Hagyomány és hit Ácson

2019. április 16., kedd

Különleges gyülekezet az ácsi reformátusoké – hagyományokra építkeznek, és az egyházi programok szerves részei a városi rendezvényeknek. A közösség megtiszteltetésnek tartja, hogy nagypénteken az ácsi református templomból közvetíti az istentiszteletet a Duna Televízió.

Széles mosollyal bajusza alatt fogad bennünket Gerecsei Zsolt lelkipásztor, miután felsétáltunk Ács legmagasabb pontjára, a templomdombra. A 12. században épült templomot az évszázadok alatt többször átépítették, a reformátusok az 1600-as évek közepe óta dicsőítik falai között a Teremtőt. Legutóbbi felújítása 2004-ben fejeződött be, de már tervben van a következő renoválás. A templom mellett álló, ma már gyülekezeti házként szolgáló régi iskolaépület felújítása nemrég kezdődött el, ottjártunkkor épp az új tetőléceket rakták helyükre a szakemberek.

 Az egyhajós, szerényen díszített templomban vasárnaponként átlagosan nyolcvan-kilencven hívő vesz részt az istentiszteleteken. „Ácson kétezer ember vallotta magát reformátusnak a legutóbbi népszámláláson, a névjegyzékben ötszáznyolcvanan szerepelnek" – sorolja a számokat a lelkész, miközben a hűvös templom új padsorai között sétálunk. „Családi vasárnapokon a létszám meghaladja a százat" – teszi hozzá. „Sajnos érződik, hogy a rendszeres templomba járók közül már sokan nincsenek közöttünk" – fűzi tovább a gondolatot Nagy Tibor, a gyülekezet gondnoka. Ennek ellenére sem kell fogyó gyülekezetnek nevezni az ácsi közösséget, mert a város elhelyezkedésének köszönhetően folyamatos a beköltözés.

A gyülekezet összetétele

Nagy Tibor már 2006 óta gondnok, tapasztalata szerint sokan érkeznek Kárpátaljáról, a Felvidékről és Erdélyből is, ők rögtön keresik a kapcsolatot az egyházzal és a gyülekezettel. „Más az egyházi szocializációja annak, aki ott nőtt fel. Akad olyan gyülekezeti tagunk, aki csak albérletben lakik a városban, de ideköltözése óta fizeti az egyházfenntartói járulékot" – magyarázza a gondok és hozzáteszi: Győrből, Tatabányáról és Komáromból is sokan költöznek a településre.

„Az előző rendszerben a beköltöző cukorgyári munkások töltötték fel a várost és a gyülekezetet" – von párhuzamot az elmúlt évtizedek és a jelen között Gerecsei Zsolt. „Az egyik, fiatal családosoknak rendezett alkalmon tűnt fel, hogy a résztvevők között nem is volt ácsi születésű. Mind úgy érkeztek ide feleségnek, férjnek, és így kerültek a gyülekezet tagjai közé" – osztja meg észrevételét a lelkész. Egyik nagy feladatának tartja, hogy a tősgyökeres ácsi reformátusság és a határainkon túlról érkezők megtalálják a közös hangot.

Az ácsi gyülekezet számíthat az ifjúságra is, évente tizenöt-húsz konfirmandus áll meg az úrasztalánál, hogy fogadalmat tegyen. „Amikor bevezették a kötelező hittanórákat az iskolákban, megnőtt a hittanosaink száma, de kialakult egy érdekes trend is: egyre többen vannak, akik bár járnak hittanra, nem tesznek konfirmációi fogadalmat" – mondja a lelkész, aki feleségével együtt kétszázkilencven gyermeknek – óvodás korúaktól nyolcadik osztályosokig – tart hittanórákat. Örömtelinek tartja, hogy a fiatalok közül sokan annak ellenére visszajárnak a gyülekezetbe, hogy tanulmányaikat a környező nagyvárosokban folytatják.

Gyermek- és családi alkalmak

A lelkészházaspár mindent megtesz azért, hogy az ácsi gyülekezet vonzó közösség maradjon. Egymást érik a különböző rétegalkalmak és programok. „Gyermek-istentiszteletet tartunk a vasárnapi istentisztelettel párhuzamosan, a konfirmáltak hitét pedig ifiórán igyekszünk elmélyíteni" – mondja Gerecsei Judit. Az ifiseknek nyaranta tábort is szerveznek Balatonlellén, míg a kisebbeknek a parókia udvarán tartanak nyári napközis tábort. „Mindegyik napközis táborunk egy-egy téma köré szerveződik, tavaly a lovagkor és a Mátyás király-emlékév volt az apropó" – teszi hozzá a lelkésznő. A táborok mellett virágvasárnapon és adventkor játszóházat is szerveznek, az ifiseknek pedig filmklubot hoznak létre a közeljövőben.

Nemcsak az ifisek és a gyerekek táboroznak nyaranta, hanem a gyülekezet gyermekes családjai is. Tavaly Balatonfeny­ves volt a helyszín, idén Visegrád ad majd otthont az ácsi családoknak, a téma pedig Jézus követése lesz. „Már érződik a családi táborok eredménye" – osztja meg tapasztalatát Gerecsei Judit. Észrevétele szerint az elmúlt évek óta többen járnak rendszeresen templomba és vesznek részt alkalmakon azon családok közül, akik együtt táboroztak. „Össze vagyunk zárva, ilyenkor jobban megnyílnak egymásnak is az emberek, barátságok alakulnak ki" – indokolja.

Tizennégy éve a közösségben

Gerecsei Zsolt és felesége, Gerecsei Judit 2005 óta szolgál Ácson. A teológián ismerkedtek meg, diplomaszerzés után házasodtak össze, majd kilenc év dadi szolgálat után érkeztek Ácsra. A lelkészházaspár három gyermeket nevel, legidősebb lányuk a Károli Gáspár Református Egyetem angol–történelem szakos hallgatója, a középső fiú a neszmélyi református művészeti szakgimnázium tanulója, míg a legkisebb fiú az ácsi általános iskola diákja.

Hogy mennyire összetartó a gyülekezet, az nemcsak az asszonyok odaadó szolgálatán látszik, akik örömmel sütnek-főznek egy-egy szeretetvendégségre vagy más alkalomra, hanem abból is, hogy igyekeznek saját erejükből megoldani, amit tudnak. A temető beteg gesztenyefáit például a gyülekezet ifjai vágták ki. „Összefogtak, kidöntötték a fákat, majd elhozták őket ide, a parókiára. Amikor kinéztem az ablakon, akkor huszonvalahány fiatal hasogatta a fát" – emlékezik vissza Gerecsei Zsolt.

Programok felnőtteknek

A gyülekezet idősebb tagjai sem maradnak közösségi program nélkül. Rendszeresek a gyülekezeti kirándulások, például az erdélyi Olasztelekre. E település református gyülekezetével több mint húsz éve testvérgyülekezeti kapcsolatot ápolnak az ácsiak. „Hamarosan Balatonfüreden veszünk részt többnapos hitmélyítő alkalmon" – hívja fel a figyelmet a közelgő eseményre Balogh Istvánné Zsuzsa.

Viszonylag új alkalom a kézimunkakör. E foglalkozáson keresztelő- és jegykendők, biblia- és énekeskönyv-borítók készülnek különböző technikákkal. „Az alkalmat közös énekléssel kezdik, majd varrnak és hímeznek az asszonyok" – mondja a gondnok, aki szintén részt vesz a kézimunkakör alkalmain: termet rendez, varrógépet cipel. A kézimunkakör tagjai készítik az ajándékot karácsonykor az időseknek, legutóbb pedig a helyi iskolások fellépőruháit díszítették ki, amelyben palotást táncoltak a gyerekek.

A gyülekezeti énekkar már több mint két évtizede működik, jelenleg tizenöt tagja van. Az énekkart számon tartják a városban, így állandó fellépői az ácsi adventi programsorozatnak, az ökumenikus istentiszteleteknek és az énekkari találkozóknak, mint ahogy a farsangi időszakban tartott református bálon is mindig énekelnek. A gyülekezet közösen búcsúztatja az óévet is, az esti istentisztelet után éjfélig maradnak együtt. „Mindenki hoz harapnivalót. Éjfélkor megszólal a harang, köszöntjük az új évet, majd mindenki hazamegy, hogy másnap fitt legyen az újévi hálaadó istentiszteleten" – mondja Gerecsei Zsolt.

Aratónap és Hagya-Téka

Az ácsi gyülekezet is érzékeli, hogy nehéz megszólítani és behívni a templomba az embereket. Az egyik presbiterüknek jutott eszébe évekkel ezelőtt, hogy érdemes lenne kivinni az istentiszteletet a templomból, közelebb az emberekhez. Így született meg hat évvel ezelőtt az aratónap, amelyet az aratás kezdetén tartanak meg az ácsi Malom-tó partján. „Ilyenkor odahívjuk az időseket, akik gyerekként vagy legényként részt vettek annak idején a kézi aratáson, és ők mutatják be a fiataloknak a kaszálás rejtelmeit" – mondja Nagy Tibor. Az aratást szabadtéri istentisztelet követi, délután pedig különböző programokra, foglalkozásokra és koncertekre várják az egész várost.

Az első volt a legemlékezetesebb, idézi fel a történteket Gerecsei Zsolt, aki tartott attól, miképp reagál majd a templomos gyülekezet arra, hogy fennállása óta talán először nem a templomban lesz a vasárnapi istentisztelet. A valóság aztán minden várakozást felülmúlt: a szabadtéri istentiszteleten a szokásos nyolcvan-kilencven hívő helyett háromszázan vettek részt. „Nagyon jó élmény volt. Akadt, aki azért jött el, mert sosem volt még szabadtéri istentiszteleten. A tóparton, érdekes módon, odajöttek az emberek, és elmondták a problémáikat, észrevételeiket. Nem várt módon négy keresztelőt is sikerült megbeszélni" – emlékszik vissza a lelkipásztor.

Az elmúlt években az aratónap az ácsi programsorozat része lett, akárcsak a Hagya-Téka nevű rendezvény, ahol szintén a hagyományok tiszteletén és bemutatásán van a hangsúly. Gerecsei Zsolt még emlékszik, amikor nyolc éve felhívta őt a valaha városban élő bognármester lánya, hogy helyi gyűjtemény hiányában az egyházra hagyná édesapja műhelyének berendezését. Ugyanabban az évben kereste meg az egyházközséget a 19–20. század fordulóján Ácson élő kántortanító unokája, hogy nagyapja könyvtárát szintén az ácsi reformátusokra szeretné hagyni. Ez a két gyűjtemény adta az első Hagya-Téka kiállításainak alapját, azóta pedig minden évben más-más kiállítás várja az érdeklődőket augusztus 20-án, a templomdombon. „Az asszonyok olyankor hagyományőrző ételeket készítenek, és megsütik a parókia udvarán épített kemencében az új kenyeret. Az idei program még képlékeny, mert kiállítótérként nem jöhet számításba a felújítás alatt álló gyülekezeti ház" – mondja Gerecsei Zsolt.

Tévés közvetítés

Mindezek fényében talán nem véletlen, hogy a Duna Tv Ácsot választotta a nagypénteki istentisztelet közvetítésének helyszínéül. „Örömmel és egyben izgalommal töltött el bennünket a hír" – árulja el Vitárisné Bokréta Etelka presbiter. „Amikor kihirdettem vasárnap, mi vár ránk, azt kértem a gyülekezettől: imádkozzanak azért, hogy az alkalomhoz bölcsességet és erőt kapjunk mindannyian. Remélem, hogy megfogadták ezt a kérést" – teszi hozzá a lelkipásztor. Arra a kérdésre, lehet-e újat mondani még nagypénteken vagy húsvétkor, ezt válaszolja: „Biztos, hogy lehet, de nem biztos, hogy kell mindig újat mondani. Nekem gyakran eszembe jut a húsvéthoz kötődően Pál apostolnak a mondata, amelyet a korinthusi gyülekezetnek írt: »Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot.« Nem az a feladatunk, hogy újat mondjunk, hanem hogy az örök igazságot újra megfogalmazzuk annak a kornak vagy annak a gyülekezetnek a nyelvén, amelyik hallgat."

Hegedűs Bence, fotó: Kalocsai Richárd

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2019. április 14-i, virágvasárnapi számában.

Istent keresem

Bír 1,1–15

„Az Úr ezt mondta: Júda vonuljon fel, mert kezébe adtam az országot.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink