Kereskedelem és környezetvédelem

2015. szeptember 29., kedd

A Teremtés hete idei témáját, az éghajlati igazságosságot Nátán próféta Dávidnak mondott példázatán keresztül próbáljuk napról napra jobban átérezni. Sorozatunkban az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport által készített, gyülekezeteknek szóló segédanyag egy-egy írását adjuk közre.

„A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette." (2Sám 12,3)

Akinek pénze van, az gazdag, ő van „helyzetben" – így gondolkodunk ma, és úgy tűnik, hogy sok tapasztalat igazolja is ezt. Kárpátalján sorra hívják be a férfiakat, de végül nem mindenkit visznek el a Donyeck környéki frontokra, csak azokat, akik nem tudják „kifizetni magukat". De a mindennapjainkat ennél simábbnak tűnő helyzetekben is burjánzóan átszövi a „pénz = jó élet" stabilnak tűnő képlete.

Ezért meglepő nekünk, hogy a bibliai példázatban a vásárlás ténye negatívumként jelenik meg. „Csak egy báránykája volt, azt is pénzen vette". A szegénység még mélyebb bugyrát, az életkilátástalanság súlyosabb fokozatát jellemzi az, hogy a szegénynek csak pénzen vett báránya volt. Mert a természetes, a Teremtővel kapcsolatot fenntartó helyzet az lett volna, ha a báránya ott születik a karámban egy anyajuhtól. Amelyik szintén ott született, amelynek az anyja szintén... a gyökerekig, az átláthatatlan őseredetig – Istenig visszavezethető odatartozás. Ez lenne a normális, a harmonikus. A nem szerzett, hanem teremtett gazda-ság. A pénz elidegenítő tényezőként lép be a rendszerbe, törést okoz, aggodalomra ad okot.

Mai felfogásunk, ha meg is értjük ezt a gondolatot, igen távol van ettől. A pénzt nem tekintjük elidegenítőnek, inkább az élet természetes velejárójának, értékközvetítőnek... de mi is az az érték, amit közvetít? Érték-e valóban? Érték-e mélyen a gyökerekig... Istenig visszavezethetően?

Mai életformánkban nem sok helyzetben tudjuk kikerülni a pénzzel való értékközvetítést. De arra így is szabadok vagyunk, hogy „fizetett és fizető" létünkben időről-időre megkérdezzük magunktól: nem helyettesítettem-e be hiteles értékrendemet másikkal, másokéval, Máséval? Nem fogadok-e el törött, természetellenes rendszereket, nem alkuszom-e meg látszatértékekkel?

A pénz ugyanakkor lehet, lehetne a jó eszköze is. Kifejezhetne, közvetíthetne szeretetet is, szolgálhatna a jó kiterjesztése, határainak kitágítására. Mert valóban van értékközvetítő ereje! Ilyen vagy olyan értéké, értékelésé... A környezeti mozgalmak gyakran felhívják a figyelmet arra: vásárlásunk nem csak (ha egyáltalán...) szükségletkielégítés, hanem annál több: a rendszer jóváhagyása. „A pénzed szavazat" – mondják: azzal, hogy valamit megvásárolsz, tehát a pénzedet adod érte, egyben voksolsz is arra, hogy az az áru jó, kérsz még belőle, támogatod a gyártását és kereskedelmét...

Vajon az én vásárlásaim mit közvetítenek, mit fejeznek ki, mit terjesztenek? A teremtettre, a természetesre, a szeretethez való ragaszkodásra adott szavazatok-e? S ha nincs is módom mindig a legtökéletesebbet választani: mikor belépek egy üzletbe – legalább foglalkoztat-e ez a kérdés?

„Az ökumenikus mozgalom egyik nagy kihívása: hogyan éljenek a hívők a gazdasági igazságtalanság, az éghajlatváltozás és a birodalmi eszmék mai korában. Társadalmi és gazdasági igazságosság, emberi méltóság és a teremtés védelme a svájci reformátor, Kálvin János számára különlegesen fontos kérdés volt, akinek teológiai meggyőződése e tekintetben Istennek az élet minden területére kiterjedő hatalmán alapult, beleértve az Isten akaratának megfelelő élet fenntartására irányuló hívő elköteleződést és megerősítést."
(Johannesburgi Nyilatkozat a Fenntartható Fejlődésről, Református Egyházak Világközössége, 2002)

Napi terv

  • Ma lemondok valamilyen passzív szórakozásról (TV, Internet, stb.) és helyette emberekkel töltöm az időt - beszélgetek, beülünk valahova, vagy együtt sétálunk, sportolunk.
  • Ma új kapcsolatot teremtek egy szomszéddal vagy az utcánkban lakóval, ezzel erősítve a helyi közösséget.

Élő példák - Egyháztáji és templomkert programok (református és evangélikus egyház)
A Magyar Református Szeretetszolgálat „egyháztáji" programjának, illetve a Magyarországi Evangélikus Egyház „templomkert" programjának célja, hogy haszonelvű kereskedelmi közvetítés nélkül összekapcsolja az egyházhoz kötődő vidéki kistermelőket és a városi fogyasztókat. Honlapjaikra felkerülnek a helyi piaci alkalmak információi, és azok a regisztrált termelők, akik terményeiket eladásra kínálják. Segítenek a fogyasztóknak, hogy megbízható helyről, jó minőségű és magyar termelőtől érkező élelmiszert vásárolhassanak. Segítenek piacot találni a gyülekezeti kötődésű kistermelőknek. Tevékenységük hozzájárul a profit helyben tartásához, így a vidéki munkalehetőségek megmaradásához. Munkájukat három bibliai alapelvre építik. Vallják, hogy ezek szem előtt tartásával tehetünk eleget a teremtett világ megőrzéséért és a benne élő emberek boldogulásáért: (1) bizalom legyen a termelők és a vásárlók között – tudom kitől vettem, tudom mit vettem; (2) méltó a munkás a maga bérére – a termelők munkájukért kapják meg az őket megillető anyagi és erkölcsi elismerést; (3) sáfárság – mindannyian, vásárlók és termelők felelősen gazdálkodjuk a ránk bízott javakkal.
(www.egyhaztaji.hu, www.templomkertem.com)

Istent keresem

2Krón 28

„...nem azt tette..., amit helyesnek lát az Úr” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →