Mindez ideig ugyan több utalás történt arra, mekkora jelentősége volt Melanchthonnak a református protestantizmus történetére és teológiájára, de ennek tudományos feldolgozása igazából nem történt meg. Ismerjük, mennyire becsülte a wittenbergi tudós tanárt és teológust Kálvin, s milyen befolyása volt a Heidelbergi Káté megformálására tanítványán, Zacharias Ursinuson keresztül. A református egyházi rendtartásra hatott az egyházról szóló tanítása, az egyházjogról alkotott felfogása, az egyházi vizitációk fontosságáról alkotott véleménye. Bizonyíthatóan befolyásolta Melanchthon álláspontja és modellje a református iskolákat és akadémiákat a képzés és a kutatás területén is. Halálának emlékéve jó alkalmul szolgál arra, hogy a „Praeceptor Germaniae” (=Németország tanítója) viszonyát a református hagyományhoz az eddiginél alaposabban megvizsgáljuk,  s mindazt tisztán lássuk, amiben hatása a mai napig érezhető. Az ősszel sorra kerülő konferencián szó lesz Melanchthon igehirdetés-tanáról, a Szentlélek külső és belső munkájáról alkotott felfogásáról, amint az fő művében, a híres Loci Communes-ben megjelenik. Az előadások szólnak még Melanchthon apokaliptikájáról, a szabad akaratról vallott nézeteiről. Szabó András budapesti történész szól majd Melanchthon és a sárospataki református gimnázium viszonyáról, Martin Hein pedig erről értekezik: „Melanchthon és Magyarország”. Lesznek, akik vizsgálják majd a wittenbergi tudós reformátor hatását a református kegyességre, a református „skolasztikára”, a francia református hagyományokra. Lesz, aki Melanchthon hatását elemzi az újkori református teológia összefüggésében, hatását a református ekkléziológiára. (europa-reformata.eu – 2010-09-03 – dr. békefy-röhrig klaudia – reformatus.hu)