Húszéves a Presbiteri Szövetség

2010. október 12., kedd

Hálaadó jubileumi istentiszteletet, majd nyilvános elnökségi ülést tartottak a Magyar Református Presbiteri Szövetség húsz évvel ezelőtti megalakulását ünnepelve.

Hálaadó jubileumi istentiszteletet, majd nyilvános elnökségi ülést tartottak október 10-én vasárnap a Budapest-Kálvin téri református templomban a Magyar Református Presbiteri Szövetség húsz évvel ezelőtti megalakulását ünnepelve.

Az elmúlt húsz esztendő próbatételei és áldásai, Isten megtartó kegyelme áthatották a Magyar Református Presbiteri Szövetség életét: volt és van miért hálát adni, örvendeni. „Az Úrnak irgalmát örökké éneklem” – csendült fel a 89. zsoltár a népes, ünneplő gyülekezet ajkán. A hálaadó istentiszteleten Szabó István, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke – a Jel11,1–2 alapján – hirdette Isten Igéjét, különösen a presbiteri hivatás lényegére irányítva a figyelmet. A presbiterekre sokszor úgy tekintünk, mint mérőemberekre, hiszen ők tartják számon a gyülekezetet, ők emlékeztetik a lelkipásztorokat és a gyülekezeti munkásokat, ők viselnek gondot az anyaszentegyházra, megszámolják a perselypénzt, jegyzik az úrvacsorázók számát, elkészítik a választói névjegyzéket, számon tartják és felügyelik az egyházi ingatlanokat.

A püspök figyelmeztetett, hogy hálát kell adni azokért a presbiterekért, akik kérés nélkül is (de nem meghatalmazás nélkül), akik buzdítás nélkül is (de nem elhivatás nélkül) végzik ezeket a szükséges és fontos munkákat. Óvott attól, hogy csupán egyfajta „technikai menedzserként” tekintsen bárki is a presbiterekre, hiszen Istentől nemcsak ezek miatt a munkák miatt kapnak mértéket – a presbiteri szolgálatra elhívottak jóllehet mérőemberek, ugyanakkor mértékemberek is! A presbiterek azért mértékemberek, mert életükkel, magatartásukkal hiteles bizonyságtevői lehetnek Isten átformáló, megmentő szeretetének: „Jézus Krisztus kegyelme által új életre született, kegyelemben járó, egyházuk sorsát hordozó, Isten dicsőségéről bizonyságot tevő, Isten szeretetével világot átformáló emberek legyenek – ez mindent meghaladó módon nyilvánvaló az újszövetségi szakaszokban” – mondta a püspök. 

Szólt azonban az ige magasabb értelméről is, amely szerint a mérővesszőt, a mértéket nem a presbiter határozza meg, hanem ezt a mértéket Istentől kapja. Csak az Istentől kapott mérték szerinti szolgálat a hiteles, mert akkor szolgálnak helyesen és jól a presbiterek, ha azzal a mértékkel mérnek, amit Isten adott a kezükbe, ha az által válnak maguk is mértékké, mércévé, mértékemberekké, tehát, ha Isten kezéből veszik el az etalont. Soha nem hagyható figyelmen kívül a presbiteri szolgálat spirituális vetülete, mert a presbiteri szolgálat csak az imádkozással kezdődhet, és az imádkozásban teljesedhet ki. „Vegyétek el az angyaltól a mértéket, és mérjetek, és járjátok körbe az Isten templomait, és az oltárokat, és számoljátok meg, hogy hányan vannak, akik a templomokban imádkoznak, mert imádkozni kell; mert minden emberi szó elfogy, mert minden emberi okosság eltűnik, mert minden filozófiából semmi lesz, mert minden teológia poros könyvekbe kerül és senki ki nem nyitja őket, mert minden kiabálás, minden hangzatosság semmivé válik, csak egy szó ér el Isten oltáráig, az imádság szava. Hálás vagyok Istennek, mert tudom, hogy a Presbiteri Szövetség húsz esztendeje imádkozók közössége is: munkálkodóké is, mérőké is, tervezőké is, segítőké is, de imádkozóké is. Hadd erősítselek meg benneteket ebben, hadd buzdítsalak benneteket erre, tudjátok és adjatok hálát az Istennek azért, hogy ti végzitek a szolgálatot az anyaszentegyház körül, amely szolgálatban minden megméretik. Ti vagytok a mértékemberek, de csak akkor és addig, ha Isten mértékével mértek” – helyezte a gondolatot a gyülekezet szívére Szabó István püspök.

Szabó Dániel, a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke köszöntötte a meghívottakat, köztük a határon túli egyháztestek presbitereinek képviselőit is, majd megemlékeztek azokról, akik részt vettek a Presbiteri Szövetség létrehozásában. Imádságos szívvel gondoltak azokra is, akik már nincsenek közöttünk, akik meghatározók voltak a szövetség alapító szolgálatában. Pásztor Jánosné, a Református Nőszövetség elnöke, Marosi Nagy Lajos, a Baptista Presbiteri Tanács elnöke, és Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki püspök is köszöntötte az egybegyűlteket. 

Az istentiszteletet követően nyilvános elnökségi ülés keretében számvetés, visszatekintés és előretekintés jegyében történtek felszólalások, ajánlások. „Erősítsük meg egymás kezeit az Úrban, ne legyünk csak résztvevői, vagy csak haszonélvezői, vagy csak fogyasztói azoknak az áldásoknak, amelyeket az Úr naponta, vagy minden egyes alkalommal számunkra elkészít és átad. Legyünk szolgálattevő, jóhírvivő postásai az Úrnak” – mondta Szabó Dániel elnök.

Judák Endre presbiterképzési titkár beszámolt a presbiterképzési szolgálatról, céljáról és fejlődéséről, majd a kommunikáció és a tájékoztatás fontosságáról, a küzdelmekről és az elért sikerekről a Presbiter főszerkesztője, Békefy Lajos adott tájékoztatást, különös tekintettel a lap történetére és az általa végzett misszióra. Az elmúlt húsz év legfontosabb konferenciáiról és a szövetség jövőképéről Szilágyi Sándor főtitkár számolt be. 

Kun András Nándor

Képek: Tóth Marianna

Istent keresem

Bír 1,16–2,5

„Kivezettelek benneteket Egyiptomból, és behoztalak erre a földre,” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink