Imaéjjel a Külső-kelenföldi református gyülekezetben

2014. november 26., szerda

2014. október tizedike van, délután fél hat felé jár az idő. A Kárpát-medence fölött repülünk – a kisebb falvakban és városokban fiatalok gyülekeznek. Mindnyájan azért jöttek, hogy ajkaikról ima szálljon Isten felé.

Most lejjebb ereszkedünk, megközelítjük Budapestet, és Külső-Kelenföldre érkezünk. Az ifisek körben helyezkednek el a templomban, imádkoznak, majd közös játékkal kezdik el alkalmukat. Öröm tükröződik arcukon – mint testvérek lehetnek együtt, és léphetnek egyre közelebb Megváltójuk felé. Éneküket gitárszó kíséri, hangjuk betölti a templomot. Az imádságról hallhatnak az este folyamán, a Miatyánkról, és arról, hogyan fordulhatnak Isten felé, és Ő miképp ad választ hívásukra. Együtt vacsoráznak, beszélgetnek, egymáshoz és Istenhez is közelebb kerülhetnek a közösségi alkalom során. Áhítatuk befejezéseként először kis csoportokban beszélgetnek a hallottakról, és ki-ki egy társáért hívja segítségül Isten nevét. Majd ismét összegyűlnek, gyertyafény mellett imádkoznak hazájukért, egymásért és azokért a gyülekezetekért, melyek bár talán távol élnektőlük, mégis nagyon közel vannak hozzájuk. Az este zárásaként együtt mondják el a Jézustól tanult imádságot.

Uram, végtelenül hálásak vagyunk ezért az alkalomért és a szervezők munkájáért. „Felemeljük kezeinket, és dicsérjük szent neved!"

Istent keresem

1Thessz 3,9–13

„Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →