Megnyugodni a Lélek jelenlétben

2014. június 06., péntek

„Pünkösd ünnepe jön. Egy olyan ünnep, amelynek ünnepeltje velünk akar kezdeni valamit" – Adamek Norbert áhítata.

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény." (Gal 5,22–23)

Mindig, amikor ez a lista a szemem elé kerül, két dolog jut eszembe.

Egyrészt egy jó nagy, ámde csupán kilenc óriási szemből álló szőlőfürt, ahogyan gyermekkoromban láttam először ábrázolva a Lélek gyümölcsét. Nem értettem még, miről is szól a dolog, de azt már akkor is tudtam, hogy jó volna enni belőle, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is. Jó lenne, ha az enyém lenne az a nagy szőlőfürt, lehetőleg azonban magok, kellemetlenségek nélkül.

Másrészt az jut eszembe, hogy jaj, ezeket nekem kéne teremni. Vagyis az én életemben kéne mindezeknek látszani. Csak nem látszanak. Vagy nem tartósan látszanak. S itt most ostorozhatnám magam tovább, de nem teszem. Unalmas. Meg nem is lenne összhangban az Igével.

Merthogy az Ige azt mondja, ez mind a Lélek gyümölcse. A Léleké, nem Adamek Norberté. Lehet, hogy az én életemben kellene látszania a gyümölcsnek, de azt mégsem én termem meg saját erőből: a Lélek cselekszik bennem és általam. Ez egyrészt felszabadító: hohó, hát akkor nem az enyém a felelősség! Másrészt erősen kérdőre is von: kapcsolatban vagy te a Krisztus Lelkével? Ez utóbbi ugyanis kulcsfontosságú – a Lélek nélkül nem megy. Ez a kapcsolat termi meg a gyümölcsöt.

Jézus is beszél erről a tanítványainak a Jn 15 elején. „Maradjatok énbennem, és én tibennetek." Ez a legfontosabb, amit meg kell tennem. Krisztus elsősorban nem nagy tetteket vár, hanem kapcsolatot, ami aztán megtermi a hála és az engedelmesség gyümölcseit. (Mert lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba oltattak, a háládatosság gyümölcsét ne teremjék.)

Azért küldte Krisztus a Vigasztalót, a Szentlelket, az ő Lelkét, hogy az életünk teljesebb legyen. Teljesebb Krisztus ismeretével, teljesebb magunk ismeretével és teljesebb hálával az életünkben megjelenő gyümölcsök felett. Hogy tudjuk: nem tőlünk vannak a gyümölcsök, de ugyanúgy örülhetünk nekik, mintha tőlünk lennének, hiszen az Isten országa teljesedik ki ezeken keresztül is.

Ezért is szomorít el, ha nem látok gyümölcsöket sem a magam, sem mások életében. Hiszen a lehetőséget Krisztus adja, nem kell kiérdemelni, csak elfogadni. Pont úgy, mint a kegyelmet. Csak engedni kéne, hogy működjön bennem, csak át kéne adni az irányítást, mint ahogy pünkösdkor az apostolok tették, s az ősgyülekezet lett belőle. Csak lenni kéne a Lélek jelenlétében, nem pedig görcsösen tenni, s teremnének a gyümölcsök. Megnyugodni a Lélekjelenlétben.

Pünkösd ünnepe jön. Egy olyan ünnep, amellyel csak mi, keresztyének tudunk mit kezdeni. Egy olyan ünnep, amelynek ünnepeltje azonban nem csak velünk, keresztyénekkel tud mit kezdeni, különben mi sem lennénk azok. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy velünk akar kezdeni valamit: gyümölcsöst szeretne. Áldott ünneplést, a Lélek jelenlétét és gyümölcstermést kívánok mindannyiunknak!

Adamek Norbert

Az írás megjelent a Reformátusok Lapja pünkosdi számában.

Istent keresem

Jak 1,9–18

„Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim:...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →