ugyanakkor szerepet abban a körben, ahol az egyház iránti érdeklődés kimondottan spirituális és nem kulturális alapokon nyugszik. A meglévő vallásosság a képzéssel kiegészülve teszi lehetővé a kötődést az egyházhoz és teremti meg az egyház társadalmi bázisát.

A képzés kötőanyag – foglalta össze az eredményt Luibl. Magyarországon is azt mutatják a kutatások, hogy ugyan a vallásosság csökkenő tendenciát mutat, a magasan kvalifikált fiatal városi értelmiség körében ugyanakkor stabil marad – emelte Dr. Fazakas Sándor, a DRHE professzora, az MRE képviselője. Ezekre a fiatalokra pedig az jellemző, hogy nem a hagyományos kötődés mentén, nem az egyházi szocializációnak köszönhetően, hanem spontán jönnek az egyházba. A németországi tapasztalatokkal összhangban aktívak, tenni akarnak, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetnek a hit intellektuális, kognitív értelmezésére. Ez a képzés és hitre nevelés új formáinak kialakítását teszi szükségessé.

Külügyi Iroda

Istent keresem

1Thessz 2,1–12

„...a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →