A Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány keretében működő Önkéntes Diakóniai Év (ÖDE) Programiroda 18 és 30 év közötti fiataloknak biztosít hosszú távú, teljes idős önkéntes szolgálatot Magyarországon, Európa és Dél-Amerika különböző országaiban az oktatás és a szociális gondozás területén.  Évente 60-70 önkéntest fogadnak hazai egyházi intézményekben, gyülekezetekben, missziós programokban és megközelítőleg 25 önkéntest küldenek a külföldi partnerszervezetekhez. A jövőre 20 éves szervezet célkitűzése, hogy segítse a fiatalokat „Ki vagyok én?”, „Hol a helyem a világban?”, „Ki az én Istenem?” típusú kérdéseik megválaszolásában.

„Ez egy életformáló tapasztalat” – mondja Závodi Emese, református lelkész. A programban résztvevők az ÖDE vezetőjének szemei láttára válnak önállókká, a szolgálat során közelebb kerülnek magukhoz és Istenhez is. Kiemeli továbbá, hogy szolgálatukkal magvetést végeznek: elhintik az önkéntesség kultúráját. Mint mondja, azok a fiatalok, akik egy éven keresztül ilyen segítő tevékenységben vesznek részt, később is szívesen segítenek és önkénteskednek. Tevékenységükkel közelebb hívják a fiatalokat Istenhez, az egyházról egy sokkal életszerűbb, emberibb képet adva, mint amit általában az emberek tapasztalnak. „Ez egy lelki utazás, melyen végigkísérjük az önkénteseket, teljes körűen mellettük állunk mind fizikai, mind lelki értelemben” – mutatja be Emese szolgálatuk lényegét.

Nyitó szeminárium a reformáció jegyében

Mikor megérkezünk Monoszlóra, 21 olasz, francia, angol, észt, határon túli magyar fiatal ül körben, épp a csapatok véletlenszerű kijelölése van folyamatban, melyek feladata egy-egy híd elkészítése a rendelkezésre álló alapanyagokból. A hidakat úgy kell elkészíteniük, hogy azokat össze lehessen illeszteni, stabilan átívelve két, egymástól egy méterre álló asztal között. A csapatok ehhez mindössze kétszer egyeztethetnek egymással. 

„A szeminárium célja, hogy a lelki utazás megkezdését segítsük” – tudjuk meg az ÖDE vezetőjétől. Ezt egyfajta „lelki tarisznya” összeállításával teszik meg, melynek legfontosabb eleme az Istentől jövő bátorítás. A reggeli áhítatokon, beszélgetéseken olyan igéket dolgoznak fel, melyek azt hirdetik, hogy szolgálatukkal, életükkel áldássá válhatnak mások számára, jó helyen vannak, Isten néven szólította, elhívta és ide helyezte őket. Továbbá megkapják azt az útmutatást, hogy az önkéntes szolgálat a szárnypróbálgatás lehetősége, mely során szabad elesni, megbotlani, nem baj, ha nem sikerül minden elsőre.

Az ötnapos szeminárium során kommunikációs játékok, beszélgetések, programok segítik a résztvevőket abban, hogy megnyíljanak, megismerjék egymást, és valamennyi szolgálattal kapcsolatos, gyakorlati kérdésüket feltegyék. Emellett idén a beszélgetések, előadások másik nagy témája a reformáció volt. „A reformáció nem csak évente visszatérő ünnepünk, de fiatalokat is megmozgató gondolat. Szerettünk volna velük közösen gondolkodni arról, mit jelent számára a mindennapi életben, hitükben" – mondják a szervezők. A vasárnapi istentiszteletet követően a templom kertjében a csapat közösen ültet el egy hársfa-csemetetét a reformáció, a megújulás, az élet és növekedés jegyben.  

Jana és Jette Németországból érkeztek, mindketten a gimnázium befejezése után döntöttek úgy, hogy egy év szolgálatot vállalnak, mert szeretnék jobban megismerni magukat és közelebb kerülni Istenhez a következő időszakban. Mindkét lány számára fontos a hit, életük alapja. Mint mondják, Jézus az az alapkő, akire bármikor támaszkodhatnak, akivel bármiről beszélhetnek, aki mindig törődik velük, aki akkor is megérti őket, ha más nem. Jette szerint a reformáció annak idején felért egy valódi forradalommal, hiszen óriási dolog volt, hogy az emberek a bibliafordításoknak köszönhetően anyanyelvükön olvashatták Isten szavát. Jana (képünkön) szerint azért fontos a reformáció, mert magát a vallást élő dolognak tartja, mely folyamatosan alakul, melynek változnia kell, például a reformáció által.

„Sosem fogsz a vízen járni, ha nem vagy kész kilépni a csónakból.”

Ezzel a mondattal foglalta össze Erika, a Kárpátaljáról érkezett önkéntes elszántságát, elhatározását a programban való részvétellel kapcsolatban. 15 évesen ismerte meg Istent, és mint mondja, szeretett volna valami olyat tenni, amivel kedveskedhet neki, amivel cselekedeteiben őt hirdeti, ezért is jelentkezett önkéntesnek. A fiatal lány mélyen hisz abban, hogy Isten az ő életének is Ura, és általa, az ő akaratából van itt és fog gyerekek között szolgálni. A következő egy évben szeretné új helyzetekben kipróbálni magát, tapasztalatokat gyűjteni, ismeretségeket kötni, segíteni másoknak. 

Csakúgy, mint Orsi (képünkön), a felvidéki önkéntes, aki komfortzónájából kilépve vállalt szolgálatot egyetemi közösségben. Míg korábban zárkózottsága miatt nagyon kevés emberrel tartott kapcsolatot, most az egyetemi közegben, sokakkal van napi kapcsolatban. Szeretne társas kapcsolataiban is fejlődni a következő időszakban, illetve az Istenről való kommunikációban.

Ruach Angliából érkezett és Magyarmecskén egy roma közösségben tölti a következő évet. A fiatal fiú magával ragadó lelkesedéssel mesél indítékairól: szereti az embereket, szeret emberekkel foglalkozni, kommunikálni. Döntésében az is befolyásolta, hogy példaképe, Jézus Krisztus is az emberek között szolgált. Szeretne nyomdokaiban járva ő is szolgálni, segíteni, életeket megváltoztatni, miközben saját élete is változik. Őszintén hisz ugyanis abban, hogy Jézus használja az embereket: itt van köztünk mindennap, támogat, segít, vezérel utunkon. Mint mondja, el tudná képzelni, hogy egy napon Magyarországon éljen, mert hazánk nagyon tetszik neki, a történelmünket is nagyon érdekesnek tartja.

Laurita, a csapat észt önkéntese barátaitól hallott az önkéntes szolgálati lehetőségről. Amikor meglátta az észt partnerszervezetnél a felhívást, egyértelmű volt, hogy megpályázza, hiszen két álma is valóra vált: két év után visszatérhetett a szívébe zárt Budapestre, ahol gyerekekkel foglalkozhat. Nagyon várta már ezt az évet, hogy megtapasztalja milyen más nemzetiségű fiatalokkal együtt élni, és új helyzetekben megállni a helyét. Azonban nem állított fel túl sok elvárást, mert úgy gondolja, ha azok nem teljesülnek, csalódottá, szomorúvá válik az ember, ő pedig szeretné élvezni ezt az évet. Hálás ezért az Istentől kapott évért, ahogyan mindenért, ami vele történik, legyen az jó vagy rossz.

Szoták Orsolya, fotó: Vargosz