Istentiszteleti megújulás és ökológia Délkelet- Európában

2011. május 25., szerda

Éves rendes ülését tartja a napokban Gallneukirchenben az Európai Protestáns Egyházak Közösségének (GEKE) legrégebben működő regionális csoportja a délkelet-európai protestáns egyházak képviselőinek részvételével. A tanácskozás célja a regionális csoport által a GEKE 2012. évi nagygyűlésére előkészítendő istentiszteleti tanulmány szövegének véglegesítése. Az ülés másik témája a hit és ökológia kapcsolata, illetve a fenntarthatóság etikai jelentése a csernobili katasztrófa 25. évfordulója kapcsán.

 

A Svájctól Német- és Olaszországon át egészen Oroszországig terjedő régió húsz egyházának mintegy harminc képviselője május 23. és 26. között egy évek óta készülő istentiszteleti tanulmánytervezet szövegén dolgozik. A dokumentum célja, hogy konkrét esettanulmányok alapján térképezze fel a régió nagyrészt kisebbségi létben élő egyházainak istentiszteleti szokásait és formáit, ismertesse az egyházak életét és szolgálatát meghatározó társadalmi változásokat és a zavarba ejtő sokszínűségben is rámutasson a közös kihívásokra és közös teológiai alapokra.

„A Leuenbergi Konkordiában megfogalmazott tanbeli konszenzus az egyházi közösség praktikus megvalósítására ösztönzi az aláíró egyházakat, ami a közös istentiszteletben ölt látható alakot. Ez az egyes egyházak sokszínű istentiszteleti formái között valósul meg – fogalmaz a tervezet. – Az istentisztelet mindazonáltal a hit és a közösség hordozó és elkötelező mozzanata, identitásformáló „menedék” a szekularizált társadalomban is.”

Az egyházak az istentisztelet szerepét illető közös meggyőződésük mellett ugyanakkor jelentősen eltérő környezetben és ennek megfelelően különböző kihívások között keresik azokat az istentiszteleti formákat, amelyek a lelki élmény és az Istennel való találkozás helyei lehetnek.

A 25 000 tagot számláló olaszországi valdens egyházat komoly kihívás elé állítja napjainkban, hogy protestáns menekültek százezrei érkeznek Afrikából. Az ő integrációjuk a gyülekezetekben kulturális és nyelvi szempontból is komoly átalakulást jelent. Egyes gyülekezetekben a tagok száma megsokszorozódhat, a hagyományos liturgiai rend és az istentisztelet nyelve is megváltozhat, az olasz mellett bevett az angol igehirdetés.

Az istentisztelet nyelvének kérdése ugyanakkor más kontextusban is felmerül. Az extrém kisebbségi létben élő közösségek, mint az ukrán vagy román evangélikus egyházak, növekvő mértékben a kárpát-medencei magyar református közösségek is szembesülnek azzal, hogy különösen kazuális alkalmakon a többségi nyelvet kénytelenek használni, ami az adott egyházi közösség identitásának, sajátos küldetésének kérdését is felveti.

A nagyvárosokban ugyanakkor azzal kell szembenézniük az egyházaknak, hogy a hagyományos vasárnapi istentisztelet egyre kevésbé illik a megváltozott életmód ritmusába, a belvárosi gyülekezetek tagjai már rég elhagyták az üzleti negyedként működő, hétvégén elnéptelenedett városközpontokat. Alternatív, konkrét társadalmi csoportokat megcélzó rendhagyó istentiszteleti alkalmaik ugyanakkor egyre több embert vonzanak. Valamennyi egyház - egyelőre különböző mértékben ugyan, de - egységesen szembesül azzal, hogy a szekuralizáció és individualizáció, illetve a demográfiai változások miatt a hagyományos társadalmi beágyazottsága leszűkül, így istentiszteleti közössége is csökken.

A régió kegyességükben is sokszínű egyházainak közös véleménye ugyanakkor, hogy a vasárnapi istentisztelet a lehető legszélesebb körben a teljes gyülekezet találkozási helye kell legyen. A tanulmány éppen erre a kihívásra nézve kíván a közös tapasztalatok alapján teológiai és praktikus útmutatással szolgálni.            

A tanácskozás másik témája csernobili katasztrófa 25. évfordulója kapcsán a környezettudatosság, a fenntartható fejlődés, a hit és a teremtett világ megóvásának kapcsolata. Csernobil a mai napig érezteti hatását. Dél-Bajorországban a mai napig nem fogyasztható vaddisznó húsa az erdőben tenyésző gombák fertőzöttsége miatt, de az egyházak is aktívak e téren: rendszeresen tartanak istentiszteleteket szerte a régióban az áldozatok hozzátartozóinak.

A témafelvetés hozzájárulhat ahhoz, hogy ebben a régióban is elinduljon az ökológiai eszme- és tapasztalatcsere és az egyházak felelősségvállalása a környezettudatosság terén megerősödjön.

Ennek jegyében Roman Juriga cseh ortodox teológus, a fenntartható fejlődés és energiapolitika szakértője a csehországi helyzetről és az atomlobbi erejéről, illetve a megújuló energiák hasznosításának regionális lehetőségéről számolt be. A csehországi egyházakban, az állam hathatós támogatásával, számos beruházás valósult meg az utóbbi években, amelyek során egyházi épületek energiaellátásában a megújuló energiák is hasznosításra kerülnek.

A tagegyházak kezdeményezései között szó esett a Magyarországi Református Egyház és a Skót Egyház együttműködésében, a Vesztfáliai Egyház támogatásával megvalósuló Ökogyülekezeti programról, a teremtés hetének rendezvényéről, illetve az Ökogyülekezeti Tanács felállításáról.

A gyakorlati eszmecsere mellett teológiai reflexióra is sor került. Ulrich Körtner bécsi professzor, a GEKE etikai szakbizottságának tagja a fenntarthatóság fogalmát vizsgálta etikai szempontból. A keresztyén hit integráns részeként megjelenő környezettudatosság nem személyes kérdés csupán, hanem rendszerszintű, a gazdasági világrend realitásával számoló szociáletikai téma. Az atommentes jövő például a tudatosság ellenére is csupán álom, hiszen már most annyi nukleáris hulladék termelődött, ami évszázadokra megterheli az eljövendő generációk életét – emlékeztetett Körtner. Az etikai ítélethozatalt nem csupán a rendszer összetettsége és az emberi léptékkel nehezen értelmezhető időtávlatok nehezítik meg, hanem a rendelkezésre álló tények és tapasztalt tényezők értelmezése, például a klímaváltozás szakmai megítélése.

Az egyházak ökológiai állásfoglalásuk kialakítása és nyilvános aktivitásuk kapcsán nem spórolhatják meg az alapos teológiai, etikai és szakmai munkát. A teremtéstörténet sem csupán a teremtett világ megőrzésére, hanem annak művelésére, kultivációjára, azaz megváltoztatására is felhatalmazást ad. Ennek erkölcsi alapelveit, az értékítélet alapjául szolgáló maximákat meghatározni etikai munka. Körtner rámutatott arra, hogy alapvető kérdés az egyházak számára – és ebben távolról sem egységesek -, hogy a globalizáció ellenében, vagy annak alakításában látják a fenntartható, társadalmilag, gazdaságilag és ökológiailag egyaránt igazságos világrend lehetőségét. A fenntarthatóság politikai-etikai fogalom, nem egy természeti adottság. Éppen ezért a morális nevelés elengedhetetlen része, amelyben az egyházaknak sajátos felelőssége van. Az egyházak másik felelőssége, hogy közvetítőként jelenjenek meg a nyilvános vitában, ahol a szereplők valamennyi oldalon érdekek mentén foglalnak el szélsőséges álláspontokat. Ehhez szakmailag és teológiailag felkészülteknek kell lenniük. A GEKE etikai munkacsoportja, amelyet a szervezet 2006. évi budapesti közgyűlésen hoztak létre, ebben segítheti a tagegyházakat – zárta vitaindító előadását a professzor.

A találkozó keretében szervezett istentiszteleten Michael Bünker, a GEKE főtitkára is részt vesz. A GEKE nyugat-kelet egyházai közötti kommunikációt elősegítő Dél-Kelet-Európai Régiójának valamennyi magyar református egyház tagja. Az ülésen Felvidékről Erdélyi Pál, Erdélyből Kiss Jenő, Magyarországról pedig Fazakass Sándor és Ódor Balázs vettek részt.

 

Ódor Balázs

Istent keresem

Mal 2,10–16

„Miért vagyunk hát hűtlenek egymáshoz, meggyalázva az atyáinkkal kötött szövetséget?” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →