Hamvazószerda üzenete

2012. március 15., csütörtök

A keresztyén és keresztény egyházak megegyeznek abban, hogy február 22-én, hamvazószerdával elkezdődik a Húsvétig tartó böjt, ami közös keresztyén értékekeinket teszi a középpontba. Ez az időszak arra szolgálhat, hogy megtanuljuk uralni magunkat, vágyainkat és elmélyüljünk hitünkben. Ennek a negyven napnak a jelentőségéről, a böjt értelmezéséről, hamvazószerda szimbolikájáról kérdeztük Fekete Ágnes református lelkészt, rádiós szerkesztőt, valamint Pákozdi István atyát, budapesti katolikus egyetemi lelkészt.

„A Bibliában sokszor van szó a böjtről. Hamvazószerda azonban nem bibliai ünnep – kezdte válaszát Fekete Ágnes. – Az óegyházi hagyományban alakult ki, csak az 1091-es beneventi zsinaton döntöttek arról, hogy hamvazószerdát meg kell tartani. Kálvin János és Luther Márton idejében a polgárosodó, a népi kultúrától elszakadó, a természeti körforgással már eleven módon nem találkozó világban a böjtölés formálissá vált. A megszokásból való formalitások ellen küzdöttek a reformátorok."

Visszatérés a hagyományokhoz

A nyugati protestantizmusból tehát eltűnt a böjt hagyománya, de Fekete Ágnes kitért a böjti szokások magyarországi alakulására is. Mivel hazánkban a reformáció egészen más történelmi helyzetben jött el, a török megszállás idején, így tovább tartották magukat az óegyházi tradíciók, majdnem töretlen módon, mégis megtisztulva. Azután az erős ellenreformáció idején a nagy feszültségek miatt minden gyanússá vált, ami katolikus szokásnak tűnt. Korábban magyar nyelven folyt a régi liturgia és biblikusan, később, többek között a racionalizmus, hatására a mi protestantizmusunkból is eltűntek a biblikus alapozású hagyományok is.

„Az utóbbi évtizedekben kezdünk visszatérni azokhoz a hagyományokhoz, amik nem állnak a Biblia tanításával szemben, de valami miatt régebben mégis azt érezték róluk, hogy nem felelnek meg hitünknek. Gyerekkoromban még a Bibliaolvasó Kalauzban sem volt benne, hogy böjt" – állítja Fekete Ágnes, aki sokáig csak arról hallott csak, hogy valami fontos célért lehet böjtölni. Például amikor valaki valamilyen kísértésben vagy bajban volt, azért böjtöltek, hogy jó útra térjen.

„Az elmúlt években átértelmeződtek a hagyományok. Az régen is szokás volt, hogy böjtben egyszer úrvacsorás istentiszteletet tartottak. De egyéb böjtölési szokások nem nagyon voltak. Egy kivétel van, a Nagypéntek, amikor a reformátusok általában szigorú böjtöt tartottak, semmit nem ettek. Van, aki ma is megkérdezi: katolikus leszek-e attól, hogy böjtölök? A válaszom egyértelmű nem" – oszlatja el a tévhitet a lelkésznő.

Magunknak kell magunkról tudni, mi a gyenge pontunk

„A katolikus és a református hitben a böjt célját tekintve nincs különbség, a hangsúly azon van, hogy egész emberként, testi-lelki valómmal Istenre koncentrálok. A különbség a gyakorlatban van" – véli Fekete Ágnes. Míg a szerkesztő szerint a katolikusok általában szabályokhoz kötötten gondolkodnak, pontosan meghatározták azt a minimumot, ahogyan böjtölni kell, addig a református felfogás nem a formára helyezi a hangsúlyt. Ez jó is, meg nem is. Magunknak kell magunkról tudnunk, hogy mi a gyenge pontunk, hol szorulunk önmegtartóztatásra, aminek ezer módja lehet.

„Ha hajlamos vagyok pazarolni, nem veszek semmi fölöslegeset, ha csokifüggő vagyok, nem eszem több csokit, ha túl sokat ülök az internet előtt, próbálom csökkenteni az ezzel töltött időt" – sorolja, mi mindenről mondhatunk le. Tapasztaljuk, hogy az embert irányítják a vágyai. Vágyakozunk és ezek a vágyak egy idő után átveszik felettünk az uralmat. Már az első bűnnél Éva és Ádám sem tudta a vágyait uralni, és ez lett a vesztük és a mi vesztünk is ez. Ez a negyven nap arra ad lehetőséget, hogy megtanuljuk uralni magunkat, és elmélyüljünk hitünkben.

A böjt lelkigyakorlat

A katolikusok böjtölése korántsem csak külsőségekben nyilvánul meg, hanem az igaz böjt fontosságát hangsúlyozzák – mondja kérdésünkre Pákozdi István atya, aki arra is megadja a választ, miért pont negyven nap a böjt. A negyvenes szám nagyon sok bibliai képet felidéz bennünk – mondta a vele készült interjúban Pákozdi István: A vízözön negyven napig tartott, akárcsak a mannahullás, a választott nép negyven éven át vándorolt a pusztában. Mózes negyven napig volt a Sínai hegyen, a kémek az ígéret földjén, Illés negyven napon át vándorolt a Hórebig. Végül a csúcs: Jézus negyven napig böjtölt az evangélium szerint. Tehát ez a negyvenes szám jelentős, s mély szimbólumot hordoz a keresztény ember életében, állítja Pákozdi István. Az egyház ezzel a negyven nappal folytatni akarja azt a hagyományt, amely Jézusban teljesedett ki, alkalmazkodni kíván a negyvenes szám mély biblikus szimbólumához. Húsvétkor Jézus legnagyobb művét, a megváltást ünnepeljük, s szeretnénk, hogy azt előzze meg egy lelkigyakorlatos fölkészülés.

Milyen szerepe van hamvazószerdának?

A nagyböjt kezdete, a hamvazószerda nem ünnep, de kiemelt hétköznapja az egész egyházi évnek. Ezen a napon a katolikus egyház megáldja a hamut, és meghamvazza a híveket, azaz hamut szór a fejükre vagy hamuval egy kis keresztet rajzol a homlokukra. Ez szintén egy nagyon régi hagyomány, a kilencedik–tizedik századból való bűnbánati cselekvés az egyházban. De a „hamuban való ülés" nem egy keresztény aszketikus forma, ennek szintén ószövetségi alapjai vannak. A hamvazkodás a misében történik az igeliturgiát követően. Ilyenkor elmarad a szentmise szokásos bűnbánati része, ezt helyettesíti a hamuszentelés és a hamvazás. A II. vatikáni zsinat óta kétféle mondatot mond a pap, mikor hamvaz: „Ember, emlékezz, hogy porból vagy és porrá leszel." Illetve: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!" Ebből is látszik, hogy a nagyböjtnek nemcsak lesújtó, vezeklést kifejező üzenete van.

Mi tehát az üzenete hamvazószerdának?

A három szentírási szakasz, melyet a liturgia ezen a napon tartalmaz, ezt akarja kifejezni: az ószövetségi szakasz (Joel 2,12-18) a megtérésről szól, ezt mélyíti el Pál üzenete (2Kor 5,20-6,2): most van itt a kiengesztelődés, a megbánás, a bűnbocsánat ideje, vagyis a nagyböjt a magunkba fordulás, az újrakezdés, az üdvösségünk művelésének lehetősége. Az evangélium pedig Jézusnak a hegyi beszédben olvasható tanítása a böjtről: amikor böjtölünk, ne legyünk búsképűek, képmutatók, hanem illatosítsuk be magunkat, örvendezzünk, hogy ne lássák az emberek a böjtölésünket, csak a Mennyei Atya, aki megfizet nekünk (Mt 6,1-6.16-18).

Még a római császárok sem voltak annyira gőgös emberek, hogy ne érezték volna annak a fontosságát, hogy két lábbal a földön járjanak. Félistenként köszöntötték őket egy-egy győztes hadjárat után, ők viszont maguk mellé állíttattak egy rabszolgát, akinek az volt a feladata, hogy újra és újra a császár fülébe súgja: „Császár, ne feledd, te is csak ember vagy." Ez a nagy üzenete hamvazószerdának a keresztény ember számára: arra figyelmeztet, hogy az életünk múlandó, van kezdete és vége. Életünk végén egyek leszünk a föld porával, s nem szabad elodázni ennek a fölismerését, mert most van itt az idő, hogy a megtérés útjára lépjünk.

Említette, hogy a böjt egyfajta lelkigyakorlat. Milyen lelki tartalmakat hordoz?

A nagyböjtnek vannak alapvető témái, melyek egymás után következnek. Az első ilyen a keresztség. Végiggondoljuk, mit jelent számunkra. Főleg azoknak van erre szükségük, akiket gyerekkorukban kereszteltek meg, mert akik felnőttként lettek kereszténnyé, azok át tudták élni azt, mint tudatos döntést, életük megváltoztatását. Húsvétkor a pap, mikor szentelt vízzel hint meg, arra emlékeztet: „Ember, te is átmentél a keresztség kapuján, te is Krisztust öltötted magadra." A második nagy téma a már említett bűnbánat és megtérés, a harmadik pedig, közel húsvéthoz, Jézus szenvedésének az átelmélkedése, amelyet keresztút-járással, Jézus passiójának tizennégy állomását felidézve tesznek meg közösségi formában.

Hogyan élik meg a katolikus hívek a böjtöt?

A húsvéti ünnepkör a katolikus ember életében kevesebb szimbólumot tartalmaz, mint a karácsony. Ilyenkor inkább a hamvazószerdán és péntekenként gyakorolt szigorú böjtre helyezzük a hangsúlyt. Ezeken a napokon háromszori étkezés mellett csak egyszer lakunk jól, húst nem eszünk. Nagyon sok családban is elvégzik a keresztúti ájtatosságot, otthon elmélkedve. Ezek inkább spirituális gyakorlatok, mint színes formában megmutatkozó hagyományok.

Mi a hústilalom lényege?

A lemondás, Krisztus követése a szenvedés útján. Ez a kereszthordozás az alázat útja, egyfajta aszketikus készület, része a húsvét előtti „lelkigyakorlatnak". Hirdetjük a templomokban, hogy nemcsak húsról lehet lemondani. Ha mindennap húst eszik az ember, akkor kifejezetten jól is esik egyszer-egyszer tésztát vagy főzeléket enni. Az igazi áldozat az, hogy arról mond le az ember, ami igazán kedves neki: a cigarettáról, az édességről vagy épp az internetezésről. A nagyböjt csöndesebb, visszavonuló időszak, amikor a mai rohanó kor embere lemond nemcsak a húsról, hanem mindarról, ami hozzátapadt az életéhez.

Elősegítheti a böjt az ökumenét, a keresztyének közötti egységet?

Azt gondolom, hogy a protestáns egyházak is magukban hordozzák azokat a gyökereket, amelyek a katolikus egyházban kifejeződnek, gondolok a nagyböjtben való leegyszerűsödésre, a díszítés-nélküliségre, a csöndesség, visszavonultság, a bűnbánat és a megtérés idejére, Jézus szenvedésének szemlélésére. A böjtben fölfedezzük a Biblia mély szimbolikáját, lemondunk bizonyos dolgokról megváltónkért, Jézus Krisztusért.

Egyetemi lelkész vagyok, fiatalokkal foglalkozom. Nekik januárban, amikor a keresztény egység hete van, vizsgaidőszakuk van. Ezért mi adventben és böjti időben is tartunk ökumenikus alkalmakat a Lágymányosi Ökumenikus Központban és mellette, a Magyar Szentek Templomában. Minden évben azt látom, hogy ezek mögött van egy közös elszánás, és nem nagyon kell tanítani egymást arról, hogy ilyenkor mit érezzünk fontosnak. Az igazi böjt fontosságát hangsúlyozzuk, hogy az ne farizeusi külsőségekben, hanem lélekben történjen. Ezek teljes mértékben közös értékeink, melyekhez ragaszkodni szeretnénk.

Feke György – Kováts Annamária

Istent keresem

Zak 4

„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink