1Móz/Ter 19,15–26: Ne nézz hátra!
Zsolt 77,5–15: Isten mindig kegyelmes.
Fil 3,7–14: „... ami mögöttem van azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé..."
Lk 9,57–62: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint..."

Gyakran a múltban élünk. Hasznos lehet a visszatekintés, és gyakran szükség is van rá, mert így könnyebben gyógyulhatnak az emlékek. Ugyanakkor ez meg is béníthat, és megakadályozhat minket abban, hogy a jelenben éljünk. Pál apostol üzenete felszabadítóan hat ránk: „a régi elmúlt". A Biblia arra bátorít bennünket, hogy őrizzük a múltat emlékezetünkben, merítsünk erőt emlékeinkbôl, és elevenítsük fel mindazt a jót, amit Isten tett. Bár a bibliai üzenet azt is sugallja, hogy engedjük el a régit, és még akkor is engedjük el,
ha jó volt. Mindezt azért tegyük, hogy követni tudjuk Krisztust, és új életet éljünk Őbenne.Ebben az esztendőben sok keresztyén emlékezik Luther Márton a többi reformátor munkásságára. A reformáció ugyanis jelentős változásokat hozott a nyugati egyház életében.
Sok keresztyén tett hősies tanúságot, és sokan megújultak a keresztyén életben. A Szentírás azonban arra is figyelmeztet, hogy ne csupán a múltban történtekre szorítkozzunk, hanem hagyjuk munkálkodni a Szentlelket, hogy új jövőt tárjon elénk. Olyan jövőt, amelyben legyőzhető a megosztottság, amikor Isten népe teljes egésszé lehet.

1. Mit tanulhatunk megosztottságunk és kölcsönös bizalmatlanságunk történetének közös olvasásával?
2. Minek kell változnia egyházamban ahhoz, hogy a megosztottságon felülemelkedjünk, és az egységet erősítsük?

Úr Jézus Krisztus! Te tegnap, ma és mindörökké ugyanaz vagy. Gyógyítsd be a múlt sebeit. Áldd meg a zarándoklatunkat, segíts minket ezen az úton, hogy egyek legyünk. Vezess a Te jövődbe amikor az Atyával és a Szentlélekkel minden leszel mindenben, örökkön örökké. Ámen.

» Az imahét idei témáját a németországi keresztyének dolgozták ki