Öröm, öröm – világimanap Szombathelyen

2010. március 11., csütörtök

altMase, mase – azaz „öröm, öröm”, hangzik a kameruni istentiszteleti köszöntés, amire a felelet a következő: „öröm, mert Krisztus eljön” (mase injule Kristo a ga timba lō). Az Isten dicsőítésének és a hálaadásnak az örömét élhette át az a félszáz érdeklődő, aki részt vett a szombathelyi református templomban tartott 2010-es világimanapi istentiszteleten március 7-én.

Szándékosan maradt el a „női” jelző a világimanap szó elől, hiszen – jóllehet hagyományosan a gyülekezet nőtagjai készülnek fel az ünnepség lebonyolítására – számos férfi is megtisztelte figyelmével az eseményt.
A vasárnap délutáni istentisztelet kezdetén az énekkel, dobszóval kísért bevonulás afrikai üzenetként különleges hangulatot teremtett. „Dícsérjétek az Urat”, zengett a kameruni dallam, miközben a tekintet időnként megakadt az afrikai kézművesség tárgyain.  A református nőszövetség egy lelkes, és hónapok óta tevékeny csoportja készítette elő a világimanapi istentiszteletet, s e kis közösség tagjai tolmácsolták a kameruni asszonyok köszöntő szavait, valamint az imádságra szóló meghívást.

A szombathelyi baptista gyülekezet nőtestvérei imádságaikkal, fohászaikkal és éneklésükkel gazdagították az alkalmat. Ezt követően Ézsaiás 42,10–17 igéje alapján Jakab Bálint, a gyülekezet lelkésze tartotta az igemagyarázatot. „Énekeljetek új éneket”, szólt Isten szava, és az igehirdetés hangsúlyozta, milyen ősi erővel bír a közös Istendicsőítés és énekes hálaadás, amelyet az afrikai keresztyének ösztönös örömmel gyakorolnak, de ami a mi életünkből sem hiányozhat.
altA könyörgéseket a református nőszövetséges asszonyok mondták el, s imádkoztak a számunkra messzinek tűnő Kamerunért éppúgy, mint magyar népünkért.
A közös éneklés után az előkészítő csoport tagjai bemutatták Kamerunt. Megtudhattuk, miért illetik ezt az óceán partján fekvő országot az „Afrika kicsiben” jelzővel. Különleges természeti adottságai mindazt elénk tárják, amit a fekete kontinensen megtalálunk, a szeles tengerparttól az esőerdőkön, és szavannákon át, a forró trópusi környezetből a felhőbe burkolózó hegyig, és a katasztrofálisan vízszegény sivatagos területekig.
A kameruni nők életét bemutató beszámoló szembesítette a hallgatókat azzal a különös helyzettel, hogy noha ezek az afrikai nők végzik az életfenntartáshoz szükséges munkák nagy részét, és évtizedek óta egyre nagyobb öntudattal képviselik önnön érdekeiket, a mai napig a törzsi hagyományok szerint elismertségük a társadalomban nem az őket megillető. Ennek oka hagyományaikon kívül a komoly muzulmán befolyás, amely a többnejűséget támogatja.
A vallási viszonyok bemutatásából kiderült, hogy az egész társadalmat, annak vallási viszonyait is át- meg átjárja a törzsi szellemhit, jóllehet európai hittérítők jelentős keresztyén gyülekezeteket hoztak létre.
A beszámolók során megismerhettük Dr. Tóth Piroska missziós orvosnő életútját, aki a hetvenes években Észak-Kamerunban szolgált. Egy olyan helyen végezte gyógyító munkáját, ahol a legalapvetőbb higiénia sem volt meg, s ahol rengeteg fertőző betegség grasszált. A vízhiány állandó probléma volt, ugyanakkor európai szemmel elképzelhetetlen megoldások születtek mind a vízforrások felderítésére, mind a takarékos vízhasználatot illetően. Ki gondolná, hogy egy pohár vízzel le lehet mosdatni egy gyerekeket? Pedig az ottani asszonyok a szájukból kispriccelt vízzel tisztították le gyermekeiket. Naponta egyszeri étkezésüket az emberi gyomor számra emészthetetlen vörös kölessel tudták csak megoldani, amit egy hashajtó hatású zöldséggel együtt fogyasztottak. A fehérjét pedig hangyák, és egerek fogyasztásával pótolták ezen a sanyarú természeti adottságokkal rendelkező helyen. Mégis az emberek éhesek voltak az újra, szívesen részt vettek az evangelizációkon, szerettek énekelni, és a hosszú napok végén is mindig mosolyogtak.
altEz a mosoly, ez az öröm az idei világimanapi alkalom fő üzenete. Istentől kapott ajándékainkat, az élet legegyszerűbb örömeit is úgy kell megélnünk, hogy hálát tudjunk adni érte. Mindaddig nincs őszinte hálaadás, amíg örömeink nem tudatosulnak bennünk. De ez a hálaadásunk nem teljes, ha csak önmagunkban mondjuk el, az igazi öröm a közösségben megélt öröm, s ezt tapasztaltuk meg a világimanapi szervezéssel. Hiszen igazi csoportmunkában készítettük elő az alkalmat, s a közösség minden tagja érezheti a felelősségen túl a jól végzett munka örömét is. Ez a világimanap egyik szép tapasztalata – zárta le gondolataival az alkalom főszervezője az országbemutatást.
A következőkben kameruni zene hangjai mellett ki-ki megcsodálhatta az afrikai kézművesség tárgyait, valamint azokat az ételkülönlegességeket, amik eredeti receptek alapján készültek. A gazdagon megrakott asztalokon volt zöldségekkel összepárolt marhahús rizzsel (jeof rice), banánból és kukoricalisztből készült fűszeres sült gombóckák (roasted cornflour balls), többféle banánkenyér, kókuszos édességek, és más érdekességek.
Magyarországon 25 éve ünnepeljük meg szervezett formák között a világimanapot. A komoly felkészülés eredménye az, hogy mindennapjaink részévé válik az imádság távoli keresztyén testvéreinkért. Szeretet ébred azok iránt, akik évről-évre bemutatkoznak, legyen szó akár Paraguayról, Pápua-Új-Guineáról, vagy más messzi országokról. S ezért már most imádságainkba foglaljuk azt az országot, amely a közelmúltban szenvedett el jelentős földrengést, s amely jövőre a világimanap bemutatkozója lesz – Chilét.

 

Jakab-Köves Gyopárka/ refdunantul.hu

Istent keresem

2Tim 2,14–18

„Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →