Gyümölcsöskertek főszerepben

2017. október 29., vasárnap

A legszebb gyümölcsös bemutatókerteket díjazták Tápiószelén. A Növényi Diverzitás Központban tartott találkozón református ökogyülekezetek is sikerrel szerepeltek. Szalay László Pál beszámolója.

Sorba érkeztek a kisbuszok, utánfutós személygépkocsik Tápiószele külterületére, a vasútállomástól könnyen megcélozható mezőgazdasági kutatóintézet bekötőútjához. A fülke éber őre jelzi, bebocsátás csak regisztrációval. Rövid hümmögés, keresgélés után a sorompó jóváhagyja érkezésünk. Végre itt vagyunk a Növényi Diverzitás Központ tízedik, jubileumi szakmai napján. Útitársaim figyelmét a képzés épületének oszlopaira irányítom, a kedvenc részleteim a mezőgazdasági domborművek, közöttük egy a gyümölcsszedő asszony. Ezért jöttünk, hogy egykor nekünk is ízben és kedvben hasonlóan jó szüretünk lehessen.

Micsoda tumultus az előtérben. A kávégép szusszanást kér, az érkezők pedig fekete levest, ki tegyen igazságot közöttük. Mások megelégszenek a hideg levekkel, a puhán morzsolódó sütemény hegyekkel. A két dirigens, összehajol az asztal felett. Az igazgató és koordinátor halk szavú egyeztetése kettejük titka marad. A regisztrációs lap rubrikái és a széksorok azonos ütemben találnak emberükre. Így nem csak a tér éri el kihasználtságának határait, de az idő is lassan telik. Fogy is a használható oxigén, viszont Baktay Borbála igazgatónő mellette vagy helyette köszöntő szavakat, irányadó gondolatokat kínál. Belehelyez bennünket a történetbe, mi is vár ránk, hogyan zajlik majd minden.

A kezdet kezdete már szinte az alkalom csúcspontja. Az asztal és a pódium zsúfoltsága hirtelen értelmet nyer. Megkezdődik a „Legszebb gyümölcsös bemutatókert 2017" díjátadója.  A 70 várakozó ember kíváncsisággal tekint annak a mappának az irányában, ahonnan az igazgatónő olvas. Nem cifrázza, nem számol vissza, nem csinál show-t belőle. Feltárva lapjait sorolja: I. helyezett a Szóládi Református Gyülekezet, II. helyezett a Tiszafüredi Református Gyülekezet, III. helyen osztoznak a Bükkaranyosi és a Kercaszomori Református Gyülekezetek. A végén pedig a Különdíj a telkibányai reformátusokat illeti meg. Kézfogások, vonulások, plakettek, oklevelek, tüzes nedűk, fájintos díszdobozok, metszőollók és egy látványos bogárhotel, amit az intézet munkatársai fabrikáltak.

Néhány jó szó, taps és levonulás után a Vidékfejlesztési Minisztérium munkatársa érkezik, hogy súlyt adjanak az újonnan csatlakozó gyülekezetek belépésének. Persze itt is minden kellék a helyén, világoskék bársonymappa, égkéken fogó toll és pecsét. Hitelesítve két példányban a vállalás. A hivatalosság, a fegyelem úgy látszik el is bizonytalanít némelyeket. Bizony erről is szó esik Veres Emese programkoordinátor beszámolójában. Kizárás történhet a programból, ha a fácskák eltűnnek, eredeti helyükről átültetésre kerülnek, vagy gondoskodás hiányában elpusztulnak. A jó hírek azért most is túlsúlyban vannak. Új kertek létesülnek: öt református, egy evangélikus, négy katolikus és hat önkormányzati helyszín kerül fel a NÖDIK gyümölcsész térképére. Az összlétszám már jócskán százhatvan felett van. Növekedhetnek a fácskák, bontakozhat a flóra.

Veres Emese átadja nekem a szót, mint egyházi embernek. Mit is mondhatnék a gyümölcsökkel kapcsolatban? Végül az elmúlt négy esztendő tapasztalatainak a megosztásában maradtunk. Bemutatkozás, kezdetek, indítékok, eredmények voltak a címszavak, amiket gyülekezeti tagok szorgos munkálkodásai illusztráltak. A beszámoló végén a kert és a lelkiség viszonyához kanyarodtam vissza, amit egy liturgikus szöveggel példáztam:

„Nézd a fájdalmas mozdulatlanságot a jóra,
ahol minden fa lekaszabolásra vár.
Fák nélkül búslakodik a patakmeder.
A magasba törő zöld katedrálisok
mindent behálózó gyökérzete nélkül
szétmállik életünk szilárd talapzata.

 

Volt fény, volt növényzet, volt víz.
De a mi kapzsiságunk és hanyagságunk
a föld letiprásához vezetett.
Pironkodott az Édenben az ember,
most a föld szégyelli mezítelenségét.

 

A fák elplántálása fehér zászló az ég felé.
A teremtés műve és az ember fegyverszünetet köt.
Békesség ez a földnek, Jézus megváltó vére által.
Szeretet ölelésében talál védelmet
minden élőlényt."

 

(Marthinus Daneel)


A csodálatos salátatálak és pazar húskészítmények elfogyasztása után terepen folytatjuk a szakmai napot. Szani Zsolt a NÉBIH munkatársa most is ugyanolyan lelkesen beszél a metszés és az ültetés fortélyairól, mint mikor először hallgattam. Igyekszik az alapoknál maradni, hogy a tejesen kezdők számára se legyen zavaros. Azért a több alkalom felszínre hoz személyes megjegyzéseket, gyermekkori történeteket a sváb napszámról. Amikor az iparkodó inas egy napba nem csak az ültető gödrök kiásását sűríthette, de elkezdhette magát az ültetést is, pedig arra gondolt ásás közben, hogy gyorsaságának milyen becsülete lesz.

Az előkészített, bevermelt facsoportok az első időszakot idézték, amikor nagy tömegben történt a csemeték átvétele. Most is 552 darab fácska talált gazdára. Senki se tért haza üres kézzel, volt aki díjat, ajándékot más oltványokat pakolhatott a csomagtartóba. A 36 megjelent szervezet egy különleges nappal gazdagodott. Elménkben a történésekkel, találkozásokkal, ajkunkon az almaszirmok édeskés és fanyar ízével távoztunk. Lelkünkben fogadalmat téve, hogy rügyfakadáskor, ha Isten megsegít, még visszatérünk.

Szalay László Pál 

A szerző a telkibányai református gyülekezet lelkipásztora, az Ökogyülekezeti Tanács tagja.

Istent keresem

Lk 8,40–56

„Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt az apához: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →