Gyermekeink jövője

2015. szeptember 30., szerda

A Teremtés hete idei témáját, az éghajlati igazságosságot Nátán próféta Dávidnak mondott példázatán keresztül próbáljuk napról napra jobban átérezni. Sorozatunkban az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport által készített, gyülekezeteknek szóló segédanyag egy-egy írását adjuk közre.

„Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna." (2Sám 12,4)

„Nálatok laknak-e állatok? ... Nálatok őrzik-e állatok az álmotok?" (Rigó Béla, Kaláka) Hogyan tanítjuk gyermekeinket a teremtett világ megismerésére? Hogyan viszonyulnak az állatokhoz, virágokhoz? Menynyiben befolyásolja a nevelés a jövőt? A példázatbeli szegény embernek nem gyermekek helyett vannak háziállatai, hanem a gyermekeivel együtt neveli fel a báránykáját. Szimbolikus helyzet ez, amelyben a bárány a teremtett világ legbensőségesebb és legmélyebb kapcsolatáról tanúskodik. Az állatok folyamatosan tükrözik azt a kapcsolatot, amely Isten és ember, ember és ember között van, akár épülő, akár pusztuló, akár szerető, akár elidegenedő kapcsolatról van szó. Jelentőségteljes állatokról olvasunk a bibliai történetekben (szamár, bárány, ökör, galamb, stb), akiket Isten fajtájuk szerint megalkotott az ember előtt (1Móz 1,25), hogy az embert kísérjék, segítsék és táplálják.

„Az ember boldogsága és boldogtalansága, az ember öröme és szenvedése tükröződik az őt körülvevő állatok sorsában. Az állat, nem önálló társként, de az ember kísérőjeként jelen van a szövetségben, és része van az embernek tett ígéretben és az azt beárnyékoló átokban is. Az emberrel együtt félelemmel telve, de teljes bizonyossággal várja is ennek az ígéretnek a beteljesedését, és vele együtt lélegzik fel, amikor ez ideiglenesen megtörténik, és akkor is, amikor majd végérvényesen meg fog történni." (Karl Barth, Szemvillanások, Kálvin Kiadó 2006., 69.o.)

Mindezeken túl nem véletlen, hogy éppen bárány szerepel a történetben, hiszen a dédelgetett, családtagként nevelt élőlény potenciális áldozati állat is egyben. Báránynak nevezzük a juh utódát egy éves koráig, amikor különböző ünnepeken feláldozhatják, különösen páska (2Móz 12,3kk) és a mindennapi áldozat (2Móz 29,38kk) bemutatásakor. A bárány a szelídség és a kiszolgáltatottság jelképe (Ézs 11,6; Lk 10,3), így az Úr szenvedő szolgája is úgy jelenik meg, mint „bárány, ha vágóhídra viszik" (Ézs 53,7).

Nem lehet elhallgatni azt a párhuzamot, amely a történetben szereplő bárány feláldozása és Jézus Krisztus mint Isten Báránya áldozata között fennáll. A bárány sorsközösségben van a szegény ember családjával, részesedik az ő szegénységükben, étkezésükben, nélkülözésükben és örömükben, szorosan együtt él a legkiszolgáltatottabbakkal, a gyermekekkel. Csakúgy mint az Újszövetségben az Isten Báránya asztalközösséget vállalt a gyermekekkel, a társadalom szélén élőkkel, akiket megvetettek, akiket lenéztek. A bárányt a társadalmi igazságtalanság és erőszak miatt elvették és megölték, igazságtalanul feláldozták. Ugyanez történt Isten Bárányával is, akinek halála nem csak egy adott megtérő bűnösért történt, hanem az egyénen túl az emberiség bűnének, a hatalomvágynak, az erőszaknak a legyőzését jelenti.

A kérdés most az, hogy az egyház, mint Krisztus teste, beleágyazódike a társadalomba, annak kegyetlen és igazságtalan szerkezete elszenvedőjeként, sorsközösséget vállalva a gyermekekkel, a kiszolgáltatottakkal, a szegényekkel? Tud-e áldozatot vállalni ebben a közösségben?

„Az Evangélikus Világszövetség évtizedeken át bátorította a világ legsebezhetőbb közösségeit, hogy harcoljanak a szegénység ellen és tegyenek többet a jobb életfeltételek érdekében. Az elmúlt években nyilvánvalóvá lett, hogy az éghajlatváltozás és a nyomában járó szárazság, forróság és romboló időjárási jelenségek eltörölték az eddig elért eredményeket. Ezért a Szövetség elhatározta, hogy megszakítja a kapcsolatait az éghajlatváltozás mögött álló ipari szereplőkkel... és felszólítja tagegyházait, hogy ne fektessenek be tovább a fosszílis energiahordozókba, hanem támogassák az energiahatékonyságot és a megújulóenergia-vállalatokat, és minden intézményüket és egyéni tagjaikat is erre ösztönözzék!"
(Evangélikus Világszövetség, 2015)

Tények:

  • Magyarországon mindössze 18%-ban hasznosítják újra a hulladékokat (2013). Ebből az e-hulladékok közül az alumíniumot lehet jelenleg a leghatékonyabban szelektíven gyűjteni és kezelni. A lítium (akkumulátorok) terén még mindig hiányzik a megfelelő technológia az újrahasznosításhoz.
  • Az óceánban sodródó több millió tonna műanyaghulladék kapcsán nemrég kiderült: az eddig gyakorlatilag elpusztíthatatlannak hitt műanyag valójában meglepően gyorsan elbomlik, és bomlásakor potenciálisan mérgező anyagok kerülnek a vízbe.
  • A 2010-es vörösiszap-katasztrófa során az alumíniumgyártás melléktermékeként keletkező erősen lúgos anyag 10 ember halálát okozta, 140 megsérült. Az élővilág, a vizek és a talaj egyensúlyának helyreállása bizonytalan, a környező területeket ki kellett vonni a művelés alól.
  • Az UNICEF 2015. évi jelentése szerint több mint 1 milliárd gyermek (a világon minden második gyermek) él szélsőséges nyomorban, illetve szenvedi a háborúk vagy a HIV/AIDS-járvány következményeit.

Élő példák:

Göncruszkai Gyülekezeti Méhészet
Göncruszkai elnéptelenedése a migráció miatt már a '70-es években elindult és a városnak kinevezett központokba áramlott a népesség. Ezt a folyamatot állította meg a fiatal református lelkész, Sóhajda Levente és a helyi presbitérium, amikor a 2007-ben bezárták helyi iskolát, négy évnyi szünet után 2011-ben újranyitották a gyülekezet által működtetett európai hírű méhészet értékes termékeinek eladásából. Ma ismét negyven gyermek tanul az iskolában és számuk – a finom méznek köszönhetően – folyamatosan növekszik.
(www.refmehes.hu)

Piarista Ökollégium
„A piarista szerzetesek és világiak a nevelés által evangelizálnak. Óvodát, általános és középiskolákat, kollégiumokat és főiskolát működtetnek, hogy a mai fiatalok teljes emberi kibontakozását szolgálják. Nyolc városban működő közösségeikben fejlesztő közeget biztosítanak a hozzájuk fordulóknak, hogy érett és a közjót szolgáló személlyé válhassanak. Krisztus örömhírének, a feltétlen szeretetnek és az igazságon alapuló szabadságnak a szellemében kívánnak hozzájárulni a magyar társadalom boldogulásához. Intézményeik a kezdetektől kiemelt figyelmet szentelnek a környezeti nevelésnek. Ezen túlmenően nagykanizsai Piarista Iskola egy közelmúltban elnyert Európai Uniós pályázat segítségével még hatékonyabban képes oktatni és kézzelfoghatóvá tenni a fenntarthatóság, a környezettudatos létezés mindennapokba történő beépülését. Maga az Ökollégium is e szellemben újult meg, így nem csupán elméletben, hanem a gyakorlatban is látható és megtapasztalható a piaristák „zöld" szemlélete.
(www.okollegium.hu)

Napi terv:

  • Ma el fogok ültetni egy fát vagy bokrot egy kisgyermekkel közösen.
  • Ma végiggondolom, hogy egyházi közösségem milyen módon nyújt segítséget a rászorulóknak, hátrányos helyzetűeknek.
  • A mai napon beszélgetni fogok egy gyermekkel vagy fiatallal a jövőjéről, terveiről, vágyairól.
  • Ma utánanézek, hogy közelebbi környezetemben milyen védett növény- és állatfajok élnek.
  • A lepjegyzoldet.hu oldal segítségével ma kiszámolom az „ökolábnyomon", és elgondolkodom, hogyan csökkenthetném.

Istent keresem

Mal 2,10–16

„Miért vagyunk hát hűtlenek egymáshoz, meggyalázva az atyáinkkal kötött szövetséget?” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →