Holland református zsinat Dél-Afrikában

2011. október 14., péntek

Református identitás és a missziói egyház bibliai képe, a Heidelbergi Káté 80. kérdés-feleletének revíziója, a református családhoz tartozó négy („fehér”, „fekete”, „színes” és „vegyes”) egyház egységesülése, a házasság előtti együttélés erkölcsi megítélése, a lelkészek mentori hálózata, a Belhari Hitvallás elfogadása – ezek a Holland Református Egyház (DRC) zsinatának témái Dél-Afrikában. Az egybegyűltek megerősítették az egyházvezetés döntését, miszerint a DRC teljes ökumenikus közösséget kimondó testvéregyházi megállapodást ír alá a Magyarországi Református Egyházzal.

Négyévente összehívott generális zsinati ülését tartja a Dél-Afrika, Zambia, Zimbabwe és Namíbia területén működő tíz regionális zsinatát tömörítő Holland Református Egyház Johannesburgban október 10. és 15. között. A zsinat számos alapvető témát tűzött napirendjére, amelyeket Isten igéjére és egymásra hallgatva vitat meg a négyszáz zsinati tag.

altA tíz regionális zsinat képviselője együtt énekel a nyitó istentiszteleten

Testvérkapcsolat egyházunkkal

Az egybegyűltek megerősítették az egyházvezetés döntését, miszerint a DRC teljes ökumenikus közösséget kimondó testvéregyházi megállapodást ír alá a Magyarországi Református Egyházzal. A megállapodás része egymás lelkészeinek kölcsönös elismerése, amely a dél-afrikai magyar közösség tervezett lelkigondozását is érinti. Az ifjúsági kezdeményezések mellett a két egyház együtt kíván működni a gyülekezetek missziói szemléletű megújításában, a múltfeltárásban, a társadalmi megbékélést, különösen is a faji előítéletek leküzdését célzó kezdeményezésekben, a teológiai képzésben és a globális katasztrófa elhárításban. Az egyezmény aláírására a MRE novemberi zsinati ülésén kerül sor, melyen a DRC most megválasztott moderátora, Dr. Nelus Niemandt és Dr. Kobus Gerber főtitkár képviseli testvéregyházunkat.

Terhes múlt, kihívásokkal teli jelen

A DRC az apartheid egykori aktív támogatójaként súlyos örökséggel szembesült a 1994-es politikai fordulatot követően. Az apartheid ideológiájának következtében a mai napig etnikai alapon elkülönült egyházként élnek a DRC-vel azonos, holland gyökerű református családhoz tartozó „színesbőrű” egyházak. A politikai elzárkózás magával vonta az egyházi, ökumenikus elszigetelődést is: a DRC tagságát évekre felfüggesztette az azóta egyesült két világszervezet, a Református Világszövetség és Református Egyházak Ökumenikus Tanácsa, illetve a helyi egyházak is megszakították kapcsolatukat a rasszistának kikiáltott közösséggel.

A Heidelbergi Kátét, a Belga Hitvallást és a Dordrechti Kánonokat hivatalos hitvallási iratként elismerő, a kálvini reformáció hagyományát ápoló közösségnek nem csak a múlt örökségével, hanem a jelen kihívásaival is szembe kell néznie. A politikai fordulat következtében Dél-Afrika egy zavarba ejtően sokszínű, posztmodern társadalom lett, melyben a felekezeti, vallási, etnikai határok egyre inkább elmosódnak. Az ország súlyos szociális problémákkal küszködik, a munkanélküliség negyven százalékos, a bűnözés mértéke nagyon magas. A történelmi közösségeknek pedig egyszerre kell szembenézniük a szekularizációval és a karizmatikus mozgalom erőteljes terjedésével. A DRC-hez tartozó, tíz magyarországnyi területen élő ezerkétszáz gyülekezet maga is egyre inkább „sokszínű”, etnikailag és lassan nyelvileg is. A holland gyökerű afrikaans mellett gyarapodik az angol nyelvű közösségek száma. A gyülekezeteknek eltérő kegyességű és spiritualitású embereknek kell lelki otthont nyújtaniuk. 

Középen Neus Niemandt, a DRC újonnan megválasztott moderátora

Evangéliumi megújulás

A múlt és jelen kihívásaira a DRC az elmúlt majd két évtizedben a hit merészségével válaszolt, és református identitásában megerősödve, a Szentírás tanítását követve ökumenikus nyitottságban keresi azóta az egység, megbékélés és a missziói megújulás útját – gyülekezeteiben és nemzeti szinten egyaránt. Első lépésként a DRC elítélte az Apartheid ideológiáját az 1986. évi zsinaton. A mindenféle rasszizmust evangéliumellenesnek kimondó Belhari Hitvallás tartalmát 1998-ban a Biblia tanításával egyezőként értékelte a zsinat; de anélkül, hogy azt hivatalos hitvallási iratként elfogadta volna.

Az evangéliumi megújulásnak és nyitásnak köszönhetően a DRC immár nem fekete bárány a nemzetközi keresztyén közösségben, hanem sokkal inkább állatorvosi ló: a zsinat döntéseire odafigyel nem csak az afrikai színes bőrű keresztyén közösség, hanem a világ reformátussága Amerikától Európán át Ausztráliáig – ahogy ezt a testvéregyházak képviselőinek nagy száma bizonyítja. De különösképpen is érzékeny a zsinat döntéseire a dél-afrikai református közösség, köztük az egység helyreállításában érdekelt Dél-Afrikai Egyesülő Református Egyház (URCSA), amelyik a tárgyalások folytatását attól tette függővé, hogy a DRC miként dönt a Belhari Hitvallás esetleges elfogadásáról.

Helyreállítanák a régi egységet

A zsinat legélőbb vitáját az egyház egységesülése, a megbékélés és igazság, valamint a Belhari Hitvallás elfogadása hozta. A DRC identitásának elidegeníthetetlen része az általuk „holland református családnak” nevezett családtagok egységének gyógyító kimondása. A DRC eltökélt a látható, organikus újraegységesülés munkálása mellett és nyitott arra is, hogy tovább menjen a református egység munkálásában presbiteriánus egyházakkal. A DRC-t mindebben a bibliai parancs és a tanúságtétel hitelessége motiválja, és abban bízik, hogy a „Léleknek hatalma van arra, hogy sokkal nagyobb dolgokat munkáljon, mint amit el tudunk képzelni és meg tudunk álmodni”.

Az érintett egyházak, a Dél-Afrikai Egységesült Református Egyház (URCSA), az Afrikai Holland Református Egyház és az Afrikai Református Egyház egysége a régi egység helyreállítását jelentené. A folyamatban a magyar református egységhez vezető út és az egység kimondásának és megélésének módja rendkívül érdekes a dél-afrikai református család számára.

Szavazás a Belhari Hitvallásról

Hitvallás a rasszizmus ellen

A Belhari Hitvallás az Apartheiddal szemben folytatott egyházi küzdelemben gyökerezik. Eredetileg 1982-ben íródott és 1986-ban fogadta el formálisan az akkori Holland Református Missziói Egyház, elítélve a DRC által is képviselt álláspontot és gyakorlatot, amely az etnikai megkülönböztetést és szétválasztást az egyházi tanítás részévé tette, megtörve ezzel az egyház látható, „aktív” egységét, különálló egyháztesteket hozva létre. A Hitvallás a krisztusi megbékélés alapján nem csak az egyház egysége mellett, hanem az evangéliummal ellenkező rasszizmus ellen is állást foglal a „Béke, megbékélés és igazságosság” jelszava alatt. Az egyház sokszínű, megbékélt közösségének elidegeníthetetlen küldetése a világban a rasszizmus, az etnikai alapú szétválasztás (apartheid) elleni küzdelem.

A hitvallás a reformátusok és presbiteriánusok közötti egységtörekvések alapdokumentumává vált Dél-Afrikában. A Holland Református Missziói Egyház „utóda”, az etnikailag a 1994-es létrejöttétől vegyes Dél-Afrikai Egységesülő Református Egyház a három másik, lényegében etnikai alapon szerveződő holland református közösséggel folytatott egységtörekvését attól tette függővé, hogy azok magukévá teszik-e nyilvánosan a hitvallás teológiai alapigazságát. A hitvallás nem csupán a Dél-Afrikában vált az elmúlt évtizedek legfontosabb teológiai dokumentumává. Világszerte hasonlóan tekintenek rá, és több egyház, köztük az Amerikai Református Egyház (RCA), is felvette hivatalos hitvallásai közé, vagy mérlegeli azt.

Történelmi áttörés. Így értékelte a zsinat vonatkozó döntését Kobus Gerber, a DRC főtitkára. Az egybegyűltek hosszú vita után ugyanis túlnyomó többséggel szavaztak amellett, hogy a hitvallásra a négy egyház egységesülésének alapdokumentumaként tekintenek, s javasolták, hogy a remélt egység létrejöttével a „helyreállított felekezet” hitvallási irata legyen. A DRC zsinata nem csupán a hitvallás teológiai kijelentéseivel azonosult, hanem a gyülekezeteknek megfontolásra javasolja, hogy mihamarabb nyerjen hivatalos hitvallási státuszt a DRC negyedik hitvallási irataként. A döntést Dr. Jerry Pillay, a Dél-Afrikai Egyesülő Presbiteriánus Egyház főtitkára, a Református Egyházak Világközösségének elnöke és egyben a dél-afrikai egységtörekvések közvetítője is jelentős lépésként értékelte. A hír hallatára az URCSA is jelezte, hogy kész folytatni a megkezdett tárgyalásokat a felekezeti egység helyreállításáról.

Teológus hallgatók voltak a zsinat önkéntes szervezői

Várható lelkészhiány

A zsinat ülésének egyéb, „gyülekezeteik és lelkipásztoraink”, „identitásunk” és a „megbékélés és igazságosság” jelszavai alatt tárgyalt témái is híven tükrözik azokat a kérdéseket, amelyekkel a DRC a megújulás útján szembesül. Nem csak a múlt kísért, hanem a jelen is számos döntés elé állítja a zsinatot. Az egyháztagok a száma ugyan csökken, de ez a folyamat sokkal enyhébb, mint Európában, illetve Magyarországon. 1980 és 2010 között a most 1,3 millió tagot számláló közösség 300 000 hívet veszített el, amiben fontos szerepet játszott a kivándorlás is. 2025-re lelkészhiánnyal is számol az egyház, a lelkészpásztorok száma akár harminc százalékkal is csökkenhet az elkövetkező tizenöt évben. A jelenlegi ezerhatszáz lelkész nagy része addigra ugyanis nyugdíjba megy és a három teológiai szemináriumban várhatóan csak háromszáz új lelkipásztor végez ebben az időszakban. A DRC ugyanakkor tudatosan néz szembe a változó helyzettel, és az istentisztelet és spiritualitás megújulására, az egyre növekvő sokszínűség pozitív elfogadására, az egyházi zene reformjára, a lelkészek mentorálására, a laikus prédikátorok képzésére már most is számos program fut a zsinat felügyelete alatt.

A keresztség kérdése

A zsinat napirendjén szerepelt többek között a „második” keresztség kérdése, amely jól érzékelteti a karizmatikus mozgalmak, illetve azokból az egyházba visszatérő egyháztagok jelentette kihívást. Az egyház néhány regionális zsinata számára égető kérdés annak a keresztelési gyakorlatnak a teológiai megítélése, melyet a zsinat hallgatólagosan elfogadott az elmúlt években. A gyermekkeresztségben részesült tagok egy része ezt a keresztséget szeretné felnőtt fejjel, immár tudatos döntés alapján megismételni. Erre a karizmatikus közösségek lehetőséget biztosítanak. A DRC ugyanakkor jogos teológiai aggályokat fogalmazott meg a „szövetségi” és a „bűnbánati” keresztég megkülönböztetése és utóbbi önálló sákramentumként való bevezetése ellen.

A teológiai megfontolások mellett ugyanakkor rendkívül fontosak a gyorsan változó társadalmi, vallási környezetből következő életszerű elvárások. Főként a nagyvárosok peremén merül fel a kérdés, ahol szédületes gyorsasággal születnek új közösségek, amik a territoriális felosztás szerint a DRC „felügyelete” alá is tartozhatnak. A kérdés így nem felekezetek közötti, hanem egyházon belüli kérdéssé válik. Egyes régiókban a megszűnő karizmatikus közösségek tagjai térnek „vissza” az egyházba. A zsinat, mint az egyházi tanításban illetékes testület elutasította ugyan a keresztség megismétlésének gyakorlatát, ugyanakkor azt javasolta a gyülekezeteknek, hogy lelkigondozói megértést tanúsítsanak azokkal szemben, akik ezzel az igénnyel lépnek fel és számukra rendhagyó liturgiai keretek között tegyék lehetővé a keresztségük megünneplését.

Az 1981-ben végzett teológusok közül tizenhatan a zsinat tagjai

„Nem hivatalos” légkör

A négy teljes napon át ülésező zsinaton ugyanakkor nem a határozathozatal, törvénykezés és választások játsszák a főszerepet. A napirendre tűzött témákat a regionális zsinatoktól érkező javaslatok alapján határozzák meg. A zsinati tagok a bizottságok és munkacsoportok által összeállított háromszáz oldalas előkészítő anyagot kaptak kézhez, amit a regionális zsinatok előzetesen megtárgyaltak. A felkészülten érkező delegáltaknak helyben is számos alkalmuk van a párbeszédre. Minden tematikus napot megelőző este meghallgatások formájában vitatják meg a másnapi témákat.

Az ülés leginkább egy nagy konferenciához vagy istentisztelethez hasonlít, ahol az ülésteremben elhelyezett mintegy hetven asztal körül valódi asztalközösségek születnek. A nap fő témájának feldolgozását beszélgetések előzik meg, melyekben a vonatkozó szentírási bibliai tanítást, az emberek elvárását és a témával kapcsolatos fő kihívásokat vitatják meg az asztaltársaság tagjai. Mindezeket lejegyzik, és az összetett döntéshozatali folyamat részeként befolyásolják a plenáris vitákat és a végső döntéseket. Az utolsó ülésnap fő feladata a prioritások meghatározása. A tanácskozást rendszeresen közös éneklés és imádság szakítja meg.

Ódor Balázs

A zsinaton a MRE és REV Európa nevében Ódor Balázs mondott köszöntést, aki Jerry Pillay REV elnökkel is tanácskozott. A személyes találkozás alkalmával a szervezet jövőjét és a régiók együttműködését érintő kérdéseken túl a magyar reformátusság megnövekedett felelősségéről is szó esett, amit a dél-afrikai megbékélés folyamatában az aláírandó megállapodás magába foglal.


Kapcsolódó anyagok:

A zsinatról beszámolókat olvashatunk az egyház hivatalos honlapján, emellett nyomon követhetők az eseményeket a legnagyobb közösségi oldalakon (www.facebook.com/kerkbode, www.twitter.com/kerkbode), s kommentálni lehet a zsinaton tárgyalt témákat.

A reformatus.hu korábban két cikkben számolt be Kobus Gerber, a Dél-Afrikai Holland Református Egyház főtitkárának látogatásáról és a testvéregyházi szerződés előkészítéséről:

https://reformatus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=27320:ujabb-kontinens-a-lathataron&catid=101:kozlemenyekhirek&Itemid=269

https://reformatus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=27338:el-del-afrikai-kapcsolat&catid=101:kozlemenyekhirek&Itemid=269

Istent keresem

2Tim 2,1–13

„...fiam, erősödjél meg a kegyelemben...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →