Készüljünk karácsonyra – az ajándékozásról

2011. december 20., kedd

Mi a jó, az igazi ajándék? Hogyan töltődhet fel testileg és lelkileg az ember adventben? Van református karácsonyi menü?Hogyan ünneplik a református családok Jézus születését? Négy háziasszonyt kérdeztünk, akik megosztották velünk tapasztalataikat. Tiszta, takarékos, lelki élményekben gazdag karácsonyt kívánunk cikksorozatunk második, ajándékozásról szóló részével.

Vegyük vagy készítsük a meglepetést családtagjainknak? Tippeket, ölteteket, praktikákat kínálnak kezdőknek és haladóknak: Jakab-Köves Gyopárka, írónő, szombathelyi lelkész felesége, a Dunántúli Nőszövetség tagja.  Fördős Kata missziói gondnok, gyermek misszionárius, a Budai Gyülekezet tagja, a Reformátusok Lapja óvodás rovatának szerzője, két gyermek édesanyja. Dr. Vargha Ferencné Kiss Réka, biztosítási ügynök, a pápai nőszövetség elnöke, kórházlátogatói csoportot vezet, két nagylány unokája van. Gilicze Andrásné, szentes-felsőpárti lelkipásztor, az Országos Nőszövetség titkára, három gyerek édesanyja.

Korán kell elkezdeni

Az ajándékokat Jakab-Köves Gyopárka szerint nem lehet akkor megvenni, amikor már elkezdődött a téli szünet. „Mindenképpen az előttre kell időzíteni. Így biztosan az angyalka hozza az ajándékokat.” Fördős Kata egész évben figyeli szeretteit, igyekszik folyamatosan kifürkészni legbelsőbb vágyaikat, ahogy a viszonylag olcsóbb vásárlási lehetőségeket is. Ezáltal, mire eljön az advent, többnyire minden ajándék, vagy annak gondolata már ott van a fejében. Így ez nem a karácsony előtti időszakra összpontosul. Gilicze Andrásné családtagjai szövetkeznek egymással, anya segít kitalálni és megcsinálni apa ajándékát, s ez fordítva is hasonlóképp működik. 

A gyerekeket könnyebb meglepni, mint a felnőtteket, árulja el Gyopárka, mert ők hamar felsorolják azt, mit szeretnének. Aztán a listájuk alapján a szülő megfontolhatja, hogy valóban mire van szüksége a gyermekeknek. Az idősebbeknek különösen nehéz ajándékozni, hiszen elvileg mindenük megvan, teszi hozzá az írónő. „Én éppen ezért előnyben részesítem azokat az ajándékokat, melyeken ott van a lenyomatunk: egy saját hímzés, szellemi termék, stb.”

Felajánlások ajándékba

„Nálunk már mindenki felnőtt, és viszonylag szabad a tárgyi igényektől” – mondja Fördős Kata. Szeretnének örömet okozni egymásnak, ezért kifürkészik a másik legfőbb vágyát. Ez lehet, de nem feltétlenül vásárolt ajándék. „Többnyire olyan meglepetések kerülnek a fa alá, melyek nem becsomagolhatóak. Olyat adunk egymásnak, ami egy cédulára fölírható, ezek a mi bónuszaink. Például ez a bón egy kézmasszázsra, ez a másik egy közös fagyizásra, a harmadik egy kedvenc mozifilm megnézésére váltható be. Igyekszünk személyes örömet szerezni egymásnak.”

Néhány évvel ezelőtt, amikor a gyerekeik nagyobbak lettek, akkor döntöttek úgy, hogy nem ajándékkal ünnepelünk, hanem valami mással. Így alakult ki, hogy amikor beköszönt az advent, mindennap írnak egymásnak kis cédulákat, valami aznapi kedvességet. Ezeket a cetliket egy kosárba gyűjtik, szenteste a karácsonyfa alatt válogatják szét, és olvassák fel egymásnak.

„A tárgyaknak nincsen akkora értékük, mint a segítségnyújtásnak. Ilyenformán nagyon szép ajándék az, hogyha egy családnak felajánl valaki egy tálca süteményt” – véli Jakab-Köves Gyopárka. „Nekünk is előre megmondták, hogy kapni fogunk egy tálca édességet, pont azért, hogy felmentsenek engem a sütés alól. És ez számomra, és valószínűleg más édesanyák számára is, különösen, ha hajszoltak a sok munkától, óriási értéket képvisel” – meséli hálásan a négygyermekes anyuka.

Egyéni odafigyelés

Kiss Réka szeretettel emlékezik gyerekkori karácsonyaira. Apja 1952-es halála után édesanyjával szűkösen éltek, így csak praktikus ajándékokra futotta. Rendszerint ekkorra időzítették a szükséges dolgok vásárlását. Az ünnep fontosságát és bensőségességét családjában igyekszik továbbörökíteni a pápai nőszövetség elnöke.

Manapság heten ünnepelnek családi körben, s mivel nem szeretik a túlzott ajándékozást, mindenki csak egyvalakinek ad ajándékot. Adventben kihúzzák egymás neveit egy kalapból, így mindenki ajándékoz és mindenki megajándékozott. Míg a szentesti ünnepi gyertyagyújtás után ki nem bontják az ajándékot, nem tudják, kitől és mit kapnak. Így kettős a meglepetés, s mentes a felesleges terhektől, mesél a sokaknak szimpatikus szokásról a nagymama, akinek már mindkét unokája felnőtt.

Azt is megbeszélik, hogy öt-hatezer forintnál nem költenek többet egymásra, s igyekeznek olyat adni, ami épülésre szolgál, például egy cédét vagy egy könyvet. Többször adnak egymásnak személyre szabott, saját kezűleg készített ajándékot: naptárat, fényképalbumot. A jó szakács hírében álló Réka asszony idén karácsonyra egyik lányának saját receptkönyvét írja át díszes formában.

Vegyünk vagy készítsünk?

A szombathelyi háziasszony szerint az igazán értékes dolgok azok, amikben benne van a személyesség. „Mielőtt megveszünk valamit, át kell gondolni, mi mindene van az ajándékozottnak. És ilyenkor általában az derül ki, hogy szinte mindene van már abból, amit szeretnénk neki vásárolni. Emiatt is lehetséges az, hogy egy házi kötésű kardigán igazán maradandóvá válhat, mert hozzákapcsolódik mindaz, ahogy kötötték, ahogy megkaptuk, ahogy látszik rajta az esetleges tökéletlenség, ami egy ilyen nem gyári készítésű dolog sajátja. Ezek mind maradandóvá teszik, ha máshol nem, az emlékezetünkben.”

Egy szemlélet szerint, ha itt a karácsony, akkor vegyünk valami használati tárgyat. Sok család kénytelen így gondolkodni. „Mint édesanya mondhatom, hogy ruhaneműre a gyerekek többségének mindig szüksége van. Folyamatosan pótolni kell a ruhákat, mert kinövik őket, vagy gyorsan tönkre mennek, mint a zoknik” – véli Gyopárka, aki igyekszik ezeket az ajándékozás idejére időzíteni. „Én sem szeretném azt mondani, hogy dobáljunk ki minden használati tárgyat a fa alól, de legyen jellemző a visszafogottság, hiszen nem felejtkezhetünk el arról, nem nyomhatja el semmi azt, hogy Jézus Krisztus a Megváltó születésnapját ünnepeljük” – fogalmazza meg a négy háziasszony álláspontját.

Gilicze Andrásné szerint nem vásárolni kell, hanem valami ötletes dolgot készíteni vagy felajánlani. A szentesi lelkésznő példaként fiát említi, aki egyszer bónokat adott karácsonyra, ígéretet tett, hogy olyan házimunkát is elvégez, melyekhez egyébként nincs kedve.

Ötletes meglepetések

Mi az az ajándék, amit otthon, akár a gyerekek is, könnyedén és gyorsan elkészíthetnek? Erről is kérdeztük tapasztalt háziasszonyainkat, ötleteiből szemezgettünk.

Fördős Katákénál a „gyorsan jót és szépet” a jelszó. „Minden hittanórán az adventi időszakban elkészítjük a mi magunk illatos zsákocskáját, ami inkább egy négyzet alakú függöny darab, vagy átlátszó anyag, amibe egy kis fahéjat, szegfűszeget, pár apró tobozt beleteszünk, egy szalaggal összekötjük. Csak öt perc, míg elkészül, és csodaszép lesz.” Ugyanennyi idő alatt lehet fenyőágból és tobozból és színes szalagból ajtódíszt készíteni. „Egy szép szalagot megkötünk masnira, rátesszük a fenyőágra, és már kész is a szomszédoknak is adható ajándék.”

A hitoktató készít a gyerekekkel ajándékkísérőket is, „amihez némi ragasztó, színes papír és fantázia szükséges, esetleg egy-egy szép filctoll, amivel rá lehet írni az üdvözlő szavakat”. Emellett szoktak csinálni aranymondásos könyvecskét, ami nem áll másból, mint pár színes lapból, szalagból. „Egy lyukasztógéppel összefűzhetővé tesszük a lapokat, belefűzzük a szalagot és már kész is a könyvecske, amibe jókedvű üzeneteket, igéket lehet írni.”
Jakab-Köves Gyopárka egy egyszerű levendula zsákot ajánl hímzéssel vagy anélkül, esetleg egy párnát. „Tavaly mi olyan kis dobozkákat, házikókat állítottunk elő, amikben volt pár darab mézeskalács. Lehet csinálni olyan kis piros anyagszívet, amit fel lehet rakni a fára. Ez mindig arra fogja emlékeztetni a másikat, akitől kapta. Abszolút egyszerű dolgok ezek, nem kell semmi egetrengetőt kitalálni. Magát az akaratot, az energiaráfordítást értékeli benne, aki kapja” – állítja a szombathelyi nőszövetségi tag.

Gilicze Andrásné gyermekei cserkészek, sok technikát tanultak fiatal korukban. Csináltak már képeket kavicsból, horgoltak tolltartót, de nem idegen tőlük a batikolás sem. Lányai egyszer párnát készítettek apjuknak, s az egyik lány falapba éget képeket, igéket karácsonyra.

Legyen öröm

„Nem magát ajándékozza meg az ember, hanem a másikat” – mondja Jakab-Köves Gyopárka. Azt kell megtudnunk, mi az, aminek ő örülne, véli az írónő. „A legtöbb ajándékozó ezzel szemben azt fogalmazza meg, mi az, aminek én örülnék. Ez nem célravezető, mert nem biztos, hogy egybeesik azzal, amit a másik is szeretne.”

„Legyünk szabadok az ajándék vásárlásában – bíztat minket Fördős Kata –, olyan értelemben, hogy az ajándék igazi öröm legyen. A legtöbb, ami adható, az az a fajta figyelem, aminek eredménye a megajándékozott öröme. És ez független attól, hogy nagy tárgyi, vagy kicsi, hasznos, vagy nem hasznos ajándék, a másiknak kell, hogy jó legyen. Megtapasztaltam, hogy az ajándékozás akkor öröm, ha öröm nekem, és még nagyobb annak, aki kapja.”

Gyopárka szerint, mint a készülődés minden területén, az ajándékozás során is tudatosságra kell törekedni. „Nem azzal a szemlélettel kell nézni a karácsonyt, hogy a vásárlás, a fogyasztás az elsődleges, hanem a lelki ajándék. A magunk visszafogása is egy eszköze annak, hogy lelkileg tisztábban érkezzünk oda az ünnephez. És mindez nem elsődlegesen a takarékosság jegyében zajlik, hanem azért, hogy egészen más szemlélet uralkodjon el a családokban. Legyen a mondanivaló az értékes.”

Feke György – Kováts Annamária

Cikksorozatunk korábbi részei:
Készüljünk karácsonyra – idő magunkra, másokra, otthonunkra
Készüljünk karácsonyra – az ajándékozásról
Készüljünk karácsonyra – étkezés, receptek
Háziasszonyaink receptjei

Istent keresem

5Móz 29

„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →