Áldott születés

2017. december 21., csütörtök

Krisztus Urunknak áldott születésének ünnepén érdemes megkérdeznünk, hogy mikor lesz valóban áldott e születés ünneplése. Bizonyára akkor, ha Jézus bennünk is megszületik, és Megváltóvá növekedik. Azonban sokszor hiába várjuk e bensőséges csodát, többnyire olyanok vagyunk, mint a hegyek, amelyek vajúdnak ugyan, mégis egeret szülnek. Várakozunk, készülődünk, díszbe, ünneplőbe öltöztetjük a szívünket, lelkünket, mégis gyakorta elmarad a csoda, az áldott születés.

A meddőség mostanában gyakori gond a fiatal családok életében. A spirituális meddőség sem ritkább, amely megfoszt minket az áldott születéstől, annak minden áldásától. Azonban a karácsonyi történet azt üzeni nekünk, hogy a Mindenható még a parányi gyermekben is el tud rejtőzni, hogy általa megmutassa ma­gát a világnak. E kicsiny emberecske, gyerekecske, a betlehemi jászolbölcső lakója „az istenség egész teljességének hordozója", aki felnővén a Fiúság megtestesítője lesz. Általa mi magunk is Isten gyermekeivé, fiaivá, leányaivá lehetünk. Méghozzá úgy, hogy Jézussal együtt mi is újra megszületünk, gyermekké leszünk. „Gyer­mek vagyok, gyermek lettem újra..." – írja magáról Petőfi. Erről a gyermekségről van szó, nem arról, amiről József Attila ír: „A kisgyermek, ki voltam, ma is él még, a felnőttet a bánat fojtogatja..." Nem a keserű, megsebzett szívű, felnőtt énünk­ben élő, hanem a bizalommal, játékossággal, szeretettel teli hajdani gyermekségünkről beszélünk most.

Ám kérdés: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét?" (Jn 3,4) Ha újra átlépjük a gyermekség immár oly magas küszöbét, és belesimulunk annak régi rendjébe, a szívünk megtelik bizalommal, és otthonosan érezzük magunkat, mint egykor drága szüleink, szeretteink, családunk körében, Isten közelében, tenyerében. Ily mó­don Krisztussal együtt megszületvén a gyermekség elsüllyedt Atlantisza vár ránk, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, a mi Atyánkra bízhatjuk sorsunkat. Aztán gyermekből fiakká lehetünk, és mivel fiak vagyunk „Is­ten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: »Abbá, Atyám!«" (Gal 4,6) Ennél rövidebb és hatékonyabb ima aligha létezik, hiszen kimondva, elkiáltva megtörténik a csoda. Többé nem a semmi ágán ül szívünk, hanem Isten gyermekeivé, fiaivá és leányaivá leszünk.

Máriát, Józsefet és a gyermeket Betlehemben egy barlangistállóban rejtette el az Örökkévaló, mint Abbá, jó Atya. Velük együtt minket is el tud rejteni, amikor csak kérjük, mert szükségünk van rá. Krisztus Urunknak áldott születésén mi is újjászülethetünk, Isten gyermekeivé lehetünk, és atyai szeretete által fiaivá és leányaivá növekedhetünk, testvérekként élhetünk „e csupa csősz világban".

Simon István, fotó: Kalocsai Richárd

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja december 24-31 számában.

Istent keresem

2Tim 1,15–18

„...az Ázsiában lévők mind elfordulnak tőlem...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →