Isten szeretetének a jele

2012. december 22., szombat

Látjuk mindenütt az ünnep csillogó jeleit, de milyen jelt ad Karácsonykor az Isten? – kérdezi karácsonyra hangoló áhítatában Karsay Eszter református lelkész.

Joggal tesszük fel a kérdést: Hol vannak a megváltás jelei a világban? Látjuk mindenütt az ünnep csillogó jeleit. De ahogyan üresek belülről az ajándékdobozok és díszek az üzletek kirakatában, úgy a legtöbb ember Karácsonya is üres. Drága ajándékok mellett is boldogtalan, mert a lelkük fáj. A megváltatlanság fájdalmát hordozzuk, a gyűlölködés, önzés, szeretethiány jeleit és jegyeit viseljük magunkban.

A jel mindig fontos. Régen jelzőtüzet gyújtottak, ha hírt adtak egymásnak az emberek. Ma táblák és jelzőrendszerek adnak információt. Jelek mutatják a célt, az irányt és a veszélyt. Minél bonyolultabb a világ, annál több a rádiójel és műhold. Az eszközeink, a kulisszák, a külsőségek fantasztikus fejlődést mutatnak, de az életünk lényegileg boldogtalan maradt. S minél megoldatlanabb, annál több jelt keresünk. A sok technikai jelzés közben elveszítettük az érzékenységünket Isten Jele iránt. Szívesebben vennénk konkrét bizonyosságot és kézzel fogható tárgyi bizonyítékot, nyílt beszédet. Ne kelljen kutatni és gondolkozni, hogy mi minek a jele, mi mit jelent. De más valóság az Isten országa. A beszéd sem egyértelmű sokszor, félreértjük. Egy érintés, egy élmény többet jelenthet, mint a szavak.

Az ember Istentől és Istenről jeleket vár. Csodákat. Jézustól is állandóan jelt kértek, hogy hitelességét ellenőrizzék. Nem értették, mert nem olyan Megváltó, amilyet vártak. Mást várunk Istentől mi is, mint amit kapunk.

Milyen jelt ad Karácsonykor az Isten? A keleti bölcseknek a csillag volt a jel, a pásztoroknak az angyal. A jel mégis egy kisgyermek a jászolban, szegény, törékeny újszülött. Elképesztően hétköznapi, mindennapos látvány, legfeljebb a környezete meghökkentő.

Hol keressük Isten szeretetének a jeleit? A tudományban, szenzációban, extázisban, csodagyógyulásban? Ma is csak a Gyermek a jel. Az ember Jézus. Arról ismerhető meg, hogy éppen olyan, mint bárki más. Mint mi. Gyermek a jászolban – a gyöngeség és kivetettség jele. Jézus az ilyen védtelenekkel azonosítja magát. A keresztjén is kiszolgáltatja magát, mert Isten halálos szeretetét hordozza, így vált meg. Keresztje a megváltás jele. Mert Jézus több mint mi: Isten Fia. Aki találkozik vele és követi Őt, megtelik szeretetével. Önmagunk fölé emel. Isteni életre képesít.

Szükségünk van jelre, de meg kell tanulnunk olvasni és értelmezni azt, mert a jel túlmutat önmagán – üzenetet hordoz. Folytonos hívást: jöjj, ismerj meg! Jelfogó kell hozzá, rezonancia: hit és bizalom a jeladóban, Istenben.

Karsay Eszter, Budapest-klauzál téri református lelkész

Kép: Sereg Krisztián

Ez történik továbbiak →