Isten jelenléte Hollandiában

2014. május 09., péntek

A Hollandiai Protestáns Egyház (PKN) főtitkára, Arjan Plaisier a legfrissebb egyházi statisztikák kapcsán osztotta meg gondolatait a nagyvilággal.

Múlt héten a PKN nyilvánosságra hozta éves statisztikai jelentését. A holland gazdaságpolitikai elemzőiroda (CPB) sem maradhatott le az eseményről, és előállt egy kommentárral, aminek magyarul a „Bel- és külterjes hit" címet adhatnánk. A független intézet a keresztyén hit hagyományos és új formáiról értekezett. Arjan Plaisier nemzetközi hírben osztotta meg ezzel kapcsolatos meglátásait.

 

A statisztikák kapcsán kifejtett gondolatai azért is érdekesek, mert két hét múlva a PKN főtitkára fogadja az Magyarországi Református Egyház és a Cseh Testvérek nyolc-nyolc fős szakértői delegációját. Az Utrecht-i találkozó a három egyház között létrejött partneri együttműködés első állomása lesz, fő témája éppen a keresztyén misszió lehetőségeiről folytatott eszme- és tapasztalatcsere a kontinens szekularizálódó társadalmaiban.

Aki már olvasta a korábbi eredményeket, az nem fog meglepődni. A folyamatok, amelyek már régóta ismertek voltak most még inkább megerősítést nyertek. Poszt-keresztyén, azaz keresztyénség utáni társadalomban élünk, és ezzel teljes mértékben tisztában is vagyunk.

Szeretnék néhány megjegyzést tenni. Először is, Hollandiáról a számok fényében kiderül, hogy Észak-Nyugat-Európával együtt a legszekularizáltabb térség a világon. Világszerte sokkal több hagyományos vallásos meggyőződést követő ember él ma, mint bármikor máskor, és ők a világ népességének folyamatosan növekvő részét teszik ki. Már régóta minket tartottak élenjáróknak a szekularizáció terén, és a közkeletű vélekedés szerint a „többiek" is hamarosan felzárkóznak hozzánk ebben. Ám ez a mégsem történt meg, ezért talán jobb lenne, ha elvetnénk ezt a sematikus gondolkodásmódot. Túlságosan is arrogáns azt mondani, hogy mi már felvilágosultunk, de ők még nem. Nem lehet, hogy épp mi járunk a sötétben?

Szó esik még az értékelésekben a bevándorló keresztyénekről, akik számát körülbelül nyolcszázezerre becsülik. Ez a holland népességnek körülbelül öt százalékát teszi ki. Rájuk általában jellemző, hogy aktívan látogatják a templomokat. Ha őket is számításba vennénk, akkor azt az eredményt kapnánk, hogy a rendszeresen templomba járók (akik a lakosság tizedét teszik ki) körülbelül fele bevándorló. Ez már fejtörésre ad okot. Nem kellene velük is számolni? Ez még elgondolkodtatóbb.

A hírekben leginkább a fiatal templomba járókat emelték ki. Szeretnék két címlapról idézni. A liberális napilap, az NRC így fogalmazott vezető hírében: „a fiatal keresztyének fanatikusabban élik meg hitüket". Az RD nevű egyházi napilap ugyancsak azt állítja, hogy „a fiatal hívők sokkal inkább 'ortodoxok', mint az idősebb korosztály". Olyan jelzők jelennek meg az írásokban, mint a fanatikus és fundamentalista. „Megnőtt azoknak a száma, akik hisznek az ördögben és a pokolban."„Az egyházi tanítás egészét magukévá teszik" – olvashatjuk az egyházhoz kötődő fiatalokról. A hagyomány újabb térnyeréséről, vissza-hagyományosodásról beszélnek, ami a számítógép helyesírás-ellenőrző programja szerint is helytelen kifejezés. Engedtessék meg, hogy kritikusan reagáljak erre: ezt az érvelést külsődlegesnek, idegennek, vagy – ha tetszik – éppen hagyományosnak tartom. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a kételkedés a modern dolog. Valamint, hogy mindenkit az foglalkoztat, mi igaz és mi nem az, mindenkit csak a tudás és a tudható érdekel. Hogy a hit, mely ördögöt és a poklot emleget, mennyire hagyományos és ósdi! – vélik. Sokkal modernebb lenne, ha ezeket az ósdi gondolatokat apránként feladnánk, amíg végül minden eltűnik. Ez már tényleg nagyon modern. De kérdem én: összhangban van ez a megközelítés a posztmodern valósággal?

Próbálom másként értelmezni az adatokat. Sok fiatal keresztyén hisz Istenben. Elfogadják, hogy Isten a Teremtő és a Megváltó, s hogy a gonosz léte valóság, az emberi élet pedig a megváltás és a kárhozat között hányódik. Az örök élethez vezető út mindenki számára nyitva van ugyan, de el is véthetjük ezt az utat. Ez a megközelítés idejét múlt lehet a számukra. Van valami, amit C.S. Lewis egyszerű keresztyénségnek hívott, és amit „tiszta kereszténységként" fordítottak le. Vagy elfogadod, vagy nem. Lehetséges, hogy a fundamentalizmus szűkös formái jelen vannak a fiatal keresztyének körében, de túl felületes és leegyszerűsítő hozzáállás a fentiek szellemében értékelni azt.

Bárhogyan is legyen, az nyilvánvaló, hogy a vallásos közösséghez való tartozás ma már egy egyre zsugorodó kisebbséget jellemez a társadalomban. Tíz százalékot csupán. Ezt eddig is tudtuk. És természetesen ez engem és még sokakat másokat is foglalkoztat, sőt zavar. De nem szeretnék csupán efölött keseregni. Most ünnepeltük meg a húsvétot. Jézus tíz tanítványnak jelent meg, akik zárt ajtók mögött gyűltek össze. A tíz sem olyan sok! Azt mondta: „Békesség néktek!" Amikor a tanítványok ezt meghallották öröm töltötte el a szívüket, az evangélisták leírása szerint. Ez még ma is újból és újból megtörténik. Ez az öröm elpusztíthatatlan.

www.protestantnews.eu/netherlands/
Fordította: Polgári Anita

Istent keresem

Bír 19,1–21

„Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →