Öko-igazságosság, növekedés és remény

2012. szeptember 12., szerda

Huszonkét országból – protestáns, ortodox és római katolikus egyházak képviselőiként – kilencvennyolcan érkeztünk a hollandiai Mennorode Konferenciaközpotba, Elspeetbe, hogy 2012. augusztus 29. és szeptember 2. között megtartsuk az Európai Keresztyén Környezetvédelmi Hálózat 9. Közgyűlését. A közgyűlés témája az öko-igazságosság, növekedés és remény volt.

Az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat(ECEN) célja a teremtésvédelem előmozdítása. Egyik fő törekvése, hogy a természettel és a környezettel való kapcsolatról beszéljen a keresztény teológia és a keresztény életvitel perspektívájából. Ennek égisze alatt a közgyűlésen résztvevő küldöttek szeptember 2-án közös, ökumenikus teremtésünnepi istentiszteleten vettek részt. Az apeldoorni De Drie Ranken holland református gyülekezetben a konferencia résztvevői szimbolikusan átadtak egy kancsó különleges vizet, amelyet abból í vazből öntötek össze, amit mindenki hazájából hoztak. A Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát Teremtésvédelmi csoportjának vezetője Kodácsy-Simon Eszter és a Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti programvezetője Kodácsy Tamás egy pohár magyar gyógyvizet öntöttek a többi európai vízhez.

Az ECEN egyik legfontosabb programja a környezettudatos gondolkodásmód és vezetési felfogás terjesztése és annak meghonosítása minél több egyházi szervezet szolgálatában. Az Ökogyülekezeti program ennek az égisze alatt indult, és az ECEN előző közgyűlésén vetődött fel egyházunk skót Eco-congregation-nal való partnerkapcsolatának lehetősége is. Az idei közgyűlés záró plenáris elfogadtak egy közös nyilatkozatot, melynek középpontjában a az öko-igazságosság, növekedés és remény volt. A nyilatkozat szövegét alábbiakban olvashatják.

Többféle válság időszakában élünk: a pénzügyi világválság problémákat okoz a valós gazdasági növekedésben. A hagyományos növekedés (amelyet GDP-vel mérnek) már nem jelent valódi megoldást, és komoly nehézséget jelent, hogy ne lépjük túl a Föld határait. Az energiaforrásokhoz egyenlőtlenül jutunk hozzá, ami növekvő igazságtalanságot gerjeszt a nemzetközi, valamint a nemzeti és regionális szinten egyaránt.

Ilyen válságos időszakban az egyházaknak meg kell találniuk a reménység jeleit:

  • Krisztus feltámadt. A húsvét reggelén tanúskodó asszonyokkal és a hozzájuk csatlakozó tanítványokkal együtt az Ő jelenléte által tapasztaljuk meg, hogy Krisztusban az élet legyőzi a halált.
  • Bizalmunkat Krisztusba vetjük, aki bővelkedő életet ígért nekünk (Jn 10,10). Az Ő élete gyógyító és átformáló erő, nem csak számunkra, hanem az egész teremtés számára is.
  • Krisztusban Isten megbékélt (Kol 1,20). Mialatt az erőszak áldozataként a kereszten szenvedett, Jézus Krisztus megszenvedte jelen válságunkat is, amelyben minden teremtmény osztozik. Reménységük és reménységünk az Ő feltámadása.
  • Krisztus a föld sójává tett minket (Mt 5,13). Krisztus élete áthatja a közösségi és egyéni életünket is, egyházainkat bizonyságtételre bátorítva, hogy járuljunk hozzá a határozott és következetes politikai lépésekhez.

Nincs kétség afelől, hogy változtatni kell termelésünk és fogyasztásunk szokásain, mennyiségén, elosztási módján, valamint az életmódunkon. Fenntartható és méltányos társadalommá kell válnunk. Ezen változás iránt már sok egyén és egyház elkötelezett. Ugyanakkor az a szorongató érzésünk van, hogy ez nem elég. Többet kell tenni, és a változás nem jön elég gyorsan ahhoz, hogy közösségeinket olyan útra terelje, amely a jövőben fenntartható.

Az egyházaknak – más közösségekkel együtt – a szerkezeti átalakulás mellett kell letenni a garast. Az új és fenntartható életmódban szerzett tapasztalatainkat felhasználhatjuk arra, hogy nagyban segítsük a társadalmunk változását, hogy felgyorsítsuk az „elég gazdasága" és a „gondoskodás gazdasága" felé mutató átalakulást. Az egyházak bizonyságtevői és képviselői lehetnek a helyi szinten történő változásoknak, mert példát mutathatnak a fenntartható gazdaság értékeire, úgymint igazságosságra, egyszerűségre, alázatosságra, életritmusra, közösségépítésre, hitre, reményre és szeretetre.

Javasoljuk, hogy az egyházak és a keresztyén emberek az alábbi módokon cselekedjenek:

  • Vegyenek részt az Átalakuló Városok Mozgalmának munkájában, alkalmazzák az átalakuló mintákat saját életmódjukra, segítsék elő ezeket és az ehhez hasonló kezdeményezéseket a helyi közösségekkel.
  • Programjukban kiemelten szerepeljen a klímaváltozással kapcsolatos munka folytatása.
  • Támogassák és vegyenek részt a biodiverzitás megőrzésében; tanuljanak a biodiverzitásról, és tanítsanak erre másokat is; s őrizzék meg a veszélyeztetett fajokat és élőhelyeket.
  • Az öko-menedzsment területén osszák meg és alkalmazzák ötleteiket a különböző jó példák és kezdeményezések területén.
  • Fedezzék fel a keresztyén teológia gazdagságát, amely Isten teremtésének egészét magába foglalja és tiszteli.

Ahol cselekedet van, ott növekszik a remény. Ahol remény van, ott cselekedet követi azt. Keresztyénként reménységünk van a feltámadásban, ám érezzük a világ összetört állapotát is. Hisszük, hogy a gőg, csakúgy mint a reménytelenség és a kétségbeesés, Isten akaratával ellenkezik. Új exodusra van szükségünk, hogy kivonuljunk a gazdasági növekedés és a szűk értelemben vett emberközpontú teológiai megközelítés fogságából. A Szentlélek vezetése alatt hadd léphessünk úgy a jövőbe, mint a teremtett világ egészének szent közössége. Mindazonáltal elkötelezzük magunkat arra, hogy sokkal gondosabban és figyelmesebben éljük életünket. Ahogyan elődeink tanítottak minket: a cselekedetek annak a reménységnek evilági jelei, amely a feltámadott Krisztusban van, akinek a nevében reménykednek majd a népek (Mt 12,21).

Kodácsy Tamás

Istent keresem

2Krón 31

„Minden munkáját, ...Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →