Készüljünk karácsonyra – a szeretetközösség ünnepe

2011. december 22., csütörtök

Hogyan ünneplik a református családok Jézus születését? Van református karácsonyi menü? Mi a jó, az igazi ajándék?Hogyan töltődhet fel az ember testileg és lelkileg adventben? Négy háziasszonyt kérdeztünk, akik megosztották velünk tapasztalataikat. Tiszta, takarékos, lelki élményekben gazdag karácsonyt kívánunk cikksorozatunk negyedik, az ünnepről szóló befejező részével.

Kik és hogy díszítik a karácsonyfát? Tippeket, ölteteket, praktikákat kínálnak kezdőknek és haladóknak: Gilicze Andrásné, szentes-felsőpárti lelkipásztor, az Országos Nőszövetség titkára, három gyerek édesanyja. Fördős Kata missziói gondnok, gyermek misszionárius, a Budai Gyülekezet tagja, a Reformátusok Lapja óvodás rovatának szerzője, két gyermek édesanyja. Jakab-Köves Gyopárka, írónő, szombathelyi lelkész felesége, a Dunántúli Nőszövetség tagja. Dr. Vargha Ferencné Kiss Réka, biztosítási ügynök, a pápai nőszövetség elnöke, kórházlátogatói csoportot vezet, két nagylány unokája van.

A csoda varázsa

„Nekem és a férjemnek a meglepetés, a csoda otthonról hozott dolog volt, és ezt szerettük volna továbbadni” – mondja Jakab-Köves Gyopárka. „A karácsonyfa egészen különleges ajándék, az angyal hozza, 24-én éjjel kerül a szobánkba. De miután a gyerekek szeretnek barkácsolni, apró díszeket, figurákat gyártani, azokat együtt, már az ünneplésnél együtt rakjuk fel a fára” – teszi hozzá.

A szentesi lelkészcsaládban az időközben már felnőtt gyerekek állítják a karácsonyfát, egy időben közösen készítette a család, korábban pedig meglepetés volt a számukra. Míg a gyerekek 24-én délután ruhát és csomagot vittek édesapjukkal a gyülekezet néhány rászoruló családjába, addig az édesanya díszítette fel a fát. „Volt idő – emlékezik Gilicze Andrásné –, mikor a gyerekek azt mondták, ne állítsunk karácsonyfát, legyen az Úr Jézus a középpontban karácsonykor. Este persze hiányzott, valahogy olyan  »kopasz« volt az ünnep.”

Kiss Rékáék otthonában is minden évben élő fenyő díszeleg, volt már, hogy a rokonságtól kapták. A férje faragja be a fenyőtalpba, szenteste délutánján. Soha sincs agyondíszítve, kis fehér égőkkel öltöztetik fel. Mostanában a teraszt is kidíszítik fényfüzérekkel, de miután idén kapott a teraszra egy gyönyörű sárga betlehemi csillagot, másat nem is tesznek lakásuk ablakába, ez jelképezi a karácsonyi csodát.

Mi kerül a fára?

Mindenki a gyermekkor gondtalan szépségét viszi magával, mikor az ünnepre készül, véli Gilicze Andrásné. Férjével mindig ezt próbálta továbbadni gyerekeinknek. „Olyan családból jöttem, ahol kályhaezüsttel festettünk diót, s ha csokit kaptunk, a sztaniolt mindig félretettük, hogy abba csomagoljuk a szaloncukrot. A gyerekeinkkel már alufóliába csomagoltuk, hogy el tudjuk mondani nekik, milyen volt a karácsony, amikor még mi voltunk az ő korukban.” A lelkésznő családtagjai nem szeretik a műanyagot, a mai napig a gyerekeik által készített díszeket – diót sztaniolban, horgolt díszeket – teszik föl a fára. 

Fördős Katáék egységesre díszítik a fát, de minden évben másként. „Egyszer hajtogattam vagy százhúsz dobozt, és csak színes dobozkák lógtak rajta, másszor készítettem papírból kivágott angyalkákat, és így teli volt libegő papírangyallal az egész fa. Volt már piros-arany gömbökkel ellátott, vagy ezüst-arany kombináció, volt csupa szalma is, és csak mézeskalácsos is.  Mindig csak karácsony előtt döntöm el, milyen is legyen. Nincs megszabott rendje nálunk, hogy csak ilyen vagy olyan lehet egy karácsonyfa, de szeretem, ha egységes a díszítés” – mondja a budapesti anyuka. Mindig az ő gyermekkori karácsonyi csillaga kerül a fa tetejére.

Gyopárka nem annak a híve, hogy minden évben modernizálják a fát. Az sem fordult meg a fejében sosem, hogy műfájuk legyen. „Nálunk évről-évre ugyanazok a díszek várnak az angyalra, arra, hogy majd elővegye azokat. A díszítésében általában a piros szín dominál, de ez sem szabály.” Próbálkoztak azzal is egyszer, hogy almát és diót tettek a fára, de ez nem vált be, mert a központi fűtéses lakásban sajnos mind megaszalódott. „A gyertyagyújtás szokásáról is lemondtunk egy időre, mert túl kicsik a gyerekek. Ha nagyobbak lesznek, lehet, hogy visszatérünk rá, mert teljesen más hangulata van, mint az égőknek.”

Gilicze Andrásné így összegzi háziasszonyaink tapasztalatait: „Nem az számít, hogy mi van a fán, de valahogy mégsem mindegy.”

Olyanok, mint az alma

Fördős Katáék számára már 24-én reggel elkezdődik az ünnep. Hozzá tartozik az aznapi készülődés, a délelőtti fadíszítés is. „Többnyire vidéken töltjük a Karácsonyt, s ha szép hó van, akkor kimegyünk a kertbe, de ha nincs, akkor is beleszimatolunk a friss decemberi levegőbe.”

Mindenképpen hallgatnak zenét, a hangulattól függ, milyen karácsonyhoz illő cédét raknak fel, vagy miután lányának nagyon jó hangja van, ő is szokott énekelni. „Gyertyát is égetünk – mondja –, a lakás fahéj illatba burkolózik, és narancsokat tűzködünk meg szegfűszeggel.” Az ebédjük nagyon egyszerű, leginkább az addig megfőzött ételek maradékai.

„Gyermekeim is átvették tőlem azt a szokást, hogy, mindenki kap személyre szóló karácsonyi üdvözletet, üzenetet a másiktól meséli Kata. – Délután elkezdjük felolvasni a céduláinkat, kibontjuk az ajándékokat.” Az is generációkról öröklődik, hogy a legkisebb adja át az ajándékokat, mert ő a család angyalkája. Viszonylag korán vacsoráznak, este felolvassák a születés történetét a Bibliából. Ezután eldöntik, mit csináljanak: megnézzenek egy kedvenc filmet, vagy valamit játsszanak.

„Egy népi hagyományt is élünk – árulja el a Reformátusok Lapja gyermekoldalának munkatársa – karácsonyeste a családfő felvág egy almát annyifelé, ahányan a családban vagyunk, és azt együtt fogyasztjuk el. A szokás szerint ez azt jelenti, hogy akkor jövőre is kerek egész marad a család.”

Szeretet, közösség

Kiss Rékáék szeretik megadni a módját, a szentesti közös vacsorára szépen felöltöznek. Mint mondja, számukra ez hozzá tartozik az ünnepi lelkülethez. Vacsora után megajándékozzák egymást, énekelnek, a férje verset mond. Este zenét hallgatnak, szép orgonamuzsikát, trombitaszót. Újabban van náluk éjféli istentisztelet, arra is elmennek. „Nagyon örülök, hogy ezt bevezették, meghitt és szép szokás” – mondja a pápai nőszövetségi elnök.

Gilicze Andrásné családja sokáig egy egyedül élő nénivel töltötte az ünnepet. Rendszeresen főztek az idős asszonynak, karácsonykor pedig átmentek érte, együtt voltak szenteste. „Már elköltözött közülünk, s a következő karácsonyon hiányzott is, családtaggá vált számunkra” – meséli a lelkésznő.

Megható szokás él náluk: „Férjemmel megfáradva a sok szolgálat után egyik évben megálltunk a karácsonyfa alatt, s átöleltük egymást.” Az akkor két és fél éves gyerek, miután kibontotta ajándékait, rájuk nézett, odament hozzájuk, s azt kérte: „Vegyetek fel és csukódjatok össze!” Ahogy nőtt a család, körbe álltak, átölelték egymást, mindenki mindenkit. Azóta ez szállóigévé vált környezetükben. Egyszer egy nő a gyülekezetükből, miután látta így őket összeölelkezve, könnyezve mesélte, hogy ő még soha nem élt át ilyen szeretetközösséget.

Az Angyal éjjel érkezik

„Arra hamar, családanyaságom első éveiben rá kellett jönnöm, hogy nálunk az nem megy, hogy a szentestének nevezett ünnepen már álljon a fa és ott álljanak az ajándékok is alatta. Így nálunk éjszaka érkezik az angyal, ami érthető is, mert addig nem is nem tud bejönni a lakásba, amíg nagyon sokan észrevehetik őt” – magyarázza Gyopárka. Így aztán náluk 25-én reggel van az ajándékozás, csomagbontás, de még sötétben, mert mire a szülők kibújnak az ágyból, addigra a gyerekek már ott ülnek a fa alatt.

A szombathelyi lelkészcsaládban 24-én az istentisztelet a legfontosabb, nagyon bensőséges része az ünnepségnek. „Sokszor előfordul, hogy utána még bejönnek kedves ismerősök, barátok beszélgetni, majd ha ők elmentek, megterítünk magunknak.” A gyerekek nagyon jó partnerek ebben, már az egész kicsik is segítenek. Együtt szépen elrendezik a szalvétákat, ezután megtartják a kis családi ünnepi vacsorájukat, ami előtt vagy után a Bibliából olvasnak. Este pedig kívánságműsor van, ki mit szeretne a karácsonyi énekekből, azt közösen eléneklik. Az anyuka szerint „minden hagyománynál fontosabb, hogy az ünnep középpontjában Jézus Krisztus álljon”.

Feke György – Kováts Annamária

Cikksorozatunk korábbi részei:
Készüljünk karácsonyra – idő magunkra, másokra, otthonunkra
Készüljünk karácsonyra – az ajándékozásról
Készüljünk karácsonyra – étkezés, receptek
Háziasszonyaink receptjei

Istent keresem

5Móz 30

„Válaszd hát az életet, hogy élhess te és az utódaid is!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →