„Mily kedvesek a hajlékaid, ó Seregek Ura!”

2010. március 22., hétfő

alt„Egy közösséghez tartozás számomra a közösségnek tartozást is jelenti – legyen szó akár a Református Egyházról, akár a magyar hazáról” – fogalmaz keresztyéni kötelességünkről áldozatos munkája kapcsán Gaál János, múzeumi főrestaurátor, a Budapest–Zuglói Református Egyházközség presbitere a megújult templombelső ünnepélyes felavatásakor.

A gyülekezet nagy örömére különleges berendezéssel gyarapodott az 1893-ban épített Róna utcai református templom: március 21-étől hivatalosan is átadásra került Gaál János lelkészbeiktatásra készült kivételes ajándéka. A nagy múltú, Magyarország keresztyén gyökereire emlékeztető, zsoltáridézetekkel és reneszánsz virágornamentikával díszített, festett fatáblák a szószéket, papi széket, az orgona játszóasztalát és első padjait szempillantás alatt egyedülálló díszbe öltöztették. Az ünnepélyes istentiszteleten Szőke János szolgált, aki Pál apostol Filippibeliekhez írott levele alapján az Isten szerint való örömről beszélt: „Egyedülálló adományért adhatunk hálát ma, mely nem csak gyönyörködtet, de ritka üzenetet is közvetít. Nagy kiváltság az összetartozás csodája, a közös szülőföldön túl az az éltető erő is, mely összeköt bennünket. Hiszem, hogy a Gondviselő e megtartó hajlékában még nemzedékekkel később is beszélnek majd református magyar múltunk átörökítésének e különleges formájáról, mely az alkotó lelkét minden egyes kész ecsetvonásban tetten érhetően átjárta” – mondta beszédében a gyülekezet lelkipásztora.
A szokott rend szerint lezajló igehirdetés, majd keresztelő után színes program következett: magyar népdalokon, klasszikus verseken, zenei előadásokon keresztül érthették meg a jelenlévők Gaál János tiszta magyarságtudatú ihletettségét, a művész, nemzetünk állapotára mintegy válaszul, egyfajta mementóként készítette el az elgondolkoztató idézetekkel díszített táblákat. „Kétféle minőségben állok itt. Egyszer mint református és magyar, másodszor pedig mint magyar és református. Ezekben a nehéz időkben egyre többen kénytelenek a magvető szerepét magukra venni, így vagyok ezzel magam is. Kollégáimmal együtt csak remélni tudjuk, hogy kommentárra nem szoruló üzenetünk gyümölcsöző talajra hull és segít az ország lelkének feltámadásában!” – fogalmazott köszönetnyilvánításában a Néprajzi Múzeum nyugalmazott főrestaurátora.
A program folytatásában a festett templomi berendezésekről szóló előadás kapcsán a történelmi Magyarország zuglói vonatkozásainak kiemelésével érdekfeszítő – a 16. századdal kezdődő – műfajtörténeti utazás tanúi lehettek az egybegyűltek. A karzatot borító révkomáromi és az asztalt díszítő hódmezővásárhelyi mintának ugyanis külön, dicsőséggel és tragédiákkal egyaránt terhes története van, mely egészen 1993-ig, a templom százéves évfordulójáig nyúlik vissza: „A felújításakor fogalmazódott meg először bennem a mai kazetták ötlete. Akkoriban az építési bizottság tagjaként az eredeti neobarokk jelleg visszaállítását és egy 16 táblás, kalotaszegi stílusban megfestett mennyezetet javasoltam, de ezt a tervező elvetette. A Millennium kapcsán tértünk vissza a kérdésre, amikor is a kerek évfordulóra a karzatot, valamint a virágmintás perselyt adományoztam” – meséli a templombelső történetét Gaál János. Mint mondja, az alkotásokat nyugodtan tekinthetjük közös felelősségvállalásnak, de személyes hitvallásnak is, mivel a féléves munka szakmai részét ugyan ő irányította, de sokak kitartó munkája és a presbiteri feladatok ellátása mellett több száz műhelyben töltött munkaóra vezetett végül el a már régen megálmodott berendezés mai alakjáig. Arra a kérdésre, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve, a művész megfoghatatlan szakértelmével így válaszol: „Olyan típus vagyok, hogy ameddig ki nem esik a kezemből az ecset, addig festek. Így azt hiszem, nem csoda, hogy már most látom magam előtt, hogy ez a templom hogyan lehetne a főváros egyik legszebb református épülete. A tervek már készen vannak, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a munka nem nekünk, hanem Istennek készül. Az már más kérdés, hogy Ő nap mint nap befogad minket és újra meg újra visszaadja nekünk” – emlékeztetett az Isteni gondviselés örökérvényű üzenetére a restaurátor. Ugyan a délelőtt hivatalos részét a Szózat zárta, de a gyülekezet tagjai szép számmal maradtak még gyönyörködni az immáron életük részévé vált, megújult templombelsőben.

Pintér Dániel Gergő

Istent keresem

Jn 21,1–14

„...ismét megjelent Jézus...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →