Krisztus-ünnep

2017. január 13., péntek

Krisztus kiengesztelő és megbékélésre hívó szeretete (2Kor 5,14-20) a témája a 2017-es ökumenikus imahétnek. Katolikusok, protestánsok és ortodoxok világszerte közösen imádkoznak a Krisztus-hívők egységéért január 15. és 22. között.

A keresztyének egységéért meghirdetett nyolc napos imamozgalmat az Egyházak Világtanácsa és a katolikus egyház közösen szervezi. Annak tematikáját a reformáció jubileumi évére Luther Márton szülőhazájában dolgozták ki. „Jó tudni, hogy a protestáns egyházak együtt imádkoznak ebben az esztendôben is a testvéregyházakkal, így a Katolikus Egyházzal is" – fogalmaz Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke és Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a magyar nyelvre lefordított imaheti füzet bevezetőjében.

Németország az idei témaadó

Luther Márton 1517-ben nyilvánossá tette 95 tételét, amelyben aggodalmát fejezte ki kora egyházának visszaélései miatt. A reformációnak, ennek a kulcsfontosságú eseménynek, amely évszázadokon át befolyásolta a nyugati egyház életét, kiindulópontja volt a protestáns felekezetek létrejöttének, 2017-ben lesz az ötszáz éves évfordulója. Németországi Protestáns Egyház (EKD) már 2008 óta készül erre az évfordulóra, minden évben más és más reformációi témára összpontosítva, mint például: reformáció és politika, vagy reformáció és oktatás. Az EKD különböző ökumenikus partnereit is meghívta, hogy segítsenek közösen emlékezni az 1517-es eseményekre.

A wittenbergi vártemplom

Németország 81 milliós lakosságából 50 millió ember keresztyén. Többségük vagy a római katolikus egyházhoz vagy a reformátusokat és evangélikusokat tömörítő EKD valamelyik tartományi egyházához tartozik, de kis számban mindegyik keresztyén felekezet jelen van az országban. A középkorban Németország több sok tartományból, illetve fejedelemségből állt, de ezek mind a római egyházhoz tartoztak. A reformáció szakadásokat eredményezett a nyugati keresztyénségben, végül a katolikus és protestáns erők közötti háborúhoz vezetett. Az augsburgi béke (1555) átmenetileg véget vetett ezeknek a konfliktusoknak azzal a feltétellel, hogy a fejedelemség vagy tartomány lakossága az elöljárója hitéhez ragaszkodik. A másként hívőket rákényszerítették, hogy térjenek át uruk vallására, vagy pedig költözzenek el más vidékre. Ez a szabály az evangélikusokra és a katolikusokra vonatkozott, de a kálvinistákra és anabaptistákra nem, akiket emiatt üldöztek. A harmincéves háborút (1618–1648) lezáró vesztfáliai béke a reformátusokra is kiterjesztette az „akié a föld, azé a vallás" elvét. Ennek eredményeként a németek évszázadokig terület szerinti felekezeti elszigeteltségben, bizalmatlanságban és ellenségeskedésben éltek. A második világháborút követő kelet-európai menekültáradat, valamint a mediterrán országokból érkező vendégmunkások bontották meg ezt az elszigeteltséget, s gazdagították az ország felekezeti és vallási sokszínűségét.

Luther szülőhazájában mindig is ellentmondásos volt a reformáció megítélése a különböző felekezetek körében. A németországi egyházak az elmúlt években megegyeztek abban, hogy az ökumenikus megemlékezésnek Krisztus-ünnepnek kell, lennie, a hangsúlyokat Krisztusra és az ő békéltető szolgálatára helyezik. Így együtt ünepelhetnek a németországi evangélikusok, reformátusok, római katolikusok, ortodoxok, baptisták, metodisták és más keresztyén felekezetek. 

„Krisztus szeretete szorongat"

Több évszázadnyi kölcsönös ítélkezés és rágalmak után 2017-ben a protestáns és katolikus keresztyének először fognak közösen megemlékezni a reformációról Németországban. Részben ebből a megegyezésből fakad a keresztyén egységért tartott idei imahét súlyos témája is: Megbékélés – Krisztus szeretete szorongat minket (2Kor 5,14–20). Ezzel az igeverssel és a korintusiakhoz írt második levél egész ötödik fejezetének összefüggését figyelembe véve fogalmazta meg a német bizottság a 2017-es imahét témáját. Annak egyik fő hangsúlya Isten szeretetének és kegyelmének ünneplése (utalva az egyedül kegyelemből fakadó üdvösség reformátori elvére – Sola Gratia). A másik pedig rávilágít a reformációt követő mély megosztottság fájdalmaira is, nyíltan megnevezve a bűnt, és a megbékélés útjára hív az evangélium öröme által.

Luther prédikációjának középpontjában Jézus

A németek által kigoldozott istentiszteleti rend is azt a visszavonhatatlan kiengesztelődést ünnepli, amelyet a Jézus Krisztusban való hit által nyertünk: Jézus nevében gyülekezünk össze, hogy zsoltárokkal és más énekekkel dicsőítsük Isten csodálatos tetteit. Megvalljuk a megosztottság bűneit és bűnbocsánatért könyörgünk. Papírdobozokból felépíthetjük a szeretetünk hiányát, gyűlöletünket, megvetésünket, hamis vádaskodásunkat, szétszakadt úrvacsorai közösségünket, vallásháborúinkat, elzárkózásunkat, gőgünket és egyéb bűneinket jelképező falat, melyet csak a prédikáció után bontunk le, abból Krisztus megváltását szimbolizáló keresztet építve. A liturgiának részei lehetnek Krisztus megbékéltető, kiengesztelő és gyógyító munkájáról szóló tanúságtételek is. Az alkalom végére szétoszthatjuk a gyertya lángját, hogy minden gyülekezeti tag kezében világítson egy-egy gyertya.

A választott bibliai igehely azt hangsúlyozza, hogy a megbékélés Isten ajándéka, amely az egész teremtettségre vonatkozik. Isten cselekedetének eredményeként az ember, aki megbékélt Krisztusban, válaszul arra hívatott, hogy szóval és cselekedettel is hirdesse ezt a megbékélést. A textus hangsúlyozza, hogy nincs megbékélés áldozatok nélkül. Jézus az életét adta, ő mindenkiért meghalt. A megbékélés követei az ő nevében szintén arra hívattak, hogy hasonlóképpen áldozzák oda életüket. Többé nem önmagukért, hanem Krisztusért élnek, aki meghalt értük. Krisztus szeretete imádságra késztet minket, de ugyanakkor arra is, hogy az imádságon túl valamit tegyünk is a keresztyének közötti egységért.

A gyülekezeteknek és egyházaknak szükségük van Isten megbékélésének ajándékára, mint ami az élet forrása. De mindenek felett szükségük van erre az ajándékra a világ felé mutatott közös tanúságtételükhöz. „...hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem" (Jn 17,21). A világnak szüksége van a megbékélés követeire, akik ledöntik az elválasztó korlátokat, hidakat építenek, békét teremtenek, és új életutakhoz nyitnak meg ajtókat Jézus Krisztus nevében, aki megbékéltetett bennünket Istennel. Isten Szentlelke mutatja az utat a megbékéléshez az ő nevében.

Bárcsak Isten megbékélésének forrása áradna az idei imahéten, hogy sokan békességre találjanak, hogy hidak épüljenek! Bárcsak Krisztus szeretete szorongatná az egyházat és egész népét, hogy megbékélt életet éljen, és lerombolja az egymástól elválasztó falakat! – írják a szervezők.

Készült az ökumenikus imahét idei segédanyaga alapján, mely istentiszteleti liturgiával, napi igemagyarázatokkal és egyéb hasznos információkkal segíti az imaheti alkalmak megtartását a gyülekezeteben.

Istent keresem

2Krón 32

„Talán a ti istenetek meg tud majd benneteket menteni a kezemből?!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →