Nem csak buli

2012. július 20., péntek

Július 19., délelőtt fél tíz, szikrázó napsütés, Balatonpart. A fiatalok ennek ellenére nem a strandon ülnek, hanem egy színpad előtt hallgatják a merítésről, szabadulásról és fényről szóló áhítatot. A Szélrózsa, az evangélikus ifjúsági találkozó második napján jártunk.

Miért Jézus, kérdezik Baranyayné Rohn Erzsébet és Zsóri-Ments Orsolya evangélikus lelkészek. Gondolataikat élő zene, valamint képvetítés és koreográfia egészíti ki. A dicsőítő zenekarban még szaxofon is van. A reggeli áhítat nem is annyira előadás, mint inkább rendhagyó evangelizáció vagy kreatív istentisztelet. „A koncepciónk, hogy minél többen bemutatkozzanak, a kegyességi irányzatok találkozzanak egymással. Ezért minden áhítatot más-más településről érkezett gyülekezeti csoport tartja" – mondja Smidéliusz Gábor, a Szélrózsa Tízek (a főszervezők) csapatának tagja, az esemény sajtószóvivője.

Többlet-tartalom

Az evangélikus ifjúsági találkozó, amelyet kilencedszer rendeznek meg, elsősorban a tizennyolc-huszonnégy éves korosztályt akarja megszólítani. Célja, hogy ne csak egy legyen a fesztiválok sorában. Ahogy egy fiatal megfogalmazta: itt nem csak bulizni lehet, hanem tartalma is van a találkozónak. Ezt a tartalmat a reggeli és esti áhítatok, valamint a nyitó és záró istentisztelet szolgáltatja. A hét Merítés-alkalom mindegyike  a Szélrózsa főüzenetét közvetíti: „Örömmel merítek a szabadulás vízéből." (Ézs 12,3)


„Ennek a Bibliai idézetnek kiválasztását a víz közelsége már önmagában meghatározta, emellett azt is szimbolizálja, hogy a megfáradt társadalomnak, benne a fiataloknak is, szüksége van egy nagy lelki merítésre az igaz üzenetből" – magyarázza Smidéliusz Gábor.

A fesztivál helyszínei merítőedényekről kapták nevüket. Mindezt azért találták ki, mert nem akartak különbséget tenni, rangsorolni nagy- és kisszínpad között, nem szerették volna a szervezők megszabni, mi legyen a fő attrakció. Így a fonyódligeti táborban találunk Dézsa és Veder színpadot, Korsó és Kehely sátort. Hasonló felfogás vezette azt az ötletet  is, hogy több programot ugyanabban az időpontban tartsanak. Ennek az a szándéka, hogy az ifjúság megtapasztalja, döntésének súlya van. Ne azon sírjon, miről maradt le, hanem örüljön annak, ami van. Így délelőtt tíz órától mindenki előtt ott van a kérdés: Klaus Douglass Bibliatanulmányát hallgatja-e meg, vagy az egyház jövőjéről szóló fórumbeszélgetésre megy inkább, netán az ökosátor ivóvízminőség-vizsgálatára látogat el, esetleg az  élőkönyvtárból kölcsönöz ki valakit, vagy a filmklubban a Legyetek jók, ha tudtok című filmet tekinti meg. A helyszínek között azért mászkálni is lehet, van, aki azt választja, hogy ebbe is belekóstol meg abba is.

Minden kezdet nehéz

Konyecsni Kata a számos lehetőség közül éppen oda nem jutott el, ahova akart: a nyitó istentiszteletre. Ez persze nem csoda, mert a huszonegy éves lány a Szélrózsa regisztrációjánál önkénteskedik. Meséli, hogy első nap több mint ezerhétszázan érkeztek, ráadásul összeomlott a számítógépes rendszerük is. Az egyik legnehezebb feladat az volt, hogy higgadtan, mosolyogva fogadja az olykor igencsak ideges, három, akár négy órán keresztül sorban állókat. Meg kellett őket nyugtatni. A második nap már zökkenőmentesebb volt a bejutás a táborba, Katának is jutott ideje egy kis szusszanásra, de feltöltődni egyelőre még nem tudott. Nagyon bízik abban, hogy a záró istentiszteleten ott lehet, és az áhítatokból töltekezhet. Amikor jelentkezett a feladatra, nem gondolta volna, hogy ennyi munkája lesz, de nem bánja, hogy vállalkozott rá, mert a gyerekek, az ifitársak öröme minden fáradtságot megér.

Szintén a regisztráción találkozunk össze az éppen érkező Korosi Annával. A dunakeszi gyülekezetbe járó, idén érettségizett fiatalnak a lelkésze ajánlotta a nyári tábort. Anna ezt követően utánanézett az interneten, és úgy határozott, hogy Fonyódligeten a helye. Különösen azért tetszett meg nekia Szélrózsa, mert végre olyan társaságban lehet, ahol a szeretet az első, és nem a buli. Tervei között szerepel, hogy ellátogat a csendsátorba, szeretne meditálni egy kicsit, az áhítatokra is kíváncsi és a kézműves foglakozások érdeklik még.

Rendhagyó kezdeményezések

„Figyelve a Szélrózsa történetét, bár nem voltam ott mindegyiken, azt veszem észre, hogy egyre több benne a lelki program” – kezdi Tóth Cseperke református teológus, aki a Csillagpontnak, a Magyarországi Református Egyházi ifjúsági találkozójának is rendszeres látogatója. Megítélése szerint a két tábor ugyanaz, de mégis más. A Szélrózsa a fesztiválosabb rendezvény, míg a Csillagpont lelkibb. Igaz, teszi hozzá, hogy a kettőt nem tudja ugyanolyan szemmel nézni, mert míg a Csillagponton mindig résztvevőként volt jelen, addig a Szélrózsán önkéntes segítő.

„A CSP-n megszokott kiscsoportos beszélgetések hiányoznak nekem az evangélikus összejövetelből. Ami viszont nagyon tetszik, hogy itt a Szélrózsán az alulról jövő kezdeményezések nagy hangsúlyt kapnak. Sokakat igyekeznek bevonni. Például az előbbi zászlóverseny is ilyen volt. Gyülekezetek, egyházi csoportok, ifik készíthették el a Szélrózsa zászlaját, és azzal vonulhattak fel a színpadon. Vagy, hogy egy másik példát is hozzak, számos  gyülekezeti zenekar kap lehetőséget bemutatkozásra. Ezektől érzem emberközelinek" – fejezi be Csepereke, majd gyors elnézést kérve elrohan, mert hívják, hogy jelenjen meg a Püspökfalat, a gasztroevangelizáció helyszínén.

Cseperke a rendhagyó alkalom logisztikusa. Nincs sok ideje, pár perc és kezdődik a főzés. Ezúttal Fabiny Tamás evangélikus püspök áll szakácsnak. Miközben kavargatja az ételt, arra hívja fel a figyelmet, mennyire fontos a terített asztal, a közös étkezés egy család életében. Jézus is egy asztalhoz ült tanítványaival, bárkivel. Hány bibliai rész szól arról, megvendégelték. A püspök azt is megemlíti, hogy sajnos sokan még vasárnap, istentisztelet után sem veszik a fáradtságot arra, hogy együtt ebédeljenek a rokonokkal, közben elbeszélgetve egymással. Ezeken kívül, míg fő a finom fahéjas tejeberizs, a kor divatos jelenségeit is szóba hozza: beszél a fitness étrendről, az önsanyargató fogyókúra irányzatról és a diétakultúráról is.

Vonzó környezet

Vannak, akik a kétórás ebédszünetet  használják ki arra, hogy fürdőzzenek a Balatonban. Sokakat már önmagában az hívott el a találkozóra, hogy pár napot a magyar tenger partján tölthetnek. Balogh Péter és felesége, Vincze Anikó Szegedről érkeztek. Hangsúlyozzák, mennyire kellemes a környezet, milyen jó, hogy közvetlenül a vízparton lehetnek, közel a strand, és hány kedves emberrel találkoztak már. Péter először vesz részt az evangélikus fesztiválon, míg Anikó már rutinos táborozó. Péternek új élményt jelent az ifjúsági tábor, különösen lelkesen számol be arról, hogy az előző esti táncház milyen jól sikerült. Két órán keresztül ropták feleségével. Végül azzal zárja le, hogy az esti Merítésben ők is szerepelnek: akkor a szabadulás-erőszakmentesség lesz a téma.

Szöveg: Kováts Annamária, Képek: Sereg Krisztián

Istent keresem

2Krón 32

„Talán a ti istenetek meg tud majd benneteket menteni a kezemből?!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →