„Őrálló legyen” - Az összetartozás és a hűség napja a lévai református egyházközségben

2010. október 19., kedd

 

A presbitérium még  júliusban határozta el, hogy tiszteletbeli gyülekezeti tagságot adományoz a gyülekezetben szolgált megválasztott lelkészei hozzátartozóinak.

A presbitérium még  júliusban határozta el, hogy tiszteletbeli gyülekezeti tagságot adományoz a gyülekezetben szolgált megválasztott lelkészei hozzátartozóinak. Az elnökség ennek alapján hívta meg október második hétvégéjére az elmúlt száz évben szolgáló lelkészei, valamint tanítóinak és kántorainak hozzátartozóit. A meghívást huszonöten fogadták el.

alt

„Nem volt könnyű megtalálni a leszármazottakat, főleg a múlt század első felében szolgálókét, de végül mindenkit sikerült felkutatni és személyesen meghívni, amely legalább másfél évig tartó folyamatos  keresésnek és munkának volt az eredménye“ – írja beszámolójában Kassai Gyula lévai lelkipásztor.

Léván a múlt század elejétől hat megválasztott lelkész szolgált. Birtha József  1903-1919, Antal Gyula 1925-1938, Czeglédy Pál 1938-1960, Szabó Antal 1961-1971, Tömösközy László 1972-1988 és Pásztori Attila 1991-2003 között.

Az összetartozás és hűség első napján, szombaton huszonöten fogadták el a presbitérium meghívását és ismerkedhettek meg a lévai gyülekezet történetével és a közösség fontos emlékhelyeivel. Parókiái, templomai helyét és történetét, az iskolái sorsát és a bérház épületének történetét is felelevenítették a meghívottaknak. Az alkalomra egy kiállítás is készült a templomban, amely bemutatta a lelkészeket, családjukat és a gyülekezetben végzett szolgálatukat. A délelőtti séta alatt megtekintették az 1788-ban épített templomot, a Kálvin udvar- és bérházat, amely Birtha József lelkészsége alatt épült. A református gimnáziumban Dr. Kluch János igazgató fogadta a vendégeket (a lévai reformátusoknak már 1619-ben is volt gimnáziumuk és most is iskolafenntartó küldetést tölt be a maroknyi gyülekezet), ebéd után pedig Andruska Csilla igazgató mutatta be a helyi magyar tannyelvű alapiskolát. Majd a vendégek a gesztenyefák övezte hangulatos temetőkertben emlékeztek és koszorúzták meg két lévai lelkész Antal Gyula és Tömösközy László felújított impozáns síremlékét, de meglátogatták Dr. Kersék János gondnok (1907-1927) sírját és a millecentenáriumi emlékművet, hogy a kegyelet és az emlékezés koszorúit ott is elhelyezhessék  A szombati nap az egyházközség szőlőjében ért véget, ahol a helyiek vendégszeretete, jó levegő, napsütés és sok finomság várta a találkozó résztvevőit.  

Vasárnap a délelőtti istentisztelet keretén belül emlékezett meg a lévai gyülekezet egykori  beiktatott lelkészeinek szolgálatairól és küldetéseiről. A Kassai Gyula helybeli lelkipásztor hirdette az igét Ezékiel 3, 10-17  alapján. „A mindenkori lelkész feladata, hogy Istent szolgálja és  küldetése legyen az általa kijelölt helyen népe, egyháza, nemzete és családja felé, közöttük kimagasodjon és őket hitvalló módon vezesse. Ezt a feladatot a lelkészeink, mint őrállók végezték az elmúlt évszázadban. Léva ma is őrálló hely és ezt a küldetését nemzedékről nemzedékre kell betöltenie. A lelkész nem egyedül, hanem gyülekezetével együtt szolgál. Az a szolgálat maradandó és erős, melyet Isten hív el, táplál és erősít meg. Nekünk állandó készenlétben kell lennünk, hogy mindkét irányba, Isten és a népe irányába is őrállóként megálljunk“ – tolmácsolta az Ige üzenetét Kassai Gyula lelkipásztor.

Az igehirdetést követően került sor az egykori lelkészek bemutatására.

Birtha József idejében sorra alakultak a református egyletek. Újságkiadás, nyomda, iskolavétel és felújítás, bérház építése tette gazdaggá és kiemeltté ennek a nemzedéknek az életét.

Antal Gyula, nemcsak lelkészként, hanem közéleti szereplőként is kiemelkedő személyisége lett Léva városa történetének. Nemcsak rendbe tette a Trianon után rémületbe esett lévai református gyülekezet életét, hanem a város bírájává is megválasztották. Kitűnő, reményteljes pályájának korai halála vetett csak véget. A bölcs és történészi, valamint jogi képességekkel megáldott Czeglédy Pál esperes követte őt a lelkészi állásban. Ő igazi lelki ember volt, aki minden korosztályt képes volt megszólítani. Az 1952-es lévai zsinat szellemi atyja, a gyülekezet történetét megíró tudós lelkészt ismerhetjük fel benne, aki a neves Czeglédy család méltó utóda lett. Szabó Antal egyházunk egykori püspökhelyettese, - aki rövid ideig az 50-es években a prágai teológián oktatta lelkésznövendékeinket - már segédlelkészként is itt szolgált Czeglédy Pál mellet, majd továbbvitte mestere küldetését. Léváról történő kényszerű távozását követően a nyugdíjas éveiben is a gyülekezet szellemi atyja tudott maradni.

Tömösközy László esperes a nehéz diktatúra éveiben a parókia elveszítése ellenére is erős hitének és nyugalmat árasztó kitartásának köszönhetően a rendszerváltásig tartást adott közösségünknek. A rendszerváltás után Pásztori Attila erdélyi lelkész került Lévára, akinek elévülhetetlen érdeme volt abban, hogy egyházközségünk felismerte a lehetőséget és Léván magyar egyházi gimnáziumot alapított, amely több-kevesebb küzdelmes év után, most új reménnyel kezd neki az építő munkának. A gyülekezet meghívását elfogadta az 1945 előtti elemi iskolában tanító Dóka Sándor kántortanító leánya, aki 1947-ben szüleivel együtt élhette meg a gyászos kitelepítés borzalmait, valamint Kalocsay Ferenc, aki 1944-47 között kántori szolgálatot végzett és ő volt az ifjúsági vegyeskar karnagya is.

A bemutatást követően a gyülekezet elnöksége átadta a leszármazottaknak a tiszteletbeli tagságról szóló oklevelet és a gyülekezet újonnan indított lapját a Lévai Őrálló bemutatkozó számát.

Az ünnepi istentisztelet Kalocsay Márta orgonaművész  orgonajátéka, Dálnoky Annamária éneke, Szegényné Andruska Csilla szavalata és a helyi énekkar fellépése gazdagította.

A templomi szolgálat után került átadásra az erre az alkalomra elkészült parkrész, melynek egyik ékessége a felsőpéli Nagy Mátyás fafaragó által készített információs tábla. A tábla fából készült, három oszloppal és két hirdető résszel, amely magán hordozza a református és magyar népi hagyomány ismert szimbólumait. Az első táblán a lévai gyülekezet rövid története olvasható, míg a másikon a gyülekezeti élet aktualitásai kapnak majd helyet. Ennek a táblának missziói szerepet is betölt, hiszen sokan nem is tudják, hogy Léva központjában él egy magyar református közösség, amely már 419 éve Krisztus dicsőségét ősei hitébe kapaszkodva magyar nyelven hirdeti. A templom cintermében pedig a gyülekezet teljes történetét feldolgozó tábla lett elhelyezve. A szöveget Kassai Gyula lelkész, a grafikai elrendezést Göbő Sándor pedagógus készítette, aki az átadást követően gitárénekkel tette emlékezetessé a délelőttöt.

Az istentisztelet után  a hontvarsányi gyülekezet Árpád-kori templomába látogattak el a vendégek Dr. Sándor Károly volt lelkész kíséretében, majd az ottani református temetőben Juhász József volt hontvarsányi lelkész családi sírján koszorút helyeztek el.

Az Oroszlán szállóban elkészített díszebéden Kassainé Mártha Tímea lelkésznő szólt a jelenlévőkhöz. Reményik Sándor „Öröktűz” című versével köszöntette a mintegy hatvan meghívott vendéget.

„Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani vendégeinknek, hogy elfogadták meghívásunkat és megtiszteltek bennünket, adományaikkal, felajánlásaikkal gazdagították egyházunkat. Köszönet illet minden egyháztagunkat a segítségükért, a támogatásukért. Újra bebizonyítottuk, hogy ennek a közösségnek van ereje és jövője. Ismeri ősei útját és kész áldozatot hozni a holnapért. Azért vagyunk hálásak, mert együtt voltunk képesek megtenni ezt az utat és együtt folytatjuk azt. Legyünk ezért hűségesek és összetartóak, mindenkor. Adjon a megtartó Isten ehhez áldást és bölcsességet. Soli Deo Gloria“ – ezekkel a gondolatokkal zárja beszámolóját Kassai Gyula lelkipásztor.

reformata.sk

Istent keresem

1Thessz 5,1–11

„...legyünk éberek és józanok!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →