„Ne szóljon Igéd hiába” – véget ért a XI. Országos Bibliai Történetmondó Verseny

2010. április 22., csütörtök

altNagy kihívás elé állította a Gyulai Magvető Általános Iskola és Hajnalcsillag Óvoda az általános iskoláskorú gyermekeket azzal, hogy bibliai történetmondó versenyt szervezett április 16-án, pénteken.

Páratlan kihívás volt ez, ugyanis Isten Igéje volt az, amit az ifjaknak el kellett mondaniuk. Ez pedig teljesen különbözik egy szavalat ünnepélyes és megható áhítatától vagy a mesemondás színpadiasságától. A bibliai történethez – legyen az ó- vagy újszövetségi – az egyszerűség és a természetesség illik. Ez az oka annak, hogy nem könnyű a bibliai történetet a hallgatóságnak átadni. S némi feszélyezettséget okoz az is, hogy ez esetben nem egy költő vagy író gondolatait kell tolmácsolni, hanem Isten szavait kell megszólaltatni hűen a Kijelentéshez és az átadni való Üzenethez. Ha mindezt számba vesszük, akkor be kell látnunk, hogy nehéz – de nem lehetetlen – feladat megvalósításába kezdtek a bibliai történetmondó verseny résztvevői. Figyelemre méltó volt gyermeki szívük elszánása és alázata. Megindító volt, hogy felelősségük teljes tudatában tanulták a történeteket, és álltak ki társaik és a zsűri elé. Egy percre sem felejtették el, hogy Isten igéit szólják, ám általuk mégis az Isten szól és munkálkodik. 

 

Még egy lényeges körülményt szükséges figyelembe vennünk! A versenyen részt vevő gyermekek szinte kivétel nélkül megvalósították a bibliai történet szöveghű elmondását. Ez azért is érdekes, mert egy-egy mesemondó versenyen például nem lehet vizsgálni a szöveghűséget, ahány mese, annyi féle formában maradt fenn. Egy ilyen versenyen például a gyermek szabadon eldöntheti, hogy melyik hagyománykör által őrzött mesét mondja el, mely csak megfogalmazásában, azaz a szóhasználatban különbözik a másik hasonlótól. A bibliai történetmondó versenyen azonban csak az újfordítású Bibliából lehet meríteni. Minden gyermek teljeséggel azonos történetet mond el – nem véve abból el semmit, illetve nem adva hozzá újat. Csak Isten Igéje az, ami szóhoz jut!
Ez a verseny éppen ezért volt több és más, mint a hasonló, irodalmi tartalmú megmérettetések. Az ember helyett Isten és az Ő Igéje volt a középpontban. Ez pedig nem csak egy elméletben megfogalmazott tétel volt Gyulán ezen a derűs áprilisi napon, hanem megélt valóság is. Valamennyi résztvevő érezhette Isten Szentlelkének csodálatos jelenlétét, ahol a verseny izgalmába egyszerre vegyült békesség és nyugalom.

altTermészetesen fontos volt, hogy ki hanyadik helyezést ért el és ki kapott dicséretet. Ám a legmeghatározóbb tényező mégis az lett, hogy megérezhettük, hogy egyformán Isten gyermekei vagyunk és egyformán arra méltattunk, hogy az Ő Igéit szóljuk, továbbadjuk, s bizonyságot tegyünk. A versenyt keretbe foglaló nyitó és záró áhítat is erre emlékeztetett. Hegedűs István, gyulavári lelkipásztor a János 7,37–38 alapján arról beszélt, hogy az emberben meglevő fizikai szomjúság mellett létezik a lelki szomjúság, egy Isten-űr, amit mindenki igyekszik betölteni a maga bölcsessége szerint. Ez a lelki szomjúság azonban addig nem szűnik meg, amíg az ember nem fogadja el az élet vizét, Isten szavát Jézus kezéből. Személyes életére utalva mesélte el, hogy ő egy ifjúsági csendes hét alkalmával egy őszinte és egyszerű imádságban adta oda a szívét Jézusnak, akit azóta is követ. A Máté 16,13kk alapján tartott záró áhítatában Szabó Endre, gyulai lelkipásztor a keresztyén embernek az Isten Igéjével való helyes viszonyáról szólt. Isten Igéje akkor nem szól hiába, ha Jézus szavait úgy tudjuk átadni, hogy az egyúttal Jézus melletti vallástételt is jelent. A kérdés nem az, hogy megkaptuk-e az 1. számú oklevelet, hanem az, hogy vallást tettünk-e Krisztusról. Ezért lényeges, hogy szavunk és életünk hitvallás legyen!
Az ember életét meghatározó isteni szó jelentőségét emelte ki köszöntőjében Cs. Kiss Andor nyugdíjas lelkipásztor, aki elmesélte: ő maga még kisgyermekkorában találkozott a templomban az Igével. S noha az Ige lelki szomjat olt, az ő Ige iránti szomjúsága ma is tart. Ilyen szomjúságot, Ige utáni vágyakozást kíván a Jézust követő ifjaknak ma is a Biblia szavaival: „Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.” (Zsoltárok 86,11)

altVarga Ottó, a Magvető Általános Iskola és Hajnalcsillag Óvoda Közös Igazgatású Gyulai Református Közoktatási Intézményének igazgatója a versenyre érkező 23 csapat (21 református iskola és 2 egyházmegye) tagjait, közel 140 diákot és 50 kísérőt üdvözölt meleg szavakkal köszöntőjében, kifejezve, hogy a verseny egyik legfontosabb célja, hogy a gyermekek számára közel hozza a Bibliát, és életük természetese részévé tegye. Ehhez kapcsolódóan gondolatait egy idézettel zárta: „Minden részt vevő gyermek nyertes lesz. Nem azért, mert a részvétel a fontos. Hanem annak okán, hogy megismerik közelebbről a Bibliát, Isten Igéje kikerülhetetlenül megérinti őket, és ennek az érintésnek kitörölhetetlen nyoma lesz… Aki egyszer rászokik a Bibliára, az egy életre függővé is válik tőle. Nem tud élni nélküle.” Dr. Perjési Klára, Gyula város polgármestere kedves szavakkal üdvözölte a jelenlévőket, hangsúlyozva, hogy a Biblia iránymutatása minden évszázadban a kor emberének tájékozódási pont volt.

A verseny alkalmával valamennyi résztvevő számára különleges ajándék volt, hogy egy rövid felfedező sétát tehetett a páratlan szépségű városban, felfedezve annak történelmi – a XV. században épült gyulai vár – és kulturális – Erkel Ferenc Emlékház – kincseit is. Az értékek gazdag tárháza tárult a szemünk elé, de milyen áldás, hogy a legdrágább kinccsé mégis a megszólaló Ige szava lehetett – az a kiváltság, hogy a gyermekek a Biblia szavát adhatták át, és az az ajándék, hogy az előttünk járó nemzedék tagjai a gyulai templom úrasztalánál szólhattak hozzánk az ember életében jelenlévő Ige hangsúlyos voltáról. Miután verseny is volt ez a közös együttlét, nem mehetünk el szó nélkül azok mellett, akik olyan értelemben is kincset kaptak, hogy elismerésre méltó helyezést értek el. 

Április 16-án reggel az időjárás borongós volt, ám ahogyan az órák előre haladtak, a Nap egyre szebben tündöklött. Az igazi lelki örömhöz azonban mindez kevés lett volna. A boldogságot az tette teljessé, hogy Isten Igéjének világossága is reánk ragyogott. Az Ige szóhoz jutott! Középpontban az Ige, a Biblia volt!

Az eredményeket ide kattintva megtekintheti!

 
Románné Tóth Julianna, lelkipásztor
Záhony

Istent keresem

2Krón 34

„...leromboltatta az oltárokat, ...összetörette a bálványokat...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →